Ha egy demóhoz mindössze egy üres lapra sebtiben felfirkált honlapcím érkezik kíséretként, az ember valahogy nem szívesen fog hozzá, hogy értékelje. Mert, bár nem szép dolog az előítélet, de ha a csapat a promócióhoz ilyen hihetetlenül „igényesen" viszonyul, akkor elvben a zenétől sem várható sok.
A Lunatic Asylum gárdája pontosan a fentit cselekedte, ráadásul az anyag hangzása is roppant vérszegény, így a kezdet nem volt épp bíztató, mindenesetre a folytatás azért jóval pozitívabb irányba terelte a véleményemet, mint azt az első benyomások alapján gondoltam volna.
Lassú, doomos death metalnak nevezhető talán leginkább a muzsika, női énekkel és hörgéssel, de főleg Pál Zsuzsanna viszi a prímet. Elég erőtlen és meglehetősen hamiskás is néhol, tipikusan énekkarból kiemelt lányhanggal rendelkezik, mindenesetre sokkal rosszabbakat is hallottam már.
Érdekesség a zenében a didgeridoo használata, mely sajnos nem kap kellően nagy teret, csak néhol jut a felszínre, általában minimális színező szerepe van, vagy épp belevész a masszába. Sokkal jobban ki kellene használni, mint különlegességet, mivel kis érdekességet vihetne az egyébként teljesen átlagos zenébe.
Van amúgy potenciál a zenekarban, az itt hallható három zsenge alapján totál el tudok képzelni egy kiforrottabb Lunatic Asylumot, melyhez elsősorban erősebb énekhang, több didgeridoo és kerekebbre gyúrt nóták kellenek. Az irány jó, az út vége viszont még meglehetősen messze van!
