Megint egy legendás csapat alakult újjá, és megkíséreltek egy döbbenetes erejű anyagot kiadni. Sajnos csak próbáltak. A nyitó Faster Than Life riffelése még nem olyan rossz, de ahogy megszólal a lemez, az harmatgyenge. El nem tudom képzelni, hogy tudtak ennyire erőtlenül, vékonyan megszólaló anyagot kiadni. Borzalmas.
Bár a borító kissé klisésre sikeredett a felhőivel, a korongon hallható zene annál inkább meggyőzött. A műfaj a progresszívabb fajta metal, riffügyileg a kissé "keményebb" fajtából, melyet bársonyos ének kísér. Érzelem-hegyek borítanak el már a nyitó Access Deniedot fülelve. És bősz mosoly terül el arcomon.
A Christian Epidemic ténykedését jó ideje figyelem, és teljes bizonyossággal ki merem jelenteni, hogy a Gyász c. EP-vel teljes mértékben beért a csapat. Zeneileg összeforrottak, a dalok kidolgozottak, ötletesek és ami a leglényegesebb: tehetségesek a srácok.
A kiadót nézve előre örültem, hogy egy újabb doom/stoner zenekar korongját tarthatom a kezemben. Ezt a borítón lévő motoros figura rajza is megerősíteni látszott (bár az a viking hajó a háttérben mit keres?!). Azt fölösleges sorolnom, hogy milyen hatással bír a Goatsnake - úgyis mindenki unalomig ismeri ezeket a neveket.
Freedumb - ez az a szó, amit nem lehet megtalálni egyetlen szótárban sem (nekem legalábbis nem sikerült). Egy amerikai úriember szerint valamilyen szleng kifejezés a szabadságra, amikor azt mondhatsz, azt csinálhatsz, azt imádhatsz amit csak akarsz. Amikor senki nem szól bele, mit mikor hogyan tegyél, senki nem mondja meg, hová mehetsz.
Az amcsi Forte már több, mint 10 éve létezik és gyártja a lemezeket, ám eleddig messze elkerültek korongjaik. Legfrissebb albumuk futurisztikus - talán a Terminatorból kicsent - lézerputtyogással indít, melyből dinamikus, erőtől duzzadó power metal riffözön zúdul ránk.
Nem igazán értem, hogy miért pont az első korongját adta ki újra az ex-kiadó az ultrasúlyos Crowbar-nak. Ugyan az azóta védjegynek számító lassan görgő tonnás riffek mellett Kirk Windstein jellegzetes vokáltémái már itt is ezerrel törnek elő a hangfalakból, de az albumnak még nem minden nótája 100 százalékos.
Kiadóváltáskor szokásos válogatásalbum a Past And Present, nahát, micsoda "meglepetés"! 7 nóta + 5 koncertfelvétel (az előbb említett kettőn kívül a High Rate Extinction, az I Have Failed és a Self Inflicted szerepel a korongon). Legalább így le lehet szűrni, hogy milyen lehet a "tonnabébik" koncertje.
Mi történhetett október 31-én, hogy ilyen fontos? Ja, akkor van a Halloween éjszakája vagy mi, mondjuk nem értem, mi köze a zenéhez, na mindegy. Ahogy elnézem a zenekari fotót, igénytelen külsejű farmon született amerikaiak, akik heavy metalt lélegeznek. Jaj, csak ezt ne... Kliséből már oly sok van így is.
A német Obsidian Gate története 1994-ig nyúlik vissza, de ez az első lemezük. Az ismertető "Richard Wagner találkozik a Black Metallal" címen mutatja be a háromtagú zenekart. A műfajon belül már megszokhattuk, hogy intróval indulnak az albumok, most sincs ez másképp.
Azért ezek a srácok éreznek valamit... Azt biztosan, hogy hogyan kell egy szóban összefoglalni egy egész lemez milyenségét. Faceless-Arctalan. És ez bizony így igaz erre a zenére és lemezre. Légy divatos! Ez a jelszó, s ennek szellemében görög elő a hangfalakból a 12 szám.
Egyelőre 5 dalnál tart a szolnoki Nottingham együttes második albuma, mely a készülő 11 szám előzetes promóciója. A csapat 1991 óta küzd a létjogosultságért, sajnos eddig lassú eredményességgel. Pedig szakmai múltjuk rengeteg elismeréssel van kikövezve, nem egy tehetségkutató első helyével és a közönség szavazatainak pozitív minősítésével büszkélke...
Rajongóknak ajánlott lemez, akik már annyiszor látták a csapatot, hogy hozzá tudják képzelni, ami ezen az anyagon nincs rajta. Jómagam ugyanis kíváncsian vártam a megismerkedést, tekintve, hogy a társulathoz eddig csak írott formában - a sajtóban - volt szerencsém. Összeírtak róluk ugyanis eddig mindenféle jót, amit én - magyarázni próbálván a bizo...
