Shock!

december 23.
hétfő
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Klasszikushock tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Klasszikushock

Slayer: Show No Mercy

Slayer: Show No Mercy

Noha a műfajnak voltak előfutárai, kétségtelen, hogy 1983 volt a thrash születésének éve, hiszen ebben az évben jelent meg a Metallica, a Slayer és az Anthrax első nagylemeze is. Az említett albumok közös jellemzője, hogy a csapatok már a második nekifutásra is ugrásszerű fejlődést mutattak hozzájuk képest, ebből kifolyólag számos rajongó nem is tud teljes értékű produkcióként tekinteni a debütáló anyagokra. A Kill 'Em All, a Show No Mercy és a Fistful Of Metal őszinte, szívből jövő energiája ugyanakkor ezzel együtt is utolérhetetlen a mai napig: még ha mai füllel kissé talán archaikusnak is tűnnek, ezek a lemezek bizony kiállták az idő próbáját. Mondani sem kell persze, hogy a három album közül a Slayeré volt a legdurvább, a legsötétebb, a leggyorsabb és a legsúlyosabb...

 

Ulver: Themes From William Blake's The Marriage Of Heaven And Hell

Ulver: Themes From William Blake's The Marriage Of Heaven And Hell

Bár napjainkban már korántsem hat a reveláció erejével, számos kísérletet láthattunk és láthatunk ma is az elektronikus zene és a rock/metal házasítására. E próbálkozások hol egészen rosszul, hol tűrhetően sikerülnek, igazi klasszikusokat viszont csupán egészen kivételes esetekben teremnek. Kristoffer Rygg (Garm avagy Trickster G.) csapata, az Ulve...

Hobo Blues Band: Kopaszkutya

Hobo Blues Band: Kopaszkutya

„A rock and roll hamis; többnyire kretének éneklik, írják és játsszák." Ezzel az örökbecsű Frank Sinatra idézettel kezdődik a túlzás nélkül legkultikusabb magyar rockfilm, Szomjas György mesterműve, az 1981-es Kopaszkutya. Filmszatíra és road movie, szociográfia és koncertfilm, mindez egyszerre és külön-külön is, egyszóval igazi beskatulyázhatatlan ...

Death: Leprosy

Death: Leprosy

Egy lepelbe burkolódzó alak áll a pusztaságban. A teremtmény arcát szörnyű betegség tette romossá, karjain fekélyes sebek tátongnak. Valaha ember volt, most azonban a Halál torz tükörképeként tekint a világba. Távolabb tőle két másik alak álldogál, arcukat lepel fedi. Tartásukon félelem és iszonyat tükröződik, sötét gondolataik pedig úgy borítják b...

Guns N’ Roses: GN’R Lies

Guns N’ Roses: GN’R Lies

Valahol paradox helyzet, de igaz: a Guns N' Roses második geffenes kiadványa, a huszonöt éve kiadott GN'R Lies úgy rockklasszikus, hogy közben teljesen egyértelműen kaszálási célokkal jelent meg abban a formában, ahogy megismerte a világ. Amikor a dalokat rögzítették, a csapat tagjai még nem is tudták, pontosan mikor és hogyan lát majd napvilágot a...

Immortal: Pure Holocaust

Immortal: Pure Holocaust

A black metalban kevés az olyan kirakatbrigád, mint a bergeni illetőségű Immortal, mely zenekar gyakran butuska külsőségei ez esetben is könnyen elfedik a színtér felé óvatosabban közelítők elől a valódi tartalmat. Márpedig a banda magját alkotó Abbath és Demonaz Doom Occulta a norvég feketefém megkerülhetetlen szereplői közé tartoznak, akik a '90-...

Manowar: Kings Of Metal

Manowar: Kings Of Metal

A New York-i Manowar mindig is megosztó zenekar volt. Már a '80-as években, a klasszikus heavy metal abszolút fénykorában is sokan megmosolyogták őket a műfaj mellett maximális mellszélességgel kiálló szövegeik, színpadi ruháik, illetve az olyan szlogenek miatt, mint például a „Halál a hamis metalra!", ugyanakkor viszont rövid idő alatt népes és a ...

AC/DC: If You Want Blood You’ve Got It

AC/DC: If You Want Blood You’ve Got It

Nem szeretem a koncertlemezeket, mert azt vallom, hogy a stúdióban rögzített albumok és az élő koncertek világa két külön műfaj. Mint a színház és a mozi: gyakorta találkozik a kettő, de sokszor igencsak suta lesz a végeredmény. Ráadásul egyetlen tárgyiasult formában létező hanghordozó – legyen bár CD, kazetta, vagy éppen csak egy ütött-kopott fono...

