2002-es 3 számos promó a finnországi Astraytől. Black metalt játszanak, az erőteljes, viszonylag gyors, fogós, atmoszférikus, dallamos fajtából. Na, ellőttem az összes jelzőt, amit elsőre lehetett. Az első dalban a vészterhes károgás mellett dallamos énektémákat is hallhatunk, bár lenne még mit javítani a dolgon, de maga a dallam ötletes, fülbemászó.
A Szakadék nem nyugszik. Újra és újra megbombáznak felvételeikkel. A legújabb demón csupán két dal hallható. (Na ez nem igaz, mert mp3-ban fent van ez is, meg az előző két demó is bónuszként.
Igazán impozáns kiállítású lett az új Gire demó. A frontborító szokványosan sajátos, talányos, ízléses, a cd korong egyik fele meg éjfekete. Apró ötletekkel milyen egyszerűen lehet egyénibbé varázsolni a demót, ugye.
Szegény Flashback zenekar. Valahogy a megjelenéshez képest mindig később jut el hozzánk aktuális demójuk, aztán utána mi is jól elsinkófáljuk (nem direkt), hogy írjunk róla.
Adva van egy zenekar.
Kedves kis válogatást készített az Angertea, főleg azok számára, akik figyelték őket a kezdetektől.
"Hű, de jól néz ki a borító!" - a legelső benyomásom ez volt a három dalt tartalmazó demóról. Vagyis a cd tokról.
A furcsa nevű soproni csapatról még nem sokat hallhattunk, pedig az infólap szerint már 1998 óta zenélnek együtt. Stílusuk alapvetően a "true" vagy "hősi" szavakkal jellemezhető metal körül mocorog. Nem kis fába vágták (acél)fejszéjüket legelső hangzóanyaguk elkészítésekor, mint Arany János egyik leghíresebb költeményének megzenésítése.
Az X név egy Cseke Ferenc nevű fiatalembert takar, aki a Station X zenekar egyik gitárosa. Az "anyabanda", mint már mi is beszámoltunk róla, még kissé útkereső stádiumban lévő progresszív csapat, Feri viszont a levelében arról ír, hogy a Mirrors demó anyaga olyan instrumentális egyveleg, ami a Station X stílusába nem fér bele.
Minden bizonnyal kiadókeresési szándékkal hozta ki ezt a négyszámos CD-t az osztrák zenekar. Hogy milyen cégnél rúghatnak labdába? Őszintén szólva lövésem sincs. Bármelyik underground kiadó, ahol egyáltalán túljutnak az első nóta meghallgatásán, szóba jöhet.
Progresszív-power metalként határozta meg stílusát az Ad Astra. Harapósan indul az Újra Úton, témáiban hol a Dream Theater, hol korai Queensryche, sőt, nekem kissé a Lethal emléke is felsejlett.
Második demója ez a szombathelyi Halor zenekarnak (bocs, de én képtelen vagyok nem Halőr-t mondani...), az első még 2001-ben készült, Horsepower címmel. Ezen a korrekt, nyomdai borítóval ellátott anyagon egy intro után öt dal sorakozik a klasszikus európai heavy metal jegyében.
Wackorék még mindig nemnormálisak. De ezt a nemnormáliságot olyan aranyos formában teszik, hogy az ember önkéntelenül szeretni kezdi őket, még akkor is, ha netán nem hallott tőlük semmit. Mondjuk csak el kell olvasni a cd-n található infót a demóról.
Igényes kiállítású két számos demó cd-t kaptam a neverLAND zenekartól, akikre már régóta kíváncsi voltam.
Nem, ez nem metal. Van gitár persze, riffek is, de alapvetően elektronikus a zene, a dob sem élő pl. (érdekes módon illik is ez így, ebben a formában az egészbe) meg rengeteg az apró puttyogás, effekt, meg vezérmotívum is ami szintiről jön.
Muerte, azaz a magyar System Of A Down. Legalábbis szeretnének azok lenni.
2001 óta létezik a zenekar, 2002 szeptemberében vették fel ezt a négy számos demót. Két vokalista van a csapatban, gondolom az egyik az üvöltős, a másik próbál dallamoskodni.
Fuvolával, óvatos cinekkel indít a Trinity második demója. A stílus első hallásra is maradt a régi, progresszív rock az ős-Genesis vagy a Pink Floyd hangulataival. Az előző anyagon kissé hiányzott a gitár, itt már az is szól, emészthetőbbé és dúsabbá teszi a hangzást.
Szegedről postázta első demóját a Salvus. Szervusz. :-)
Jaj. Oké, értem, a webzine nevében benne van a "rockmagazin" kifejezés, de ez azért már nagyon határeset. A Testi Egyenleg egy jó pár éve működő zenekar, eddig csak pár villanásukat láttam koncerten jó régen, de akkor se fogott meg a tipikus 80-as évekbeli magyar underground-alternatív zene amit nyomtak.
Az ország egyik leglököttebb nevű zenekarához van szerencsénk. Szerény véleményem szerint egy alapvetően metal beállítottságú csapatnak nem lenne szabad egy rajzfilmcím-szintű névvel "félrevezetni" a jónépet, hiszen az ő szintjükön a csapat megismertetése a legfontosabb.
Fura egy név. Fura egy demócím, a borítóról nem lehet eldönteni, hogy vajon Warning a címe a cd-nek vagy az csak figyelmeztetés.
Hűha. Annak idején a System Of A Down megjelenésével elszabadult valami a zeneiparban. Ők ugyanis valami olyan szintű őrületet hoztak a megfáradni látszó metalba, ami már tényleg annyira extrém és furcsa volt, hogy viharként hódította meg a rajongók millióit.
Egy darab tétel, bő negyed órában, Kátai Tamás (Gire, Thy Catafalque, Darklight, stb.) egyszemélyes alkotása. Black metalként indul a dolog, hörögve, olykor narrációval, bőséges szintivel, gitárral, basszusgitárral és egy hosszú, elég személyes verssel.
Facebook
Twitter