Mindenki tudja, hogy a Tool a világ egyik legzseniálisabb zenekara, ám a világ egyik legidegtépőbb humorérzékével megátkozva. Mással nem is nagyon lehetne magyarázni, hogy alig néhány nappal azt követően, hogy bejelentették, miszerint – dacára a több mint húsz új dalötletnek – megakadtak az új lemez munkálataival, végül mégiscsak kiadták új stúdióanyagukat, amelyet ráadásul nem átallottak Live címre keresztelni – pedig nem koncertlemezről beszélünk. Ráadásul ez a majdnem napra pontosan tíz évvel a 10,000 Days után megjelentetett album a Tool „fekete lemeze" lett, sőt, feketébb már nem is nagyon lehetne: éjsötét háttérre alig valamivel világosabb betűkkel van felírva a minimalista stílusú nyolc betű: TOOL – LIVE. Persze ez az egész teljesen másodlagos, a pattanásig feszült idegekkel várakozó kontinensnyi rajongótábor akár Ein-Zwei-Polizei címmel és gyűrött papírdobozba csomagolva is megvette volna az új mesterművet. Mert hogy ez bizony megint az lett, de hát ki is várt volna tőlük mást?