Crimson Glory: Transcendence

Crimson Glory: Transcendence

Ha az amerikai heavy metal színtér legizgalmasabb, legkülönlegesebb zenekaraira vadászunk, a '80-as évekből rendszerint a Queensryche-ot vagy a Fates Warningot szokás kiemelni, ami teljesen jogos is, ám a fenti kettő mellé egy harmadik banda is odakívánkozik, noha nekik hosszabb távon sajnos nem igazán jött össze az, ami Michael Wiltonéknak vagy ak...

Ozzy Osbourne: Bark At The Moon

Ozzy Osbourne: Bark At The Moon

Harminc évvel ezelőtt jelent meg Ozzy Osbourne harmadik szólóalbuma, a Bark At The Moon, ahol az énekes – karrierje során nem először és nem utoljára – olyan helyzetből startolt rá a pályára, hogy sokan nem mertek volna fogadni a győzelmére. A frissen csatasorba állított fiatal gitárzseni, Jake E. Lee, illetve a visszarángatott régi cimbora, Bob Da...

P. Box: Kő kövön

P. Box: Kő kövön

Akármennyire is számítottam rá, mielőtt átfutottam a betűrendet, mégis meglepett, mennyire kevés hazai zeneanyag került be eddig a rovatba, és azok is főleg újrakiadások apropóján. Szó sincs persze arról, hogy ne szeretnénk a patinás régi magyar zenéket, de valahogy tényleg úgy alakult, hogy ez a műfaj kissé mellőzötté vált nálunk, és különösen iga...

Forbidden: Forbidden Evil

Forbidden: Forbidden Evil

Néhány napja olvashattad a hírt , miszerint a Dark Angel első két lemezének vokalistája, Don Doty – ha már kimaradt a csapat újjáalakulásából – Eliminate néven összehozott egy új bandát, többek között egykori Hirax és Forbidden tagok segítségével. Ezen információ kapcsán csaptunk a homlokunkra, hogy egy nemrég jubilált klasszikusról bizony elfelejtet...

Marduk: Those Of The Unlight

Marduk: Those Of The Unlight

Még mielőtt a Marduk azzá a vérrel öntözött harci szekérré változott volna, ahogy manapság ismerjük, a babiloni főisten után keresztelt, de tolkieni hatásokkal is alaposan megterhelt banda egyértelműen jelen volt a skandináv black metal fundamentumának megformálásánál. Húsz éve kiadott alapművük, a Those Of The Unlight nem csupán a kronológia, de s...

Mercyful Fate: Melissa

Mercyful Fate: Melissa

Harminc évvel ezelőtt jelent meg a dán Mercyful Fate első nagylemeze, a Melissa, amely a maga idejében – a zenekar extrém imázsa, gonosz szövegvilága és King Diamond megosztó énekstílusa miatt – nem számított sikerlemeznek, ám bizton állíthatjuk: a heavy metal, thrash és black metal műfajok egészen más irányt vettek volna, amennyiben nem születik m...

Ozzy Osbourne: No Rest For The Wicked

Ozzy Osbourne: No Rest For The Wicked

Huszonöt évvel ezelőtt Ozzy Osbourne személyes pokoljárásának legrettenetesebb szakaszát élte meg – még szerencse, hogy ő maga nem nagyon emlékszik a pontos részletekre. Az időszak elsődleges mementója, a No Rest For The Wicked album azonban arról tanúskodik, hogy a Madman még ekkoriban is képes volt tökéletes személyi döntéseket hozni, hiszen ezen...

Borknagar: The Archaic Course

Borknagar: The Archaic Course

A '90-es évek végének black metal aranykorán belül is külön csemegét képvisel a norvég Borknagar korai korszaka, mely ontotta magából a vita felett álló klasszikusokat. Egy zseniális gitáros és elképesztő képességek birtokában lévő énekes társai alkottak itt sorozatban valami tökéletesen időtlent, kikezdhetetlent, mely ráadásul a tágabb értelemben ...

Carcass: Heartwork

Carcass: Heartwork

Borítékolhatóan vita származik belőle, ha olyan kijelentéseket teszünk, hogy ez vagy az a lemez egy adott évtized egyik legfontosabbika, legjobbika, legmerészebbje – valami biztosan kimarad, más garantáltan másképp látja, megint mások szerint pedig felfújt lufiról van szó, ami igazából nem is fontos, jó vagy merész. Léteznek azonban közös nevezők, ...

