1994. október 18-án, azaz a napokban húsz esztendeje látott napvilágot a seattle-i Queensryche első olyan albuma, amely széles körben vitát váltott ki. A Promised Land címre keresztelt alkotás egy olyan zenekar képét vázolta fel, amely nem csak a korai idők metalos hozzáállásával szakított végérvényesen, de az áttörést hozó, 1990-es Empire lemezzel...

Lehet rajta vitatkozni, mennyire termékeny vagy éppen ellenkezőleg, kiüresedett napjainkban a rockvilág, egyvalamin azonban szerintem nem érdemes: azon, hogy igazán új, igazán mellbevágóan friss dolog hosszú-hosszú évek óta nem bukkant fel a súlyos zenék színterén. Persze butaság lenne azt állítani, hogy az elmúlt bő másfél évtizedben nem váltak is...

Bár az amerikai thrash metal színtér vezetői kétségkívül az úgynevezett Big Four tagjai, az is nyilvánvaló, hogy a nyomukban mindig is ott loholt néhány nem kevésbé kiváló, népszerűségben azonban tőlük messze elmaradó brigád. Az Exodus, a Testament vagy a Death Angel mellett ilyen az 1980-ban, New Jerseyből indul Overkill is. Blitzék ráadásul sosem...

November 13-án immáron harmadszorra lép fel Budapesten az underground doom-színtér egyik alapcsapata, az amerikai Trouble. A zenekar eddig mindkét ízben más frontemberrel látogatott Magyarországra, hiszen 2007-ben a klasszikus felállás énekese, Eric Wagner, 2009-ben az átmeneti megoldásnak bizonyult Kory Clarke, idén pedig az Exhorderből, a Floodgate-b...

A Dream Theater napjainkban a színtér bejáratott nevű, nagy bandáinak életét éli: miközben minden lemezük megbízható sikert hoz, és a világ összes régiójában sokezer ember előtt koncerteznek esténként, a rajongók menetrendszerűen ölik egymást a különböző fórumokon a „régen mennyivel jobbak voltak!" vagy a „Portnoy nélkül ez már nem Dream Theater!" ...

Miután 1991-ben kijött a mindenható Nevermind , a teljes rock/metal színtér a feje tetejére állt. Hirtelen minden Seattle-ről és az onnan indult csapatokról kezdett el szólni, a korábban kiadói kedvenceknek számító zenekarok pedig egy csapásra kegyvesztettekké váltak. Mindez nem csak a mainstreamben, de az undergroundban is egyértelmű volt, így sokak...

Az Aerosmithnek két virágkora volt: először a '70-es években törtek a csúcsra, és tettek rengeteget azért, hogy az amerikai rockzenekaroknak legyen mit játszaniuk a következő évtizedben, majd a '80-as évek második felében, gyakorlatilag a sírból visszatérve iskolázták le a fiatalokat, megmutatva nekik, hogyan is csinálják ezt az egészet a rutinos v...

Amikor a Satyricon negyedik albuma 1999-ben napvilágot látott, döbbenetet és megosztottságot hagyott maga után, megítélése a mai napig harsány viták tárgyát képezi. Satyr és az őt kisegítő zenészcsapat elemi gyűlöletből és túláradó kreativitásból egy olyan balegyenest vitt be a színtéren, ami senkit sem hagyott érintetlenül. A sok beszéd közt legke...

Negyedszázaddal ezelőtt fénykorát élte a thrash, ám a műfajjal kapcsolatban sokan máig hajlamosak csak a Big Fourt és a farvizükön felemelkedett további amerikai csapatokat emlegetni, ha az arany évekről esik szó. Ez a kivételezés bizonyos szempontból érthető, ám semmiképp sem indokolt: Németország szintén számos olyan csapatot fialt ekkoriban, ame...

Huszonöt évvel ezelőtt jelent meg a Mötley Crüe ötödik nagylemeze. A Dr. Feelgoodra ma már mindenki csak úgy emlékszik vissza, mint a zenekar történetének legsikeresebb produkciójára, amely minden korábbinál magasabbra katapultálta Nikki Sixxet, Vince Neilt, Tommy Lee-t és Mick Marsot, pedig az albumnak annak idején roppant komoly tétje volt: előze...

El lehetne filozofálgatni rajta, vajon mi mindent jelent, hogy 2014-ben is ugyanúgy az Iron Maiden számít a metalszíntér egyik elsőszámú lemezeladójának, koncertattrakciójának, és úgy általában véve is: vezető erejének, mint harminc évvel ezelőtt. Ez itt most nem az a hely, ahol bele kellene menni az okok taglalásába (bár egyszer érdemes lenne), de...

Bár rengeteg koncerten voltam már, ha felmerül a kérdés, melyik volt ezek közül a legjobb, a válasz a mai napig egyértelmű: az 1997-es Psychotic Waltz az E-Klubban, kétség sem férhet hozzá. Annak ellenére, hogy mindössze 15 éves voltam akkor, nem az ifjúkori lelkesedés, netán az összehasonlítási alap hiányának eredménye mindez, hanem azé – és bárki...

„Marilyn Manson egy hozzám hasonló, frusztrált író számára egy történet tökéletes főhőse lehetett. Olyan karakter volt, aki – mivel megvetette az őt körülvevő világot, és még inkább önmagát – bármit képes volt megtenni annak érdekében, hogy megszerettesse magát az emberekkel. Aztán amikor elnyerte a bizalmukat, azt arra használta fel, hogy elpusztí...