1996-ban alakult a Northern Discipline a Machine Head hatására, ami olyan remekül sikerült nekik, hogy szépen egy tökéletes finn MH kópiabandává váltak. Még a bio elolvasása előtt kezdtem el hallgatni a cd-t és a második számnál hűltem el nagyon: "Hmm" - mondom - "ez kiköpött Machine Head". Akár még a dalt is meg lehetne mondani, amiről nyúltak: Flynn hangját, manírjait is utánozzák, és akkor a riffekről, dalfelépítésről nem is beszéltem. Nos, nehéz így elvonatkoztatni.
Jelen debütáló lemezüket 2004-ben vették fel, és idén márciusban jelenhetett meg. Nos, sejtelmem sincs, mit csináltak 1996 óta, azon kívül, hogy urai lettek hangszereiknek, és tényleg ellesték MH-ék minden kis mozzanatát. Az énekesnek mondjuk nincs olyan karakteres hangja sem üvöltésileg, sem éneklésileg (az kifejezetten halvány), meg hát az ember nehezen teszi félre ellenérzéseit, ha valami ennyire ötlettelen. Oké, lendületesek a dalok, koncerten nyilvánvalóan lehet rájuk ugrabugrálni, de hát izé... Mit lehet erről írni? Tulajdonképpen nem rossz, de. Hol van itt a Northern Discipline? Mert én nem látom. Illetve hallom. Tényleg nem rossz... csak semmilyen.
A maga műfajában szórakoztató, de igazából minek hallgassam, ha ott van a Nagy Testvér, a Machine Head? És akkor még a mi Neck Sprainünket mesínhedezték le, piha!
