Shock!

Szűk másfél évvel a Warriors Of Ice koncertanyagot promotáló körút után a Voivod ismét ellátogatott hozzánk. Ezúttal különösebb apropó nélkül jöttek, illetve mégsem, hiszen készülget szépen – a Katorz és Infini anyagokat ide nem számolva - tizenegyedik stúdiókorongjuk, és erről is hoztak szerencsére néhány meglepetést.

A péntek kora este nálam kötelező csapatsporttal telik, így épp hogy beestem kilencre, mikor is a kanadai káosz-thrash legendák színpadra léptek. Sajnálom, hogy ezúttal lecsúsztam az Ad Astráról, mert Erdélyi Petiék zenéjét kifejezetten szeretem, ráadásul egyre megbízhatóbbak koncertfronton is. Az öltözői pletykák szerint ezúttal is jó napot fogtak ki, úgy hangzás, mint a közönség szempontjából. Legközelebb igyekszem majd elcsípni őket.

A Voivod végül negyed tíz körül lépett színpadra, mikor is egy kissé túl hosszúra nyúlt Pink Floyd intrót követően, meglehetősen komoly kontrasztot képezve kapásból az első lemez Voivod dalával nyitottak. Az első percekben valamiféle massza hömpölygött csak le a színpadról hangzás címszóval, de szerencsére aztán hamar kitisztult a sound, így már a nyitó szám vége is jól szólt, a kettes Ripping Headaches-től kezdve pedig nem érhette szó a ház elejét ebből a szempontból. Meg más szempontból sem, de igazából nem is vártam mást. Már a tavalyi wigwamos koncert is etalon volt, ez pedig, ha lehet ilyet mondani, még egy lapáttal rá is tett arra, köszönhetően elsősorban a totál old school programnak. A színpadot és a soundot is Blacky uralta: a Pussy Riot pólóban feszítő kisember testméreteihez képest marha nagy, támadószellemű basszusgitárjából ugyanis valami olyan elementáris erővel tört elő a tőle megszokott varacskos bőgő sound, ami megadta az egész koncert lendületét és lüktetését.

A kíméletlen hangorkán tökéletesen passzolt a setlisthez is, melybe ezúttal kevesebb dal fért be a csapat dallamosabb korszakából. Helyettük volt viszont a hosszú idő után leporolt Forgotten In Space meg az Eric Forrest-időkből ismét csak a Forlorn. A koncert legérdekesebb perceit a remélhetőleg lassan tényleg elkészülő új lemez három dala jelentette: a harmadiknak eljátszott címadó, Target Earth, a vinyl kislemezen is megjelent Mechanical Mind, valamint egy kanadai törzs által ihletett dal, a Kluskap Okom. A tavaly bemutatott Kaleidos ezúttal tehát nem került terítékre, és az új szerzeményeknek hála, most már tényleg nem tudom, mit várjak majd a lemezanyagtól. Merthogy tavaly a Kaleidosról leginkább a Nothingface ugrott be, a most felcsendült friss szerzemények azonban inkább Killing / Dimension-vonalon mozognak. Mindegy is persze, hiszen a Voivod káosz-thrash korszaka ugyanúgy zseniális volt, mint a későbbi Pink Floyd-hatású dolgaik, így bármerre is kanyarodnak ezúttal, a csalódás vélhetően kizárt. A három friss dalon kívül külön jó pont jár a csapatnak azért is, hogy a Dimension Hatrössről ezúttal nem csak a kötelező sláger Tribal Convictions csendült fel, hanem volt Chaosmöngers és Psychic Vacuum is. Csakúgy, mint múltkor, ezúttal is egyedül a Global Warning képviselte a post-Piggy lemezeket, a bulit pedig a gitáros emlékének ajánlott Astronomy Domine zárta a Pink Floydtól.

Nem voltunk túl sokan, azonban a nagyjából 300 megjelent kábé 20-25 százaléka Voivod pólóban feszített, így bár moshpit nem alakult ki – kissé koros volt már a publikum ehhez – a hangulat az első percektől rendkívül forró volt. Láthatóan a zenekar is nagyon élvezte a bulit: az eksztázisban pörgő Blacky mellett Chewy is lendületesen adta elő magát, Snake pedig a tőle megszokott gumiarcú grimaszokat produkálta folyamatosan. Away volt csak visszafogottabb, de ő amúgy is egy visszahúzódó, mosolygós, csendes zseni. Játszani viszont valami iszonyatos vehemenciával és pontossággal tud, kreatív zsenije pedig talán a csapat legfontosabb alkotórészévé teszi. Azon csapatévá, melyben már egyáltalán nem hat idegenül Daniel „Chewy" Mongrain, és amely láthatóan az együtt muzsikálásnak minden percét élvezi. Reméljük még sokáig velünk maradnak, és végre valahára a Target Earth is megjelenik a közeljövőben.

Fotó: Máté Éva