Shock!

A 2013-as Disarm The Descent előtt a műfaj vérben forgó szemű billentyűforgatói és kommentharcosai pro és kontra osztották az igét. A „régen minden jobb volt" elkötelezett képviselői diadalmas lándzsarázással nyugtázták, hogy Jesse Leach visszatér az akolba, az új generáció pedig fejcsóválva vette tudomásul Howard Jones „cukorbetegségét", ami éppen a Devil You Know életre hívásáig tartott. Anno leírtam rövid véleményem Jones új bandájának útkereséséről, s azt is, szerintem mi hibádzik a dologban. Hallva az új Killswitch-albumot, a különbség és a hiány két szóban fejezhető ki: Adam Dutkiewicz. Meggyőződésem, ha öt évvel ezelőtt Jesse Leach nem adja ki minden idők talán legjobb metalcore zeneszerzőjével a The Hymn Of A Broken Mant, akkor Jones talán a mai napig a KsE énekese lenne. Nem így történt, de a végeredmény hallgatva ezt valószínűleg senki nem bánja már.

Az Incarnate bámulatra méltóan friss, ötletes és pozitív energiát ontó album lett. Dutkiewicz lubickolt, és akkora örömzenét tolt össze, ami ritkaság manapság. Hallhattunk mindenféle promós dumát most is, hogy más lesz, mégis ugyanolyan, de ekkora energiahullámot mégsem képzeltünk magunk elé. Ha van valaki, aki temette a metalcore-t, az én vagyok (majd tessenek meglesni a Caliban legújabb szörnyszülöttjéről írt halotti soraimat), ám a Killswitch mintha az idő ellen dolgozna: nem azt bizonyítja be, hogy a metalcore-ra még mindig van igény, hanem azt, micsoda létjogosultsága lenne ennek a műfajnak egy agyonhájpolt kontárok nélküli világban.

Anyánknak a Disarm The Descent kapcsán fogalmazódott meg a „kevesebb több lett volna" gondolata. Ez az Incarnate kapcsán fel sem merült bennem. Nem kis dolog volt tizenév után újra az eredeti frontemberrel dolgozni, de a dolog szépen megért. Bónuszokkal együtt tizenöt nótát kapunk, és egy pillanatig nem gondoltam azt, hogy sok. Energia, kreativitás, öröm. Nagyjából ez a három szó fedi le az albumot, s nem hinném, hogy bárki tiltakozna a minősítés ellen. Dutkiewicz nem tud hibázni. Olyan témákat alkot, mintha az első albumán kellene bizonyítani, felnőtt már a feladathoz. Minden riff, minden dallam a szó legjobb értelmében vett precíziós műalkotás, az alaphoz pedig Leach szolgáltat tökéletes aláfestést. Ha már szóba került: többen még mindig Jones telt, öblösebb hangját siratják, mások annak idején háborogtak Jesse karcosságának elvesztése miatt. Felesleges véleményezés: a Killswitch a Dutkiewicz-féle dallamvilág miatt Killswitch, ez pedig csak annyiban változhat, amennyire éppen fárad az alkotója. (Nem fárad.)

Az Incarnate fényes példája a határtalan és örömmel teli kreativitásnak: már a nyitó Alone I Standnél tudjuk, mi vár ránk. A klasszikus, mégis megunhatatlan KsE-érzés, amire nyugodtan rámondhatjuk: ettől a Killswitch a metalcore AC/DC-je. Sokkal többről van szó, mint üvöltés-dallamos ének és ritmus váltakozásáról, ennek elbaszására a színtér nagyjából hetven százaléka ékes példa. A Hate By Design például pontosan megmutatja, mitől lett éppen ez a zenekar a műfaj egyik alapvetése. Nem a sémától, hanem a sémákon belüli finom eltérésektől, attól, amitől a tizenkettő éppen nem egy tucat.

Sorolhatnám hosszan a dalokat, de ezúttal is felesleges. Már első hallásra ismeretlen ismerős mind, megszokott, mégsem unalmas felépítéssel és panelekkel. Mondják, a nagy színészek a telefonkönyvet is képesek felolvasni úgy, hogy a közönség nyíltszíni tapsban tör ki. Itt persze árnyaltabb a történet, de az alapgondolat stimmel: a Quiet Distress, az It Falls On Me, vagy hogy hátraszaladjunk, a We Carry On ezerszer hallott dallamból köszön nekünk egy hájhánival, mégis megunhatatlanul izgalmas és ismerősen ismeretlen. Erre pedig tényleg csak azok képesek, akik szakmájuk mesterei.

Mondhatnék még sok kedvest, szépet neki. Inkább csüggök hangján szótlanul. Az új Killswitch legfőbb erénye, hogy éppen olyan mai és friss, mintha 2002-ben készült volna. És e hibátlan, logikusan logikátlan érv előtt csak meghajolni lehet.

A Killswitch Engage június 14-én Budapesten lép fel az Architects, az August Burns Red, az Atreyu és a Bury Tomorrow társaságában. További részletek itt.