Shock!

Thrash, thrash, thrash! Örökké, mindenhol és minden mennyiségben. Ellenben thrash ide vagy oda, sosem árt, ha a mennyiség inkább a minőség javára tolódik. A Lazarus A.D. igazi ígéret, akik a meglepően erős 2009-es első albumuk után idén a nyakunkba öntötték a Black Rivers Flow című istencsapását, méghozzá az első dalcsokornál sokkal változatosabb, izgalmasabb formában. Hogy boldogságunkat fokozzuk, a zenekar gitárosa, Alex Lackner válaszolt kimeríthetlen kérdésözönükre.

Az új lemezetek sokkal fogósabb és közérthetőbb lett, mint az előző. Hogy álltatok neki a dalszerzésnek, éreztetek bármiféle nyomást, hogy most meg kell felelni a korábban felállított követelményeknek?

Nem semmi ilyesmit nem éreztünk, az égvilágon minden teljesen simán ment. Amikor nekiláttunk a második lemeznek, félretettünk mindenféle előzetes elképzelést. Egyszerűen csak elkezdtük írni azt a zenét, hallani szerettünk volna, és egy pillanatig nem foglalkoztunk azzal, hogy mások mit gondolnak – akárcsak az első lemeznél. Kijött belőlünk, aminek ki kellett jönnie. Éreztük is egyénként, hogy a lemez baromi jól sikerült, és remélhetőleg mások is ugyanezt fogják gondolni!

A két lemez közti időszakban értek olyan új hatások titeket, ami valamilyen formában beépült a dalokba?

Persze. Az égvilágon minden hatott rám, amibe csak belebotlottunk. Például könyékig túrtunk a klasszikus rockzenékbe, aminek a hatása akkor mutatkozott meg, amikor elkezdtük összerakni a dalokat. Nem egészen úgy kell ezt elképzelni, mint mondjuk az Airbourne-nál vagy a Buckcherrynél, sokkal inkább a dalok felépítésében lehet ezt megfigyelni. Megpróbáltunk leásni a legmélyebb a gyökerekig, amiről a jó öreg rockandroll szól.

Ha azt mondom, Bay Area, mi az első dolog, ami eszedbe jut?

Metallica, Slayer, Testament – legalábbis számomra ezt jelenti a Bay Area (bár a Slayer ugye pont nem Bay Area - a szerk.). És ez marha jó ám, imádom ezeket a bandákat, de nem hinném, hogy nekünk bármiféle szorosabb kapcsunk lenne ezzel a korszakkal. Eleve húsz évvel későbbi csapat vagyunk, pár ezer kilométerrel arrébb élünk. Igazából csak a tiszteletünket szeretnénk valahogy leróni a magunk nyelvén az igazán jó metalzenék felé.

Mostantól egy év múlva hol szeretnétek lenni? Mi az, amit mindenképpen el akartok érni?

Hatalmas turnékat szeretnék! Király lenne a nagy európai fesztiválokon játszani. Szeretném, ha headlinerként turnézhatnánk klubokban. Szeretném, ha a turnébuszunkat megoszthatnánk másokkal. És jó lenne, ha mindeközben nem kellene a gazdasági válság miatt a poklok poklát megjárnunk. A zeneipar totálisan szétesett, ráadásul a zenészek kapják a legnagyobb pofonokat, ami baromira nem fair, de az élet már csak ilyen. Mindig célirányosan kell előre menni. Bennem meg túl erős a szenvedély ahhoz, hogy csak úgy feladjam ezt az egész zenélősdit.

Miképp jellemznéd röviden a zenekart? És saját magadról mit gondolsz jelen pillanatban?

A banda számomra ezt jelenti: fékevesztett ökölcsapás, amit semmi nem állíthat meg, és egészen biztosan csontig mállasztja az arcod! Legalábbis ezt az érzést valljuk magunkénak. Engem pedig a professzionalizmus és kemény munka jellemez a legjobban. Ez az én hitvallásom. Mindenért nagyon megdolgozom, és rajta tartom a szemem a többieken. Én vagyok a csapat motorja.

Jó pár kellemes turnét magatok mögött tudhattok már. A legjobb és legrosszabb turnés élményekről mit tudnál mesélni?

A legjobb egyértelműen a Testament turné volt. Az a hat hét maga volt a mámor, és biztos vagyok benne, hogy nem nagyon fogja megközelíteni semmi ezt az élményt egy ideig. A legrosszabb pedig épp mostanában esett meg. Iszonyú szar volt az időjárás az USA északkeleti részén, a busszal is akadtak gondok, az összes pénzünk arra ment, hogy rendberakjuk azt a hulladékot. Valahogy egyre csak halmozódtak és halmozódtak a rossz dolgok. Eléggé súlyos élmény volt sajnos.

Amikor épp nem turnéztok vagy stúdióztok, mivel foglalkoztok?

