Finom, laza rockzene hallható a szegedi Fade Out hatszámos, roppant igényes körítéssel érkezett friss anyagán, mely már a harmadik a sorban. Bár a csapat Szeged környékét leszámítva jobbára ismeretlen, koránt sem ma kezdték pályafutásukat, ami a Lobog a tűz dalain hallatszik is.
A fő csapásirány a tradicionális magyar rockzene, ám mindenféle stílusjegy megtalálható a zenéjükben, előfordulnak kisebb kitérők egyéb műfajok felé is. A nyitó Lobog a tűzben pl. finoman jazzes basszustémák vannak, de a funky sem áll távol a fiúktól, melyre szintén ez a nóta lehet a példa.
Radoi Misi hangja elsőre furcsa, de aztán hamar megszokja a fül, és passzol is a muzsikához. Kicsit több kosz elférne mondjuk benne, de így is több mint korrekt. Az Ez a város című dalban győzött meg igazán, a nótában ugyanis nagyon fincsi AOR énektémák és kórusok vannak. Mindezt még tetézik a vonósok (két hegedű és egy cselló), így egyértelműen ez a legjobb dal a lemezen.
Egyedül a szövegekkel nem tudok mit kezdeni. Eleve nem adunk 2007-ben olyan címeket, hogy Milliomos sztár meg Kamudal, na! Nyilván nem kell megváltani a világot, de kissé árnyaltabb, hogy azt ne mondjam, költőibb megfogalmazás sokat tudna lendíteni a produkción, mert így kissé porosak és megmosolyogtatóak a Fade Out szövegei. Kár, mert a Kamudalnak egyébként nagyon jó a középrésze, ami tulajdonképpen egy különálló klasszikus tétel.
Sajnos az anyag másik nagy hibája, a vérszegény hangzás miatt nem dörren meg úgy, ahogy kellene. Nincs elég dög, erő a felvételben, ami az ilyen zenéknél hatványozottan szükségeltetik. Az utolsó nótában szintén eléggé zavaró ez, hiszen a Nem zavar az élet dohogó riffje sokkal jobban kellene, hogy szakítson. A neoklasszikus tekerés mondjuk kissé fura a nótában, nem illik annyira a képbe, de jópofa.
Ígéretes anyag a Lobog a tűz, minden remény megvan rá, hogy a Fade Out legközelebb nagyot fog robbantani; ők lehetnek talán azok, akik a P. Box után maradt űrt be tudják tölteni.
