Shock!

Az utóbbi három évben mondhatni záporoznak a nyakunkba a különböző Ulver kiadványok, és aki nincs résen, az könnyen elveszítheti a fonalat azzal kapcsolatban, hogy merre is tart éppen Trickster G. vonata. Mindazok számára, akik nem tudták elhelyezni a nagy képen a tavalyi Childhood's End feldolgozáslemezt, valahol ott folytatódik a történet, ahol a 2011-es keltezésű Wars Of The Roses táján abbamaradt. Mert sugalmazzon bármit a legutóbbi Live At Roadburn (a Childhood élő változata) rockos felütése, azt a Messe lenullázza. Ez az Ulver itt és most ugyanaz, mint amely a 2000-es évek legelején saját utat taposott a kísérleti elektronikus zenében, például a Perdition City albumon, de még inkább a Silence EP-ken. Ez a farkasok miséje.

A Messe I.X - VI.X voltaképpen egy soron kívüli sorlemez, utóbbiból is a tízedik (magyarázva ezzel a furcsa címet is). A zene eredendően a Tromsø Kulturhus felkérésére íródott, annyi előzetes kéréssel, hogy „legyen nagyszabású, gótikus és ulveres". Garmék elképzeléseit Martin Romberg fordította le nagyzenekarra, vagyis a Tromsø Chamber Orchestra nyelvére, hogy aztán a közös próbákon alakot ölthessen az alapanyag. Egészen furcsa ez a kompozíció, lévén a Messe se nem élő-, se nem stúdióanyag, valahol ott áll a kettő között, a pontos arányokat is csak az alkotók ismerik. Hagyományos hangszerek után e helyen csak nyomozhatunk, sőt, e projekt idejére eltűnt a képről a Wars... album főszereplője, Daniel O'Sullivan is. Rygg és Ylwizaker a házban.

Ami a friss produkcióval kapcsolatban számomra előzetes aggodalomra adott okot, az annak lehetséges műfaji besorolása. Ha kortárs komolyzenéről beszélünk, akkor valószínűleg képen kívül maradok – de a valós helyzet szerencsére ennél barátságosabb. Tőrőlmetszett elektronikus zene hallható itt, nagyzenekari kísérlettel, mely nem akar ellensége lenni mindazoknak, akik az Ulver mellett az utóbbi másfél évtizedben kitartottak. A források kutatása során Górecki (és sokat hivatkozott 3. szimfóniája) vagy a '80-as évek popzenéje éppúgy előkerül, mint a dolgok leegyszerűsítése a Shadows Of The Sun egyenes következményeként beállítva. Egy mocskos kor irgalmatlanul nehéz zenéje ez, a legtisztább eszközökkel megalkotva, mely a kevesek közül is csak néhánynak szól.

Jómagam, bár egészen fel nem érem, hagyom magam általa felemelni és lerohanni olykor. Valószínűleg egyetlen idén megjelenő lemez sem igényel majd több empátiát és nyitottságot hallgatójától, mint éppen ez. A pontszám természetesen nem lehet kevesebb a maximálisnál.