Egy kettészakadt zenekar vallomásai – adhatnánk a címet ennek, illetve a korábban megjelent Ámok interjúnak, melynek megjelenése után keresett meg a Green Division frontembere, Bob Macura, hogy adjunk helyet az ő véleményének is.
Nos, íme.
Hozzáteszem: magazinunk semmilyen formában nem szeretne virtuális csatát elindítani a két interjúval, csupán teret adtunk mindkét félnek.
Számodra mit jelentett a Nevergreen a fénykorában?
Természetesen sokat jelentett nekem. Szívemet-lelkemet adtam a zenekarért a kezdeti időkben. Leginkább magam voltam a mozgatórugója a zenekarnak (kapcsolattartás, koncertszervezés, sofőrködés, a volt „szórakozott művészlelkű” zenésztársaim logisztikai rugdosása stb…). Itt megemlíteném a volt dobosunkat, Gajda Ferit is, aki nagyon nagy mértékben átvállalta ezt a feladatot és remekül ment is neki amíg velünk volt. Szegény, ő sem bírta sokáig a Matlári-féle nárcizmust. Persze ezek után édes volt a siker, és én fürödtem is benne rendesen.
Milyen érzés volt, mikor széthullott a zenekar?
Ez a tény számomra világos volt, ugyanis én hoztam meg azt a döntést, hogy a már sokszor említett, hihetetlenül alacsony erkölcsi tulajdonságokkal rendelkező zenésztársammal többé nem kívánok zenélni.
A rajongókat meglepte a szétválás? Miképp reagáltak minderre?
Kaptunk hideget-meleget is. Én megértem őket, főleg egy ilyen piszkos kampány után, mint amilyet a másik zenekar folytat.
A Green Division egyfajta folytatása a Nevergreennek vagy más utakra próbáltok lépni a zenével?
Ez egy új zenekar. Nincs előrevázolt koncepciónk. Egyelőre magam vagyok a dalszerző és a szövegíró. A Nevergreenben is dalszerző voltam, és ezért tűnik úgy, hogy ez a Nevergreen folytatása, de ez normális dolog.
Hogy állt össze a zenekar, nehéz volt megtalálni a megfelelő embereket?
A dobos (Szabó Endre) adott volt, ő velem maradt a szétválás után. A basszusgitáros (Gera Alex) a legjobb haverom, sokat segített nekünk a Nevergreenes időszakban. A gitárost (Kovács Balázs) régebbről ismertem, egy válogatás kapcsán, amikor a Nevergreenbe gitárost kerestünk. Ekkor harcolta ki Matlári a Vládot gitárosnak. Bárcsak Balázs maradt volna akkor velünk, lehet, hogy másképp alakultak volna a dolgok. Mint később kiderült, klasszis gitáros, és nagyon jó haver.
Ti sem egy városban éltek… miképp oldjátok meg a próbákat?
Igen, négyen lakunk négy városban, plusz egy határ is elválaszt minket, de ez nem olyan nagy probléma. Néha Szegeden néha meg a Vajdaságban próbálunk.
Hogyhogy most gitározol a csapatban, miért nem maradtál a basszusgitár mellett?
Mindenképpen egy haverokból álló bandát szerettem volna a már fent említett okok miatt. Mivel Alexet feltétlenül a bandában szerettem volna látni, és ő basszusgitáros, így átváltottam gitárra. Nekem jóformán mindegy, hogy min játszom, így ez nem okozott gondot.
Elég gyorsan sikerült lemezt is megjelentetni. Mai fejjel hogy látod azokat a dalokat?
A lemez kész volt már múlt év januárjában, csak éppen az „esélyegyenlőség miatt” ahogy a kiadó mondta, meg kellet várni az Ámok zenekar vezetőjét, hogy sebtiben megírja a számaikat, és találjon zenészeket.Így ők csak azután húztak bele,ahogy megtudták, hogy a Green Divisionnek lemeze készül. Így jelent meg a lemezünk április 30-án.
