
A Black Sabbath név a '90-es évek második fele óta ismét Ozzy Osbourne-t, Tony Iommit, Geezer Butlert és aktuális dobosukat – szerencsés esetben Bill Wardot, kevésbé ideális csillagzat nem őt – takarja, ami minden bizonnyal így is van rendjén. Azonban nem volt ez mindig így: a Sabbath az igen hányattatott '80-as évek után meglehetősen mostoha körülmények között, bukással kezdte a következő évtizedet is, ami továbbra is magában kódolta a zenekar egyik ekkori átkát, a felállás állandó és néha szinte követhetetlen változásait is. Viszont a lemezeik ebben az időszakban is jók voltak, legfeljebb nem azt tartalmazták, amit az ősfelállás kizárólagos hívei vártak tőlük. A Tony Martin-korszakról ma már elég kevés szó esik, de a huszonöt évvel ezelőtt megjelent Tyr például bizonyosan az Ozzy nélküli korszak egyik csúcsalkotása volt.