Shock!

Svéd klasszikus heavy metal. E négy szó legkedvesebb a szívemnek zenei téren. (Illetve, bocsánat, három, hiszen "egy szót mondok: heavy metal!") Olyan fantasztikusan magas színvonalú klasszikus heavy metal muzsika egyik országból sem érkezik ilyen mennyiségben, mint a svédektől; olyan dallamérzéke és dalszerzői képessége egyik más nemzet metal zenészeinek nincs; ennyi hihetetlenül jó torkú énekes sehol máshol nem terem, mint ezen skandináv ország bokraiban. És ez már így van huszonévek óta.

Dallamos hard rock, ökölrázós heavy metal, kíméletlen power metal, progresszív ízű fémzene, szimfonikus metal, borongós doom stb., a tradicionális kemény zenék megannyi alfaja - bármelyikről legyen is szó, ezek a svédek mindent tökéletesen tudják. De ez csak az én szempontom, a hagyományos értékekhez és dallamos énekhez ragaszkodó öreg headbangeré. Nyugodtan megkérdezhetjük a durva, modern, extrém stb. rockzenék rajongóit, kedvenceik listája biztosan tartalmaz svéd bandát. De még messzebb megyek: ha beszélhetünk egyáltalán igényes popzenéről, az ABBA és a Roxette nevét mindenképpen meg kell, hogy említsük. Szóval, valamit nagyon tudnak ott fenn északon!

A fenti fejtegetés azért volt szükséges, hogy rávilágítsak, miért is van az embernek már-már pozitív előítélete (de legalábbis az átlagnál több bizodalma), ha egy addig nem ismert svéd zenekar lemeze kerül a kezébe. Itt van ugye ez a Narnia. Abban a 98-as évben bukkantak fel (Japánban "természetesen" már 97-ben, de a japán metal színtér ugye egy másik cikk tárgya lehetne - remélem, lesz is valamikor), amikor egyre inkább kezdett visszatérni a köztudatba a klasszikus metal, és azóta is készítik a lemezeket, amelyek közül ez már a negyedik a sorban. Számomra azonban az első és meg kell mondjam, nem véletlenül. Anno ugyanis azt olvastam, hogy az első lemezen dobgépet használtak a fiúk, és általában ez a tény, ha előre tudom - svéd állampolgárság ide vagy oda -, nagyon rossz pontot jelent nálam. Már hogyne jelentene, mikor a markáns (de legalábbis 100 százalékig élő) dobjáték a metal műfaj egyik legfontosabb alapkövetelménye (kellene, hogy legyen). Hiába teljes tehát már a második lemez óta a Narnia felállása, ezután már nem jutottak el hozzám. Persze csapat ignorálása a nagy zenedömpingnek is köszönhető, de nincs az az isten, hogy ez továbbra is így legyen. Mert nagyon-nagyon tetszik ez a lemez!

Ha minden igaz, konceptlemezzel van dolgunk. Mégpedig egy keresztény vonatkozású koncepció vonul végig az 54 perces albumon. Azt ugye lehet tudni, hogy a Narnia keresztény metal banda, és bár nem vagyok biztos abban, hogy erre pusztán a dalcímek és maga a zene alapján is rájönnék; az információ birtokában hallgatva a lemezt, mindenképpen sugárzik a dalokból egy bizonyos vallásos emelkedettség és meghittség. Ha a szövegekre is odafigyelek hallgatás közben, nem csak a háttérben szól a muzsika, akkor pláne ez az érzésem. De vallásos érzület nélkül is nagyszerű élményt nyújtanak ezek a kiváló dalok: az intro utáni The Countdown Has Begun egy gyors, hagyományos heavy metal téma, ami még nem prognosztizálja a lemezben rejlő 10 pontot, de az ezt követő, 7 perc feletti Back From Hell felejthetetlen refrénje és zseniális szólója már előrevetíti, hogy itt valami rendkívüli dolog van kialakulóban. Nagyívű, ötletes énekdallamokban, kiváló riffekben, ízes gitárszólókban, húzós ritmusokban a későbbiekben sincs hiány, időnként a billentyűs is el-elereszti ujjait a klaviatúrán.

A záródalt, a 14 perc fölé kúszó, monumentális The Great Fall Of Mant ugye a lemez csúcspontjának illenék nevezni, de az igazság az, hogy nem tudom a többi szám fölé helyezni, annyira egységesen jó mindegyik. Ráadásul ebben az epikus műben vendégszerepel a Saviour Machine torka, Eric Clayton. Jómagam csupán mostanában ismerkedem a Megváltó Gépezet borongós muzsikájával egy dupla DVD segítségével, de ez a hang annyira jellegzetes, hogy ezer között felismerhető. Sőt, bátran mondhatom, hogy, talán Clayton jelenlététől függetlenül, a dalban konkrét SM-hatások köszönnek vissza, ami még érdekesebbé, változatosabbá teszi az eddigi legnormálisabb borítójú Narnia lemezt. Pontosan azért nem is emelhetem a többi dal fölé ezt a kvázi címadót, mert stílusában annyira eltér azoktól. Mégis csak vele együtt lehet egységes, kerek egész ez a nagyszerű album, mint ahogy a gyűjteményem is csak a többi Narnia lemezzel lehet teljes. Na jó, lehet, hogy a dobgépes anyagot kihagyom...