Mindenki tud mondani néhány lemezt, amit a saját kis zenei világában mérföldkőnek, mindent megváltoztató alapvetésnek tekint. Számomra nem kérdés, hogy az egyik ilyen album a New Jersey-i illetőségű Symphony X harmadik stúdióanyaga, a The Divine Wings Of Tragedy, amely éppen tizenöt éve, 1997 januárjában jelent meg, és tette ismertté a zenekart különösen Európában és Japánban.
David Coverdale bonyolult előzmények után verekedte fel magát a rockvilág csúcsára a '80-as évek második felének elején: az éppen április 7-én negyedszázada megjelent 1987 album a világ egyik leghatalmasabb zenekarává tette az egykori Deep Purple frontember saját bandáját, a bluesosabb vonalról elstartolt Whitesnake-et. Az egész világon hihetetlen ...
Az Alice In Chains a Facelift tel felvillantotta, miről szól majd a '90-es évek rockja, a Dirt tel leszállították az évtized egyik legjobb metal albumát, a Jar Of Flies révén pedig a történelem folyamán első ízben egy EP-t juttattak a mindenható Billboard-lista élére. Ekkor azonban már mindenki tudta, hogy a zenekar folyamatosan a penge élén táncol Layne...
Grunge. Bármit (vagy éppen semmit) is jelentsen ez a skatulya, az már egyszer biztos, hogy anno nagyon tudtam rajongani e milliószor egekbe emelt és legalább ugyanannyiszor megköpdösött zenei színtér iránt. Olyannyira, hogy az ismertebb csapatok közül valamennyit, a kisebbek közül pedig jó párat hallgattam napi rendszerességgel valamikor a '90-es é...
Az Alice In Chains második albumáról, az 1992-es Dirtről elég lenne csupán annyit mondani, hogy minden idők egyik legjobb rocklemeze, és ebben valóban minden lényeges benne is foglaltatik, amit tudni kell az anyagról. Az azonban a dalok szövegvilágát tekintve szinte kísérteties, mennyire őszintén vesézgetett a banda olyan témákat, amiket mások szób...
„Éhezel vagy épp nincs hova menned, jól érzed magadat, vagy csak túlélsz, teljesen mindegy; az igazán jó zene ugyanis innen ered, mert erőszakos, érzelmes és erős, vagyis valódi. Ez az, amit megélek, a nappalom, a reggelem, ezeket tesszük, és ezek vagyunk mi. Ez nem hazugság." De nem ám! Jerry Cantrell szavait akár készpénznek is vehetjük, elég csak...
Harminc évvel ezelőtt jelent meg az Iron Maiden korszakfordító harmadik nagylemeze, a The Number Of The Beast, amely két erős alapozó anyag után végérvényesen sztárcsapattá tette a zenekart. Mivel a Maiden napjainkban is a világ egyik leghatalmasabb koncertattrakciója és egyik legjobban csengő rockzenei márkaneve, természetesen nem mehetünk el szó ...
A Terrorizer nagy visszatérését jelentő, ám végül csak korrektre sikeredett Hordes Of Zombies lemez hagyott maga után némi keserű szájízt, kár is tagadni. Mivel a múltba tekintés ilyenkor némi gyógyírt nyújthat, s mert egy legenda visszatérése egyébként is kellően jó indok, vessük kicsit tekintetünket át az elmúlt huszonhat éven, és elevenítsük fel e...
A New York-i Anthrax a metal műfaj legpatinásabb márkaneveinek egyike, és a tavalyi nagyszerű visszatérés, a Worship Music végre feledtette azokat a ballépéseket is, amikkel az előző évtizedben sikerült gyakorlatilag porig rombolni a hitelességüket. Még a klasszikus korszak énekesével, Joey Belladonnával készített 2011-es mestermunka sem tudta azonba...
Manapság, amikor hetente körülbelül százötven új kiskorú shredbajnokot lehet megtekinteni a YouTube-on, és semmi hírértéke nincs annak, hogy valaki boszorkányos mutatványokra képes a hat(hét?)húroson, szinte elképzelhetetlen, milyen lehetett anno, amikor néha-néha felbukkant egy-egy új gitárhős. Illetve nagyon is el lehet képzelni, milyen volt, his...
Ozzy Osbourne első szólóalbuma, az 1980-as Blizzard Of Ozz mérföldkövet jelentett az énekes pályafutásán: vert helyzetből sikerült vele fordítania a szerencséjén, és megújítania magát az új évtizedben, miután kirúgták a Black Sabbathból. Mindebben oroszlánrésze volt a ma harminc éve elhunyt fiatal gitárzseninek, Randy Rhoadsnak , akivel az énekes szó...
Ami thrash metalban a Big Four, az progresszív metal-téren a Dream Theater – Queensryche – Fates Warning szentháromság, ehhez kétség sem férhet. És bár a trió zenekarai a Queensryche kivételével sosem értek el olyan szupersztár státuszt, mint némelyik thrasher cimborájuk, a '80-as évek végi-'90-es évek eleji metal színtérre igen komoly hatást gyako...
1992 elején mindent elborított a grunge, kisöpörte a porondról a tömegtermelésbe fulladt hajmetal-színtér képviselőit, és a felszínen innentől kezdve jó ideig csak az alternatív (vagy annak titulált) zenekarok rúghattak labdába. Nyilvánvaló volt, hogy a metal aranykora végérvényesen befejeződött, ez azonban – sok ekkori vélekedéssel ellentétben – t...
Tíz évvel ezelőtt, 2002. február 2-án vesztette életét Paul Baloff, az Exodus első igazi frontembere, akinek hangját mindössze egy stúdióalbum és egy koncertlemez őrzi, mégis kitörölhetetlenül beírta magát a durva zenék történelmébe. Halálának évfordulóján nem is emlékezhetünk meg róla méltóbban, mint minden idők egyik legjobb és legfontosabb thras...
