Azt hittem, bekrepált a Winamp, mikor 26 tracket jelzett ki a cd-ről. Pedig nem, csupán vicces fiúk alkotják az Amortist, mert jól elrejtettek a végére egy zongorás tracket 4mp-es szünetekkel. Eredeti egy ötlet... A logót meg három kollégámmal bogoztattam ki, hát igen, hátha valaki Amorphisnak olvassa véletlenül és lecsap a cd-re.
Kíváncsi lennék a Fredman Stúdió belsejére, pláne ha egy ilyen Fleshcrawl szintű csapat terrorizálja a hangmérnököt. Fel nem tudom fogni, hogy lehet ilyen zenét előállítani, vajon Magyarországon mit tudnának kezdeni ezzel a brutális fogattal.
"Felőlem akár technót is játszhat rajta, akkor is csak jó lehet. Akarom, akarom, akarom!!!" Ezt az elhamarkodott kijelentést pár hónapja tettem, mikor híre jött, hogy Bill Steer, a Carcass egykori alapítója, gitárosa és fő zeneszerzője hosszú évek után újra aktív, sőt, lemezt jelentetett meg.
Első körben nem tudtam hova tenni ezt a nevet. Majd miután wice kolléga felvilágosított, hogy ez bizony az ex-Celtic Frost Tom Warrior új zenekara, bizton számítottam valami durvulatra, úgy vissza a gyökerekhez. Ennek utána kell nézni, ez BIZTOSAN, Tom Warrior csapata?! Mert ha kerékbe törnének se jutott volna eszembe erről az elektronikus puttyogá...
Alan Tecchio hangja élesebb, mint valaha. Már a nyitó tételnél, a Ground Zero N.Y.C.-nél belehasít a levegőbe, ami végigkísér az albumon. A dalok húznak, mint egy állat, lassan, kétlábgépes témákkal, őskemény riffekkel szakítanak szét. A Downside az új Armored Saint anyagával vetekszik, amit jó lenne, ha egy közös turnén is bebizonyítanának ezek a ...
Amit a dallamos metal muzsikáról 2000-ben tudni kell, az mind hallható a Pink Cream 69 idei albumán! Jó, ez így túlzásnak tűnhet, de tény, hogy ez a németországi székhelyű, "ezernyelvű" (hiszen Alfred Koffler gitáros az egyedüli született német a csapatban, Dennis Ward bőgős amerikai, Kosta Zafirou dobos görög származású, David Readman énekes pedig...
A megjelenés előtt hónapokkal olyan hírek jöttek-mentek az Interneten, hogy Panteráék visszanyúltak a metal gyökereihez, amit az új albumon jól be is mutatnak. Nagyon reméltem, hogy ez nem azt jelenti miszerint heavy metal riffekre gallopozhatunk Anselmo áriázása mellett. Mondjuk odaát annyira nem dívik az Európát elárasztó true metal dömping, de a...
Ugye, hogy ez a név nem mond túl sokat? És ha azt mondom Cynic? De kezdjük az elején! Jelen zenekart Santiago Dobles gitáros alapította, és szerencsésen maga köré gyűjtötte Sean Reinert (Cynic, Death és Gordian Knot) dobosistent, Sean Malone (Cynic, Gordian Knot) basszusgitárosistent, Charlie Ekhendal gitárost és Danishta Rivero mezzo-szoprán éneke...
A Vol.1. még a Vida Musicnál jelent meg úgy 1996 tájékán. Ezt az anyagot lehet ma újra beszerezni cd-n is, 3 bónusz nótával immár a Hammer Music jóvoltából. Nekem, megmondom őszintén, még mindig ez a Mood anyag áll közelebb a szívemhez, dallamos, súlyos, nyers zenéje alatt szinte futkos a libabőr a hátamon.
Nagyon erős gótikus metal élet bontakozott ki hazánkban, melynek képviselői fej-fej mellett küzdenek a fennmaradásért. A 8 tagú Art Of Dethronement Szolnokon a Denevér Stúdióban rögzítette 8 számos félórás anyagát, ami úgy tűnik, hatalmas mérföldkő lehet pályájukban.
Hmmm... Cd megérkezik, kíváncsian kezdem hallgatni, zene indul, és én szinte kirepülök a szobából attól az irgalmatlan soundtól, ami felcsendül. Ejha! Rengeteg kinti lemez elbújhat valahova mélyre az új Ektomorf mellett.
Az év lemeze. Toronymagasan. És talán a legbátrabb lemez, amit az utóbbi években csináltak. Kalyi Jag. Fekete tűz. Afféle választóvíz is lesz sokak számára, az biztos... Nem titok; az Ektomorf már huzamosabb ideje az egyik legnagyobb kedvencem, ők voltak ugye "a mi Sepunk" ez idáig... De ez a lemez már egyértelműen az Ektomorf saját hangjáról, egyé...