A számokkal még ma is meg vagyok elégedve, abban az időszakban ezek jöttek belőlem. Van jó pár új dalom, és ezek már más időben, más miliőben íródtak, így másmilyenek lesznek.
A kiadó rögtön mellétek állt, mikor elkészültetek a lemezanyaggal?
Persze, a kiadónkkal több éves, nagyon jó és profi viszonyunk van.
Egyáltalán hogy áll össze egy Green Division dal, ki hozza az alapötletet?
Egyelőre én írom a dalokat. Megírom a részeket és a próbán közösen összerakjuk, csiszolgatjuk.
Új lemezt mikorra várhatunk?
Szeretném, hogy még az idén megjelenjen az új lemez. Megvan egy pár szám, és remélem, hogy a nyár végére befejezzük a dalírást, utána mehetünk stúdióba.
Milyen zenék hatnak a Green Divisonre?
Szerintem az összes dal amit egy zenész meghallgat, nyomot hagy, és ebből tud a későbbiekben táplálkozni. Természetesen itt nem a dance vagy techno nevű zajra gondolok.
Koncertezni milyen gyakran tudtok? Volt valami különösen emlékezetes fellépésetek?
Tudom hogy ez nem fair a közönséggel szemben, de már csak olyan felkéréseknek tudunk eleget tenni ahol ismerjük a helyet és a szervezőt. Ma már boldog boldogtalan szervez koncerteket, és volt is néhány eset, hogy ki sem volt plakátolva a buli, vagy a motyó volt nagyon gáz, meg ilyesmi… Így maradnak az ismertebb helyek nagyobb városokban, és a fesztiválok.
Bomba sztorival a bulikról nem tudok szolgálni. A mi stílusunknál a közönség inkább visszafogott, nem úgy, mint egy Junkies bulin. Persze mi is szoktunk vadulni, de inkább magunknak, a bulik után, és ezt most itt nem részletezném. Nem szeretnék imázsrombolást elkövetni!! (nevet)
Hajlandó lennél újra a Nevergreenben játszani bármikor is?
Matlári utolsó pár megnyilvánulása alapján tényleg nem tudom, mit gondoljak az egészről. A pofátlansága olyan méreteket öltött, hogy nem hittem a szememnek, amikor egy pár cikkét elolvastam. Még, hogy én tegyem közzé, hogy hibáztam??? Mindazok után amit tett, és szörnyen elrontott, még ő követelőzik? (röhög) Emberek ez már a csúcs!! Rossz a tanácsadója, ezzel engem nem fog visszanyerni. Még mindig nem vagyok hajlandó ilyen emberrel egy levegőt szívni, hát még zenélni. Ha továbbra is ilyen kampányt fog folytatni, komolyan megfontolom, hogy kitálaljam az egész sztorit a Nevergreen szétválásával kapcsolatban, kerül, amibe kerül!
Mivel foglalkoztok a zenélésen kívül?
Mivel a zenéből felkopna az állunk, értelemszerűen mindenki dolgozik. Endre egy számítástechnikai cégnél, Balázs egy olajipari vállalatnál, Alex építkezéseken kisfőnök, én meg hát… büdös nyakkendőben, bankár vagyok. Ez van! A kisfiamnak nem adhatom vacsorára a cd-imet. Helyt kell állni nap, mint nap, ez a realitás.
Milyen terveitek, céljaitok vannak a zenekarral?
Most arra a pár fesztiválra koncentrálunk amik a nyár folyamán lesznek, és az új számokra. Őszre tervezünk egy nagyobb körutat, ahol minél több embernek szeretnénk bemutatni a régi és az új dalainkat, persze megspékelve az általam írt legnagyobb Nevergreen slágerekkel (Idegen vér, A szerelem magányos templomában, Mindörökké, A tested íze, Sír a csend, Requiem, stb.).
Az utolsó, gyűjteményes kérdésünk: Mi az élet értelme?
Az, hogy hetvenévesen a feleségeddel/férjeddel, vasárnapi ebéd alkalmával, együtt látod a gyermekeidet és az unokáidat, ahogy boldogan és egészségesen csicseregnek! Ez a teljesítmény, a többi mind szar.
