Shock!

Meglepő módon új album nélkül, mondhatni a remekül sikerült Frontschwein lemez bónusz turnékörében, régóta bejáratott helyszínükön, az óbudai Yukban üdvözölhettük ismét a Marduk néven üzemelő black metal ősmaradványt. Nem kell persze sokat várni a friss produkcióra sem, júniusban érkezik a Viktoria, amiről máris kaptunk két dalt hírmondónak, jelen esetben mégsem ezen volt a hangsúly. A lényeg, amiről ez az egy óra mindenkit meggyőzhetett: a svédek által működtetett erőmű megfáradás nélkül, maximális hatékonysággal teszi a dolgát, és a feketefém legdurvább válfajában változatlanul igen magasan tartja a lécet.

A lengyel Infernal War minden bizonnyal pokoli háborújáról teljes egészében, illetve a veterán norvég Ragnarok műsorának legelejéről sajnos lemaradtam, de szerencsére elegendő idő állt rendelkezésre még ahhoz, hogy utóbbiak nevét nyugodt szívvel kihúzhassam végre a bakancslistáról. Kiállásukat, múltjukat és zenéjüket tekintve is tökéletesen passzoltak a sarpsborgi négyek a Marduk elé, és meg is érdemelték a már ekkor telt házat közelítő tömeg figyelmét. Mondom ezt annak ellenére, hogy mindig is inkább a másodligában játszottak, és ma is helyénvalónak érzem a bemelegítő pozíciót e csaknem negyed évszázados, meglehetősen viharos múltú intézmény számára.

Az alapító brigádból itt is csupán egyetlen ember, John Thomas „Jontho" Bratland őrzi szakadatlanul a lángot, aki a 2016-os Psychopathology albumon lépett elő a dobok mögül a frontemberi pozícióba, és teljesít tökéletesen meggyőzően ezen a poszton is. Black/thrash vegyületükbe ők jellemzően inkább a thrashből adagolnak többet, a black metalt már leginkább csak a kiállás idézi, a találkozás mindenestre kellemes emlékeket hagy, az együtt töltött bő fél órában még pont nem vált fárasztóvá a dolog.

Meglepve tapasztaltam, hogy a Marduk kapcsán már-már a hősidőket idéző szalmalángok lobbantak fel, ahogy például otthon, Stockholmban, vagy akár ezen a turnén is betiltogatták a koncertjeiket, ez a 2018-ban inkább csak megmosolyogtató mellékkörülmény azonban láthatóan inkább csak tovább tüzelte Morgan Håkanssonék harci kedvét. Nálunk szerencsére semmi hasonló probléma nem fordult elő, a Fuck Me Jesus pólók is rendben felkerültek a merchstandra, a kvartett pedig színre lépése pillanatától kezdve győztesnek kijáró megbecsülésben fürdött. Az egyre szebbre kipofozott, újabban már a bárrészben extra kivetítővel (remek ötlet!) is felvértezett Yuk újfent megfelelő helyszínnek bizonyult, sőt, talán még jobban is szóltak a svédek, mint remekül sikerült legutóbbi fellépésükön. Persze aki nem ment idejében a színpad közelébe, annak vajmi kevés esélye maradt megpillantani az este főszereplőit, de ez már hozzátartozik ehhez a helyszínhez. A színpadi kellékeket a rutinos mardukista amúgy is könnyedén maga elé tudja képzelni, az aprócska helyre elhelyezhető hadműveleti eszközök ezúttal is a helyükön voltak, a zenekar pedig felvonult, és úgy csapta le a fejünket, ahogy azt a legjobb harci forgatókönyvekben megírták.

A hatalmas életműben mindenkinek megvannak a maga kedvenc korszakai, én a mai napig tartom, hogy a Panzer Division Marduk album a zenéjük esszenciális kivonata, és mivel rögtön az 1999-es remekmű két nótájával (a címadó és a Baptism By Fire) röffentették be a harci szekeret, kenyérre is kentek. Remek stratégia volt a habzó szájú rohanás után a Frontschwein egyik különlegességét, a The Blond Beastet elővenni, ami műfajidegensége ellenére is Marduk-slágerré avanzsált mára. Összességében egy szép, kerek best-of műsort kaptunk, hiszen nem kevesebb, mint tíz albumot idéztek meg egy-két dal erejéig, a ráadásban egyenesen a Dark Endless debüt The Black...-jével köszönve el. A még mindig újként emlegetett felállás már jó ideje a Marduk történetének legtartósabb szövetsége a frontember Mortuusszal és a hangzásfelelős Magnus „Devo" Anderssonnal, a Frontschwein lemezen bemutatkozott dobos, Fredrik Widigs pedig egészen lenyűgöző teljesítményt nyújt hátul. A csapat tökéletes egységben, korát meghazudtoló lendülettel ontja a vért, a nézőtéren pedig el is szabadít minden lappangó indulatot, legalább pár percre minden jelenlévőből előcsalogatva a vadállatot. Black metal ennél valóságosabb aligha lehet.

Az itt is eljátszott lemezelőzetes dalok alapján a hősköltemény tovább íródik majd, a nyakamat rá, hogy a Viktoriával újra győzni fognak. Shut Up... and Suffer!

Fotó: BL Photo & Graphics