A Therion elhagyta a sárkányosdit, s az új albummal az arab mesék világába kalauzolnak el minket. Nem titok, hogy számomra a Theli a csúcsalbum - és persze sejtettem, hogy nem ide fognak visszakanyarodni a Vovin és a minialbum után -, azért cseppet reménykedtem, hogy nem az lesz a koncepció, hogy vegyünk egy adag alap heavy metal riffet, szórjuk me...
Nagyon fiatal holland négyes, hál' Istennek a szó abszolút pozitív értelmében. Gitárok, basszus, dob, a bookleten olyan zenekaroknak mondanak köszönetet, mint pl. a Morbid Angel, az Emperor, no meg a Dark Tranquillity, és a zenéjüket is melodikus black/death metalként jellemzik, de aki ezt várja/várná ettől a lemeztől, az csalódni fog.
Szegény lófejű Lana Lane első európai terjesztésű korongjával, a Queen of the Oceannel nem aratott nagy sikert nálam tavaly. Hiába lelkendezett érte egész Japán, hiába kiáltották ki a szimfonikus rock királynőjének, ez nem mentette meg attól, hogy utánérzésesre sikeredett, lapos szerzeményekkel megtöltött, rosszul kevert korongját ne hajítsam fanya...
A rockszakma egyik legrégibb és legjobb torkának tiszteleg ez a dupla album, melyen a fiatal és kevésbé fiatal csapatok rögzítettek egy-egy nótát Dio korszakaiból. A feldolgozások kiválóak, de azt hiszem, a cd-n szereplő nevek nem is adnának ki fércmunkát a kezükből.
Mindenféle emberek összeverődtek és mert szerettek zenélni, alapítottak egy zenekart, mely a Meathook Seed nevet kapta. Így szokott ez történni. Készítettek egy lemezt pár éve Embedded címmel, mely amolyan jó kis kategóriákon kívüli zenét rejt. Tavaly gondoltak egyet ismét (a tagság képlékeny azért), és 12 tételben megosztották velünk gondolataikat...
Sejtelmes kórussal indít a John Schaffer (Iced Earth) és Hansi Kürsch (Blind Guardian) közös projektjének intrója. Pár perccel később megnyugodva dőltem hátra, szerencsére elkerülték azt a veszélyt, hogy a jó anyacsapatok egy gyenge kópiáját hozzák össze.
Lehet, hogy egyedül nekem nem jött be 100 százalékosan az előző Strato-lemez a csapat hívei közül, de a mai napig úgy érzem, Tolkki papa '98-ban kicsit túlságosan is átment biztonsági játékosba és Destiny címmel legyártott egy szokás szerint igényes, de az addigi korongok után kevésbé izgalmas, a már bevált recept alapján készült anyagot.
A Korogba először az 1997-es Szigeten botlottam bele. Öreg este van, lófrálok éppen a Wanted színpad körül, amikor hirtelen rákezdik. Né, mondom, az ott a Lukács Dávid, aki egyik fülén fejhallgatóval, takkjelre nyomja az ütemet, koncerten, éjjel egykor, huszonhét lézengő egyetemistának, jórészt félrészegek, a szerencsésebbje egészen az. Hiába, az e...
Nem mondhatnám, hogy annyira vártam volna az idei Steel Prophet lemezt, mint a Messiást, miután előző albumuk, a Dark Hallucinations nem tűnt számomra sokkal többnek a jellegzetes nyolcvanas évekbeli euro-metal témák szakszerű újrahasznosításánál. Egy kb. tizenöt éve létező csapattól ennél többet várhatna el az ember, gondoltam.
A finn Sentenced a Down albumával lépett végérvényesen más ösvényre, melyen egyenesen haladnak előre, nem kísérleteznek igazán semmivel, írják az egymástól nem sokban különböző albumokat, a Crimson is egyenes folytatása a '98-as Frozennek.
A győri Nephilim Records legkorábbi kiadványainak egyike a sok éves múlttal rendelkező Story '99-es korongja. Műfajilag a power/thrash vonalba lehet besorolni őket, a rekedtes vokáltémákat sziklaszilárd, ám dallamokat is magában hordozó riffelés kíséri.
Nagy kár, igen nagy kár, hogy eddig ismeretlen volt számunkra ennek a Michael Nickolayev navigálta orosz kiadónak a munkássága. Gótikus, death, ill. black metal a profil, leginkább a dallamos skandináv zenekarok - pl. Dimmu - által kitaposott ösvényen. Kár, hogy csak kazettákat küldtek, mert az egyik anyagot igencsak magaménak tudnám CD-n.
Meglehetősen ellentmondásos érzéseim vannak. Kezdjük a rossz hírrel: amikor Bakónál először hallottam a lemezt, tetszett, egészen addig, amíg ki nem derült, hogy ez nem demó. Mert - sajnos - úgy szól. Ennyit a negatívumokról.
Nem kétséges, hogy a Blind Myself '99 legsúlyosabb albumát tette le a nagy magyar terül-terülj asztalkámra. Abszolút minőségi az egész produkció, kezdve a csomagolástól a koncerteken át a hangzásig.
Facebook
Twitter