Shock!

Mind az Enslaved, mind a (svéd) Shining új lemeze az idei tavasz kiemelt megjelenései közé tartoznak, ez a split pedig alapvetően ráhangolódásként értékelhető a várakozás mellé, megtoldva persze néhány kuriózum-értékű tétellel. Az Enslavednek ráadásul az Emperorral közös, 1993-as keltezésű Hordanes Land óta nem is volt hivatalos split kiadványa, míg Niklas Kvarforthéknak ez lényegében hazai terep. Mégis utóbbiaké a megtiszteltetés, hiszen minden, a svédek irányába tanúsított, némi szkepticizmussal vegyes tiszteletem ellenére sem játszik egyazon kreatív ligában a két zenekar. Összességében azonban a jelen kooperáció mindkét csapatnak csakis jót hozhat.

In Times címmel a napokban érkezik a tizenharmadik (!) sorlemez Ivar Bjørnsonéktól, de egy ideje már hivatalosan is lehet vele ismerkedni – néhány hétig még én is ezt fogom tenni, pro és kontra nem is előlegezek meg semmit ezzel kapcsolatban. A split első tétele a friss anyag One Thousand Years Of Rain című darabja, amely által jó képet kaphatunk az In Times kifejtősebb vonaláról: az újkori Enslaved összes, jó értelemben vett kliséje felhalmozódik itt. Ezután a hagyományos bergeni hajós eseményre, a The Tall Ships Races tavalyi rendezvényének tiszteletére összerántott válogatásról (The Bergen Wave Goes Sailing) szólal meg az Ægirs Armar nóta, egy hamisítatlan norvég folk téma, ehhez igazodó, puritán hangszerelésben. Az igazán nagy dobás viszont a Led Zeppelin hármas albumáról az Immigrant Song feldolgozása, amit a legutóbbi turnén magas rotációban játszottak is a norvégok. A Zep 1970-es, kalandos izlandi koncertje által ihletett dal az Enslaved feldolgozásában maximális hitelességgel őrzi az eredeti szerzemény misztikumát, dinamikáját és emelkedettségét – csupán ezért is megéri beszerezni ezt a kiadványt!

A Shining hármas blokkjából két tétel (Vilja & dröm, Besök från i(ho)nom) az április végén érkező, kilences sorszámú új albumról szól, ahol Kvarforthék szépen felveszik a Redefining Darkness után leejtett fonalat, legalábbis e témák alapján erre lehet következtetni. Az excentrikus frontember egyre inkább valamiféle „ronda-de-finom" érzetet kíván kölcsönözni zenekarának, utalva itt a háborodott vokál és a végtelenül letisztult zene rendszeres szembeállítására. Ebben a két nótában is az egészségesnél többre sikerült az egy leütésre vetített hatásvadászat mennyisége, de muzikális kvalitásokban szerintem sosem állt annyira jól ez a banda, hogy egyébre építhessen, ráadásul ezek szép, kerek dalok lettek. Üdvözlendő ugyanakkor, hogy a legutóbb itt méltatott 8 ½ - Feberdrömmar i vaket tillstånd koncepciójának megfelelően újabb munkadarabot ástak elő a dicső hőskorból. A legelső Shining-kiadvány, az 1998-as Submit To Selfdestruction EP címadójáról van szó, amely nem több és nem kevesebb, mint egy obskúrus feketefém zúzda, nekem ez is jólesett.

A Shining On The Enslaved split a német Legacy magazin spéci kiadványaként látott napvilágot, és avantgarde vonalon tökéletesen megfelelhet az év méltó indítására.