A Beatrice ’78-’88-as dupla albumáról rengeteg emlékem van, illetve ezek a bevillanó emlékfoszlányok jóval korábbiak, és inkább bizonyos dalokhoz köthetők. Ráadásul nagyjából a maga idejében ismertem meg a Nagyvárosi farkast, a Motorizált nemzedéket, a Jerikót és az összes többi korabeli Rice dalt. Köszönhettem mindezt a bátyámnak, aki mintatanulóságát némi rebellis viselkedéssel és zenei ízléssel tartotta egyensúlyban. Manapság teljességgel elképzelhetetlen az, hogy a rádióból isten tudja, milyen módszerrel felvett (leginkább mezei beépített mikrofonnal, szerencsés esetben csendben is maradt mindenki a családból) „albumot” hallgasson agyon valaki szalagos magnóról, monóban. Akkoriban valóban ferde szemmel néztek a hosszú hajú „huligánokra” a középiskolákban, a csöves farmert házilag kellett beszűkíteni, és a babos kendőt is szigorúan utcán kötötték a srácok a szimatszatyorra, rosszabb esetben a nyakba. Ilyen környezetben nem csoda, hogy a Beatrice általános iskola alsó tagozatos létemre az egyik kedvenc zenekarom lett.