A tavalyi Strange Brotherhood turné alatt rögzített hanganyagból válogatta össze a csapat azt a 26 számot, mely erre a dupla CD-re került, s a zenekar saját kiadója jelentetett meg, az Attack Attack Records. Ez első cd az inkább líraibb számokat tartalmazza, míg a majd húsz perccel hosszabb második CD pörgősebb.
A svéd Narnia továbbra is a klasszikus gitárzene, Yngwie Malmsteen vonalán halad, első anyagukhoz képest sokkal húzósabb dalokkal, kitűnő színvonalon.
Bármilyen meglepő, a Southfork nem a Rise Above alatt jött ki, hanem a Black Marknál. Mi a szösz. Hozzáértők már sejthetik, hogy itt bizony vérbeli '70-es évekbeli muzsikáról van szó, dübörög a stoner rock a hangfalakból. A hangzást jól levették a srácok, és bizony a zenét is.
Mielőtt az aranytorkú metalisten búcsút intene (remélem, nem fog) szólókarrierjének, egy forró hangulatú koncertlemezzel ajándékozta meg a rajongókat. Amennyire a Maiden nem volt sosem az én zeném, Bruce szólóalbumai annál inkább elismerésre késztettek.
Arról már hallottam, hogy a Lacuna Coil gótikus metalban utazik, de az meglepetésként ért, hogy olaszok. Mostanában erőre kaptak az olaszok és jobbnál jobb csapatokkal árasztják el a metal piacot (Eldritch, Rhapsody, stb...) A Lacuna Coil számomra nagyon kellemes meglepetést okozott igazi melankólikus, Paradise Lost hangulatot árasztó muzsikájával....
Roppant fura módon, futurisztikus zajokkal kezdődik a New Yorkból származó Merauder második albuma. Aztán persze belecsapnak a metalcore-ba, frusztrált hatású zenéjük nem hagyja nyugodni a testet. A Five Deadly Venoms - mely címet egy híres kung-fu film hatásaként kapta a korong - nem kizárólagosan dühös és agresszív zenével van csurig, hanem egy d...
Az emészthető, letisztult death metalt játszó portugál Malevolence bevonult a Freedman Stúdióba, maga mellé gyűjtött néhány szakmailag elismert nevet és kidobta 3. nagylemezét. A felvételeket Fredrik Nordstörm (At The Gates, Arch Enemy, In Flames, Hammerfall) és Anders Fridén (In Flames) felügyelte, mondhatom, maximálisan jól dolgoztak.
Sssssz... amint felcsendült az első néhány hang, biztos voltam benne, hogy északi zenekarral van dolgom. Ennél skandinávabb már nem is lehetne a muzsika! A játék neve: dallamos metal, progresszív hatásokkal. Na ja... Olyan kicsit malmsteenes (főleg a tekerős típusú gitárszólók), kicsit drímszatyoros (a virtuózabb hangszeres szólók és nótafelépítése...
Szinte olvashatatlan logó, mi is lehetne más a megfejtés, mint black metal? A dallamosabb fajtából, de még nem annyira kommersz, mint plö a Dimmu Borgir. Nagy szerepet kaptak a billentyűk, leginkább erre épül a zene. Érzésem szerint a gitárokat túlságosan is alulkeverték, és a cineket is soknak érzem.
Kár lett volna, ha a Hypocrisy feloszlik. Többek között azért, mert akkor nem hallgathatnánk az új remekművet a svéd death mesterektől. Már a borító is baromi jól néz ki, előrevetítve az album témakörét, mely a sci-fi világába kalauzol minket.
A promo változat csak egy 1 cd-s válogatás a 3-ból, sajna, de talán a legjobb nótákat pakolták rá, hehe. A felvétel január 23-án és 24-én készült Athénban, mint azt a lemez címe is jelzi. Itt is és a végleges változaton is az első nóta a Burning Times, mely nóta meghallgatása után heveny Iced Earth koncertnézhetnékem támadt, és rohantam volna megve...
A Forever Autumn sokkal kevésbé fémes, mint az eddigi LOT lemezek, egy sokkal letisztultabb, nyugodtabb, érettebb produkció. Amint felcsendült a So Fell Autumn Rain, már az első hangok hallatán bele lehet feledkezni a muzsikából áradó mélységes bánatba. Utána a Hold On Tight, ha lehet, még depressziósabb ösvényekre evez.
Kicsit kételkedve vettem kezembe ezt a korongot, hisz számomra - s talán még elég sok ember számára - az utóbbi Therapy? lemezek nem hozták azt, amit az ember megszokott addigi munkásságuk alatt. A Troublegum után megjelent Infernal Love és Semi-Detached lemezek nem produkálták, hozták azt a jellegzetes stílusukat, amiért megszerettük - már aki -, ...
Nem tagadom, hogy a Testament az szívem egyik csücske, annak idején a thrash zenék hatottak rám leginkább, és ez a szerelem máig nem múlt el. Végigkövettem a csapat fenomenális és kevésbé sikerült albumait, és már a hírtől borsódzott a hátam, mikor kiderült, hogy az új anyagot Dave Lombardo fogja feldobolni és James Murphy játszik majd szólógitáron...
Facebook
Twitter