Paul Gilbert körbevette magát krokodilokkal és összegitározott egy szólólemezt. Indul rögtön egy mély értelmű cirka egy perces, a Green Daytől is származtatható nótával, kezdtem sejteni, hogy maga a zene is olyan lesz, mint a borító: idétlen és erőltetett.
Aktuális promócsomag megérkezik, nézem a rémületes borítót és a teljesen ismeretlen zenekarnevet, rögtön találgatni kezdek; ez hót zicher valami 16 évesekből álló újabb truemetal csoda, így persze utoljára hagyom a sorban, majd végül - ha fanyalogva is - elkezdem hallgatni és pár másodperc múlva jön a döbbenet: ez meg mi a szösz?!
Kész, ennyi, ha folytatódik ez a mostani - tegyük hozzá: meglehetősen ijesztő - trend, azt hiszem, javasolni fogom Szilvinek, hogy vegyen fel a Shock!-hoz egy truemetal-szakértőt. Majd valahogy elviseljük ostorszíjjal szűkített bőrnadrágját, fekete selyemingjeit, ritkás bajuszkáját és focistafrizuráját, vagy bármilyen tetszőleges vizuális istencsap...
Ilyen névvel kizárólag black metalt lehet csinálni. A kezdetekben kéttagú norvég formáció két album megjelenése után kapott tavaly szerződés a Century Mediától. Személyes problémák miatt azonban a dobos Hex otthagyta társát, így Jack D Ripper (hú, de szar név) egyedül folytatta ténykedését, melynek eredménye az idén megjelent album.
Második lemezénél tartó német zenekar a Limb Music istállóból, a felvételeknél közreműködött Sascha Paeth és Miro - na, vajon milyen stílus lehet ez? Úgy van, már hallom is a helyes választ: tradicionális európai (leginkább persze germán) heavy metal. Erről van szó!
A harmadik. Elárulom előre, hogy magasan a léc fölött. Azt is elárulom, nem számítottam arra, hogy ennyire. Megtalált, eltalált, betalált, magával rántott, írhatnék ezer klisét, de nem akarok, csak annyit, hogy a CDT átesett a pubertáson és férfias külsőt öltött. Mármint zeneileg, értitek...
Igazán nem panaszkodhatnak a power/thrash hívők, hiszen a debütáló Pokoli világ után nem sokkal a kaposvári Messenger Élsz, ahogy élsz címmel újabb 11 nótát zúdított a rajongókra. Méghozzá el kell ismerni, sokkal-sokkal jobban sikerült, mint az első album. Valahogy lendületesebb, izmosabb, keményebb, és nem csak a jobb hangzás miatt.
A közelmúltban a Superbutt koncertezett együtt ezzel az osztrák társasággal, így jutott el hozzánk a Bounz The Ball híre, majd CD-je is. Sajnos nem alakult ki túl jó véleményem a csapatról. Sokan játsszák ezt a fajta nyomulós streetcore-t és ha csak kicsit is alacsonyabb színvonalon teszi ezt valaki, már meg is ette a fene az egészet.
Felteszem, nem sokan hallottak fenti zenekarról, pedig nem csak azért érdekesek, mert iszonyú hosszú lemezcímmel illették meg jelen CD-jüket. Ha egy mondattal kellene jellemeznem a zenéjüket, talán annyit mondanék, hogy simán beillenének az InsideOut kiadó profiljába.
Nem is olyan régen hallottam a csapat egyik nótáját egy ismerősnél, akkor csak felmerült az agyamban, hogy ez nem is rossz, de aztán ennyiben maradtam. Aztán a kezembe került az Envenomed című vadiúj korongjuk, és nekiálltam hallgatni. Ugyanezzel a lendülettel tettem is félre, egyrészt amiatt, mert az első nóta egy Slaughter Of The Soulos At The Ga...
A német black/death csapat újabb germán nyelvű opuszai napvilágot láttak. Állítólag baromi gusztustalan szövegeket bírnak írni, én csak annyit vettem észre, hogy rég láttam ilyen visszataszító borítót, mint az övék. Felteszem, a szövegek sem finomkodnak.
Erőteljesen slágeres irányt követ az Ankou nevű csapatocska, akik egy Nyershez hasonló punkba hajló elegyet alkottak. Hangulatos, bulis zenét tartalmaz a 11 nóta, nem ritkán slágergyanús szerzeményekkel.