Melózunk. Én két helyen is dolgozom, egy mexikói étteremben és egy bárban. Elég nehéz összekaparni a pénzt manapság, én meg elég igényes srác vagyok magammal szemben. Amikor épp nem turnézom, sosem akad azzal problémám, ha netán korán kell kelni, majd felvenni a melósruhát. Ha ezzel teremtem meg azt a lehetőséget, hogy az év másik felében zenélhetek, akkor legyen így, ezt az utat kell járnom.

Melyik az ultimate thrash metal dal?

A Battery. Abban minden benne van.

És melyik az ultimate Lazarus A.D. dal számodra?

Az Eternal Vengeance. A legjobb, amit valaha írtam, ráadásul ez készült el utoljára az új lemezhez. Baromi elégedett vagyok vele, ráadásul annyira pofonegyszerű volt összerakni, hogy az már szinte fájt. És határozottan érzem benne a következő lemez ígéretét.

Mit gondolsz az olyan mai fiatal thrash csapatokról, mint mondjuk a Bonded By Blood vagy a Fueled By Fire?

Imádom a srácokat! A Warbringerrel, a Blonded By Blooddal és az Evile-lal már turnéztunk, teljesen őrültek! Mondjuk én annyira nem vagyok oda az ennyire retro külsőségekért, de bánja a fene, ezek úgyis csak ruhák. (nevet) Szeretnek bulizni, tehetséges zenészek, csak jót tudok mondani róluk.

Mivel foglalkoznál, ha nem zenélhetnél?

Egészen biztosan valami olyasmit, amiben van matek. Középsuliban négyes volt az átlagom, de aztán a főiskolát abba kellett hagynom a zenélés miatt. Tényleg marha jól ment a számolás, szóval egészen biztos üzletelnék valamit. Utazgatnék mindenfelé és degeszre keresném magam. Amúgy meg elég fiatal vagyok, szóval bármikor visszamehetek tanulni. Egyébként is szerepel a terveim között, hogy diplomát szerzek majd valamikor. De az biztos, hogy a zene mindig ott lesz a mindennapjaimban, és addig arra használom az eszemet, hogy minél előbbre jussak.

Amikor zenélni kezdtél, melyik zenekar volt rád a legnagyobb hatással?

A Metallica. Ez nem kérdés. Őket lehetett a legkönnyebben „elérni”, és valahogy mindenkit összehoztak akkoriban. Rühellem, amikor az emberek köpködnek a Metallicára, ha belegondolsz, kizárólag miattuk létezik még a metal műfaj. Ők azok, akik képesek a legsúlyosabb death metal rajongót a lájtos rockzene-fanokkal összekovácsolni. Tökéletesen szólnak, és nem kérdés, hogy miért ők lettek a legnagyobbak a metal műfajban.

Volt valami dal vagy lemez, ami elindított annak idején, hogy zenélni kezdj?

Nem igazán. Dan (Gapen – szólógitár) inspirált arra, hogy elkezdjek zenélni. Amikor először láttam gitározni, teljesen kikészültem. Már akkor tudtam, hogy vele szeretném folytatni a zenélést. És tíz évvel később még mindig együtt vagyunk…

Mi a legkeményebb dolog, amire az élet eddig megtanított?

Az, hogy rengeteg problémába fogok ütközni, és az a folyamat, ahogy kikecmergek a gondokból, pontosan megmutatja, milyen ember is vagyok valójában. Annyi gondot-bajt láttam már magam körül világszerte, és rengeteg minden múlik azon, hogy miképp küzdesz meg a nehézségekkel. És ennek sajnos soha nem lesz vége, de ki kell tartani a végsőkig.

Vezető vagy követő alkat vagy inkább?

Vezető, ez nem kérdés. Mindig az voltam. Az egész eddigi életemben az élen jártam, még kölyökkoromban is. Az édesanyám is pontosan ugyanilyen. Született vezető vagyok, kérdés nélkül az élre török. A döntéseket mindig a cél érdekében hozom meg, és a körülöttem lévők megbíznak a megérzéseimben: Én már ilyen is maradok örökké.

Milyen személyes célokat tűztél ki magad elé?

Szeretnék egy kicsit könnyebben megélni és venni egy lakást. Többet turnézni, és turnékon egy kicsit többet törődni a saját dolgaimmal. De ezek a dolgok együtt járnak a sikerességgel, az út pedig még hosszú a csúcsig!

A zenekar számára mit hozhat a jövő?

Turnézást orrvérzésig! Meg akarjuk ismertetni a zenekar nevét mindenhol, ahol csak lehet. Igazi Névvé akarunk válni ebben a játékban. Mindenből a legjobbat szeretnénk, változatos turnékat, több rádiós- és sajtószereplést, faszább pólókat. Egy újabb lépcsőfokra akarjuk helyezni a zenekart. Érezzük, hogy bennünk van a spiritusz, és készek vagyunk a nagy csapásra!