Nem mondhatnám egyenletesnek a KISS-szel való viszonyomat, inkább amolyan hullámvasútszerű a közös történetünk. Akadtak/akadnak időszakok, amikor teljesen rákattanok a zenéjükre, bizonyos korszakra, albumokra, majd sok hónapig eszembe sem jutnak. Persze amikor jön egy koncert nagy néha (és tényleg nagy néha sajnos), akörül nyilván fokozottan hallgatom őket meg utána is egy ideig. Az idei év egyik legeksztatikusabb élménye számomra az arénás KISS-búcsúkoncert volt, amit minden ízében imádtam, egyszerre futott át rajtam mámorítóan boldog érzelemhullám és a szomorúság, hogy hát minden másodperce TÉNYLEG az utolsó, ezért igyekeztem végig magamba karcolni a látványt és a hangokat. Nos, ennek a nálunk is történelmet író zenekarnak az egyik fő oszlopa Paul Stanley, és immáron magyarul is olvashatjuk az önéletrajzi könyvét, hála a Cser Kiadónak.