Shock!

Alaposan felpörögtek az utóbbi időben a stockholmi Enforcer dolgai. Negyedik lemezükkel, a 2013-as, kiválóan sikerült Death By Fire-rel egyértelműen szintet ugrottak, azaz az abszolút undergroundban töltött évek után sikerült végre kilépniük a nagyobb nyilvánosság elé is. Ez amellett, hogy egy headlinerként levezetett klubturnét jelentett Európában (többek között magyar állomással), fesztiválfellépésekkel is járt, például Németországban és Hollandiában. A vasat pedig addig kell ütni, amíg meleg, úgyhogy a végigturnézott időszak után néhány héttel ezelőtt érkezett is az ötös anyag, a From Beyond. Némi homokszem mégis kerülhetett a gépezetbe, hiszen – vélhetően a stúdiózás csúszása miatt – a tavaszra beharangozott újabb turnét kénytelenek voltak őszre halasztani. A lényeg azonban az, hogy végül csak megjelent a From Beyond, ráadásul pontosan azt is rejti, amit minden rajongó várt a csapattól.

Pánikra tehát semmi ok, az Enforcer töretlenül halad előre a számára kijelölt ösvényen, azaz rendületlenül nyomatja a Mercyful Fate és NWOBHM-standardeken alapuló, minőségi retro-metalt. Bár a nyitó Destroyer még nem erről árulkodik, összességében annyi változás mégis történt, hogy ezúttal több a visszafogottabb (értsd: nem padlógázon elövezetett) téma, amelyek a Mercyful Fate mellett erőteljes Satan-hatásokat is hordoznak, ráadásul tök jól is állnak a brigádnak. Ilyen a címadó mellet az Undying Evil és a záró Mask Of Red Death is, és számomra akkor is ezek jelentik a lemez csúcspontjait, ha a jellegzetesen enforceres speed-dalok (Desroyer, One With Fire, Hell Will Follow satöbbi) továbbra is rendben vannak.

Ha netán még sosem hallottad a svéd fiatalok muzsikáját, képzelj el egy kifejezetten magas énekhanggal kísért, kétlábgépes ütemekre és szélvész gitártémákra épülő, farmermellényes, bőrgatyás, minden szempontból száz százalékig true heavy metal anyagot, amely olyan, mintha egy 1980-ban fénykorát élő zenekartól érkezne. Épp csak itt huszonéves fiatalok nyomatják a zenét (a korelnök Olof Wikstrand is mindössze 28 éves), ami a feszességen, húzáson maximálisan érezhető is, az élő teljesítményükről már nem is beszélve.

A hangzásában is retró lemez nincs még háromnegyed óra sem, aminek köszönhetően unalmas pillanatok és töltelékdalok nélkül jutunk a végére. Balladázásban viszont még fejlődniük kell, a Below The Slumber címet kapott fél-lírai ugyanis nem maximális teljesítmény: a középrészben hallható NWOBHM-ízű szólórész atom, de az érzelmesebb pillanatokat nem sikerült igazán elcsípni. A soron következő, korai Maiden-utánérzésként is felfogható, instrumentális Hungry They Will Come viszont például még az eredetiség teljes hiánya ellenére is süt, ahogy gyakorlatilag az összes többi tétel is. A Banshee, a From Beyond, a totál Mercyful Fate Farewell vagy a Kill 'Em All-korszakos Metallicát idéző Hell Will Follow különösen erősek, de összességében is elmondható, hogy az Enforcer ötödik lemezén is megbízhatóan és szórakoztatóan hozza a régi idők heavy metaljának ráncfelvarrott változatát.