
Az 1992-es Countdown To Extinction után úgy tűnt, a Megadeth végleg révbe érkezett: ha nem is sikerült odaérniük a fekete albummal felsőbb bajnokságba igazoló Metallica nyomába, Dave Mustaine így is a metalszíntér vitathatatlanul legsikeresebb előadói közé került, és életében először úgy kezdhetett neki a munkálatoknak, hogy nem feszítette a mindent elsöprő, görcsös bizonyítási kényszer. Emellett a csapat történetében rekordként a harmadik egymást követő albumra is változatlan felállásban fordulhattak rá, és az is gyorsan eldőlt, hogy az olyannyira bevált Max Norman producerrel is tovább folytatják a munkát. Az eredmény a Megadeth történetének vitathatatlanul legdalcentrikusabb nagylemeze lett pontosan húsz évvel ezelőtt.