Valaki emlékszik a Maiden Killers lemezére? Naná. Gondolom, vagyunk jó páran, akiknek kapásból beugrik a 80-as évekbeli jellegzetes hangzás. Nos, ezt kapjuk vissza ettől a marha hosszú nevű bandától is.
Citromsárga borító, hátul öten, olaszok, egyikükön olyan Adidas tréningfelső, amit én még elsős gimis koromban kaptam Karácsonyra, és az testvérek között is van vagy 14 éve. (Meg is nézem a szekrényben, ott van még, nem volt szívem kidobni, hátha jó lesz még valamire, nos, itt az alkalom, lehetek vele Linea 77 fan például.) Másik ember zenekarból é...
Az amerikai Agents Of Oblivion southern rockja nem éppen eredeti, tele countrys, bluesos beütéssel - elég fárasztó darab. Ami érdekessé teheti a hallgató számára azt Dax Riggs ex-Acid Bath frontember szolgáltatja.
Második albuma ez az 1994 óta létező német melodikus, gótikus black metal csapatnak. Gyors, technikásan komplex, bivalyerős gitárzene, károgós énekkel.
Kamelot rajongók! Döbbenet! Az új lemez borítója barna!!! Igen, jól értitek: barna, tehát nem lila. Azt hiszem ez csak azért lehet, mivel egy koncertlemezről van szó, és nem a következő sorlemezről (ami mellesleg éppen a napokban készül egy németországi stúdióban. A producer ismét Sascha Paeth (gitár, basszusgitár: Rhapsody, Angra, Heavens Gate, Lu...
A Halflife-ról nekem speciel egyik kedvenc PC-s játékom jut eszembe, így most megpróbáltam elvonatkoztatni az agyas gyilkolászástól a gótikus metal (vagy ilyesmi) irányába. Fenti olasz csapat hazánkat is megjárta tavaly a Grip inc. előtt, egész korrekt zenét játszanak, de még nem az az "eldobom magam a színpad előtt" típusút.
Finnország ipari méretekben termeli a gótikus, érzelmes, női szíveket megdobogtató (vagy nem) dallamos rádiózenét játszó csapatokat. A HIM után szabadon persze. Ha jól látom négy fiú és egy lány alkotja a csapatot, bár ez kétséges, a feminim vonású srácok sem okoznak meglepetést manapság, kifestve, lányosan sima bőrrel, tinédzser alkattal, vigye ak...
Rob Halford (sokunk számára "A" Heavy Metal énekes) életében a 90-es évek a zenei kísérletezés jegyében telt el és tény, hogy hősünk utóbb már túl messzire merészkedett, de azt gondolom, kreatív művészként éppúgy joga volt új dolgokat kipróbálni 20 éves Judas Priest-múlt után, ahogy nekünk, zenehallgatóknak mást választani adott esetben. Amúgy pedi...
Most akkor hattyúdal vagy nem? Úgy tűnik a Galactic Cowboys valóban beadta a kulcsot, csak előtte még kidobták ezt a lemezt. A Let It Go nem váltja meg a világot, azaz a Galactic Cowboys nyugodtan csomagolhat, elég egyértelmű a lemez sorsa.
Manapság a black metal hattyúdalát éljük. Minden nap eltűnik valaki, az utánpótlás pedig gyönge lábakon áll. Elfogyott az újító szándék? Nincs már inspiráció? A black metal egy olyan műfaj, amely csak önmaga szülte szabályai szerint képes változni. A stabil pontok viszont mindig azok maradnak, történjen bármi. A saját hang megtalálása és a keretek ...
Olyan sejtelmes, gyönyörű intróval indul az Ideas legújabb anyaga, hogy egyből átestem egy kellően elvarázsolt dimenzióba. Minden értelemben profi zenekarrá érett a tatabányai gárda, alkotásaik teljes mértékben nyugati szintet ostromolnak.
A megszállott zajbarátok kedvenc kiadója szabadította a világra ezt a posztumusz dupla válogatást a banda különböző demóiból, ilyen-olyan válogatásokra felkerült számaiból és eddig kiadatlan felvételeiből. Két-három perces "idegrohamokról" van szó általában, a hangzás hol teljesen normális, hol meg maga a káosz.
Facebook
Twitter