Mielőtt mindenki a pénztárcája felé kezdene kotorászni, le kell szögezni, hogy ez még nem a köv. Therion album, hanem "csak" egy minialbum. De annak azért elég bőséges és élvezetes. Rögtön egy új nótával nyit, a címadóval. A Vovin vonalát viszi tovább, egyre heavy metalosabb a zene - sajnos -, a női ének meg csodás, mint mindig.

Nem aprózta el Trent Reznor, dupla albummal örvendeztette meg az indusztriális (ha lehet egyáltalán valami jelzőt használni rá) muzsika kedvelőit, kellemesen vastag szövegkönyv kíséretében. A végeredmény döbbenetes. Minden eddiginél komorabb, felkavaróbb, súlyosabb. Magával ránt már az első nótával (Somewhat Damaged). Mestere a különös zajok tökéle...

Hohó! Felcsillant a szemem, amint megpillantottam fenti album előadóját. A szebb napokat is megélt nagy tehetséggel megáldott gitáros újfent rászánta magát néminemű alkotásra. Be kell vallanom, hogy jó pár éve a kedvenc húrbűvölőim között foglalt helyet M.S., ízes, egyéni játéka maradandó élményt nyújtott, bármikor hallgattam.

A Seven Witches egy New Yorkból származó power/heavy banda. Az énekes Bobby Lucas nem kevés Bruce Dickinson feliratú toroköblögetőt ihatott a stúdiófelvétel előtt, mert egy az egyben a B.D. iskolát követi, kicsit kevesebb áriázással ugyan, de megoldásaiban azonos hullámhosszon van a mesterrel.

A sokakat megosztó tavalyelőtti album után, ahol a csapat végleg elhagyta a hegedűt és telepakolta samplerekkel a muzsikát, a MDB rajongók joggal tartottak attól, hogy a MDB a P. Lost után elveszíti igazi jellegét. Speciel én nem akadtam ki a '98-as korongon, tetszett, de amint a The Light...-ot elkezdtem hallgatni, örömmel konstatáltam, hogy jobba...

A borítón és a CD-n ott áll a figyelmeztetés, hogy maximum hangerőn illik hallgatni a lemezt. No, akkor tekerjük egy kicsit feljebb... A Satyricon teljes tagsága, azaz Satyr és Frost roppant gonosz módon kifestve pompázik a borítón. Norvégia egyik legeredetibb black bandája immáron a Nuclear Blast szárnyai alatt adta ki jelen albumát, az Intermezzo...

Profi promócsomaggal lepett meg a számomra eleddig ismeretlen Zymotic. Hozzáállásból jelesre vizsgáztak. A zene heavy metal alapú, a progresszivitás ösvényeire is merészkedő (néha Nemesises) keverék, sok ígéretes résszel, és sok kevésbé ígéretessel - nem elég gördülékenyek a témák, ha valaki ilyen összetettebb zenét játszik nagyon kell arra figyeln...

Na, ebből most már elegem van! Illetve ebből már most elegem van! Hogy miből? Hát abból, hogy manapság minden olyan zenekar lemezszerződéshez jut, amely mélyre hangolt gitárokkal, egy hangon kántáló énekhanggal, ötlettelen, primitív dalokkal és különféle fölösleges samplerekkel, valamint idióta zajokkal próbálja elhitetni a hallgatókkal modernségét...

Hazai földön kevéssé kitaposott, nehéz utat választott és jár a Carwashtagnacht. Olyan kultikus zenekarok jutottak róla eszembe, mint a Swans, a holland Gore, a Skullflower vagy a Christian Death, de - szerencsére - inkább csak szellemi irányultságuk, mint zenei világuk hasonlósága miatt.

Miután rendesen kibosszankodtam magam a Will Haven divatmajmolása okán, remegve helyeztem be a CD játszóba az új Cannibal művet. De nem az aggodalomtól remegtem, hiszen tudtam, hogy bennük vakon megbízhatok. Igen, Corpsegrinder-ék nem húztak háromcsíkos melegítőalsót, nem lettek elvontak, dallamosak, nem követnek senkit, hanem azok maradtak, akik v...

Mit lehet még erről a csodáról írni, amit nem írtak le előttem mások? Hogy lehet ezerszer elkoptatott és oly szürkének tűnő szavakkal lefesteni ezen 5 zenész ajándékát nekünk, parányi földi halandóknak? Egy elvarázsolt világ. Meseország. Hangjegyekkel is lehet színházasdit játszani, azt már tudtuk. Álomszínházat. Viszont most tökéletesedett ki telj...

Az első percekben nem hittem el, hogy ez ugyanaz az Agathodaimon, akiknek tavalyi bemutatkozó albuma nem csupán jóleső meglepetésként hatott rám, hanem a reménységek címkét is felaggattam képzeletben a csapat neve mellé.

A görög Rotting Christ mára egy letisztult, nyugis zenét produkáló társaság, kiknek legfrissebb albumát inkább lehetne jellemezni a gótikus elemeket tartalmazó atmoszférikus metallal, mint a black metallal. Igazából egy gyors nóta utal a csapat gyökereire (The World Made End), a többi szinte megkülönböztethetetlen egymástól.