A Beatrice ’78-’88-as dupla albumáról rengeteg emlékem van, illetve ezek a bevillanó emlékfoszlányok jóval korábbiak, és inkább bizonyos dalokhoz köthetők. Ráadásul nagyjából a maga idejében ismertem meg a Nagyvárosi farkast, a Motorizált nemzedéket, a Jerikót és az összes többi korabeli Rice dalt. Köszönhettem mindezt a bátyámnak, aki mintatanulós...
1992. január 11-én már azoknak is rá kellett döbbenniük, hogy valami megváltozott a rockzenében, akik az előző hónapokban csak gyorsan múló divatnak tekintették a Nirvanát, hiszen ezen a napon a Billboard-lista élére került a Nevermind album, és mintegy hivatalosan is kezdetét vette a grunge korszak. A következő évek azonban nem kizárólag a Nirvanáró...
Ha azt mondom, Nirvana vagy Nevermind, mindenkinek határozott véleménye van, aki valaha is kapcsolatba került a rockzenével. Sokuk esküszik a zenekarra és annak második lemezére, míg azok száma sem elhanyagolható, akik szerint épp csak jókor voltak jó helyen, és egyébként talán a valaha létezett leginkább túlértékelt zenekarról van szó. Egy azonban...
Magyarország idén kivételesen szerencsés volt: kétszer is megfordult nálunk a Slayer, akik idén huszonöt éve jelentették meg legklasszikusabb albumukat, a Reign In Bloodot. A banda a 2011-es koncerteken nem állított különösebb emléket az anyagnak – nem csoda: mindig is irtóztak a konvencionális dolgoktól... –, de már tudható, hogy jövőre lesz olyan...
Tulajdonképpen senkit sem lepett meg, amikor az Individual Thought Patterns megjelenését és sikerét követően a Death felállása ismét nem maradt stabil. Mivel Andy LaRocque-ot elszólították a King Diamond zenekar aktuális dolgai, Chuck Schuldiner már a turné közben váltásra kényszerült: először Ralph Santollát állította a másodgitárosi posztra, majd m...
Amilyen meghatározó szerepet töltött be a Death a szélsőséges zenék világában, olyan küzdelmes volt a léte. A '90-es évek első felét például a csapat egyik csúcskorszakának tekintjük, pedig ezekben az időkben is komoly problémákkal kellett megküzdeniük. Már az 1991-es Human is egy háborgó rajongótáborral nézett farkasszemet, de az utána következő lem...
Az Innuendo az a lemez, amit akkor is szeretnénk, ha szar lenne. Mert ez az utolsó Queen stúdióanyag, ami még Freddie Mercury életében jelent meg, és ugyan mi lehetne felemelőbb, egyben tragikusabb annál, mintha egy művész legutolsó munkáját hallgathatjuk meg. Ráadásul úgy, hogy a negyvenöt éves Farrokh Bulsara pontosan tisztában volt azzal, hogy z...
A Queen volt az első kedvenc zenekarom. Az első, akikért igazán rajongtam, akiknek lemezeit egymás után másoltam kazettára, majd addig nyúztam őket, míg végkimerülésben ki nem múltak. Emellett persze gyűjtögettem a róluk szóló újságcikkeket is, a szobám pedig rendesen ki volt tapétázva a posztereikkel. Furcsamód mindez akkor indult, mikor a legtöbb...
1982 az az év volt, amikor Ozzy Osbourne leharapta egy élő denevér fejét egy iowai koncerten, gitárosa, a döbbenetesen tehetséges Randy Rhoads pedig elhunyt egy repülőbalesetben. A Lynyrd Skynyrd énekes Ronnie Van Zant 136 kilós sírkövét ellopták a temetőből. A sírkövet két héttel később megtalálták egy kiszáradt folyómederben. John Belushi a Blues...
Idestova két évtized rockzene-hallgatás után is úgy gondolom (pedig hallottam már egyet s mást), hogy a rocktörténelem során nem létezett a Queenhez hasonló merészségű zenekar. Sokan kísérletezgettek, kacsintgattak jobbra-balra a '70-es években és később is, de senki nem mert annyi mindent megengedni magának egyetlen lemezen, mint ők. Egyik kedvenc...
1992 nyarán lehetőségem volt cserediákként majd' két hetet Nagy-Britanniában tölteni, és talán ez volt az egyik első eset, amikor szembesültem azzal, hogy a zene mennyire képes önmagán túlmutatni. Tizenhárom évesen már kezdett magába szippantani a rockzene, nyilván a Queent is ismertem, amennyire egy tizenéves ismerheti a dolgokat: Bohemian Rhapsod...
Húsz éve halt meg a rockzene talán legnagyobb primadonnája, és a szomorú évforduló kapcsán szembeötlő lehet, hogy Freddie Mercury valóban aktív pályafutása igazából nem is ölelt fel olyan hosszú időtartamot. Az is igaz ugyanakkor, hogy vezetésével már a Queen történetének harmadik évében sikerült megalkotnia egy olyan lemezt, amely ugyan egyértelmű ...
A KISS-nek számos korszaka akadt hosszú pályafutása során, és mindegyiknek megvoltak a maga kiemelt jelentőségű sarokpontjai, ám valami furcsa oknál fogva sokan a mai napig hajlamosak megfeledkezni arról, hogy a Simmons & Stanley Művek nemcsak a maszkos korszakban tett le az asztalra etalon teljesítményeket. A '80-as években az arcfestés elhagy...
Facebook
Twitter