Life Of Agony: River Runs Red

Life Of Agony: River Runs Red

1993-ban még nemhogy metalcore nem létezett, de jóformán még az is kifejezetten szokatlannak számított, ha egy hardcore zenekar metalos dolgokat vegyített a zenéjébe. A River Runs Rednek voltak persze előzményei – a Suicidal Tendencies, a Biohazard, a Prong és egy rakat más csapat is évek óta ismertnek számított már –, de olyan anyaggal, amely ilye...

The Wildhearts: Earth Vs. The Wildhearts

The Wildhearts: Earth Vs. The Wildhearts

Meggyőződésem, hogy az emberek (de hogy ne legyek ennyire távolságtartó, inkább úgy mondom: mi) ugyan imádnak arról beszélni, hogy menyire jó dolog az, ha valaki/valami abszolút beskatulyázhatatlan és öntörvényű, azonban ha egy tényleg besorolhatatlan dologgal találják magukat szemben, összezavarodnak és beijednek. A brit The Wildhearts pályája tán...

Backyard Babies: Total 13

Backyard Babies: Total 13

Tizenöt év látszólag nem nagy idő, de aki nem élte meg, annak elég nehéz lenne érzékletesen elmagyarázni, milyen állapotok uralkodtak 1998-ban a rockszíntéren. Mindenki tudta, hogy az alternatív érának vége: az undergroundban fullosan beindult a heavy metal revival, és ekkor már azért azt is sejteni lehetett, hogy a következő igazán komoly mainstre...

Entombed: Wolverine Blues

Entombed: Wolverine Blues

Ha death metalról beszélünk, a legtöbben általában az amerikai vonulatra asszociálnak, és olyan sűrű, technikás, túlnyomórészt gyors zenét játszó bandák nevét kezdik el sorolni, mint a Morbid Angel, a Cannibal Corpse vagy a Deicide. Pedig a stílusnak annak idején kifejlődött egy sajátosan észak-európai változata is, amely a '90-es évek elején, a mű...

Anthrax: State Of Euphoria

Anthrax: State Of Euphoria

Ami a Slayernek a Reign In Blood , a Megadethnek a Rust In Peace vagy a Metallicának a Master Of Puppets , az az Anthraxnek egyértelműen az Among The Living . Felülmúlhatatlan mestermű, amelyet a rajongók többsége, valamint a szakma is a csapat csúcsalkotásának, nonpluszultrájának tart. Való igaz, hogy a Spreading The Disease után mind imidzsben, mind ze...

Rush: Roll The Bones

Rush: Roll The Bones

Bár a monumentális életmű áttekintésekor hajlamosak vagyunk megfeledkezni róla, az idén alapításának negyvenöt éves évfordulóját ünneplő Rush az 1990-es évek elején újfent egy hullámhegy tetejére érkezett. A Roll The Bones albummal a kanadai trió azon korszakának csúcsalkotását készítette el, amikor a gitár újrafelfedezése már nem számított tőlük ú...

Mötley Crüe: Shout At The Devil

Mötley Crüe: Shout At The Devil

A Mötley Crüe karriertörténete a rocktörténelem legmozgalmasabb, legérdekfeszítőbb, legbotrányosabb és legsokkolóbb sztorijainak egyike: valószínűleg Nikki Sixx, Vince Neil, Tommy Lee és Mick Mars érti a legkevésbé, hogyan lehetnek még életben 2013-ban is azok után, amit a '80-as években műveltek magukkal és a világgal. De mivel csalánba nem üt a m...

Rush: A Farewell To Kings

Rush: A Farewell To Kings

Kanada elsőszámú kulturális exportterméke ma egyértelműen a Geddy Lee, Alex Lifeson és Neil Peart alkotta trió, azaz a Rush. Bár az ország rajtuk kívül is kitermelt néhány kiváló és meghatározó produkciót, egyikük tudta olyan időn át őrizni a szupersztár státuszt, amelyet a csapat jelenleg is betölt. Természetesen nem mindig volt ez így esetükben s...

Fight: War Of Words

Fight: War Of Words

Bár ma már – több mint húsz évvel a történtek után és érettebb fejjel szemlélve – teljesen érthető, miért szakított anyazenekarával, a Judas Priesttel Rob Halford, az is nyilvánvaló, hogy az egymás nélküli évek mindkét félnek jót tettek, sőt, az „összeborulás" is érthető és természetes. A maga idejében, 1992-ben azonban ez a szétválás óriási felháb...

Nirvana: In Utero

Nirvana: In Utero

Mi van akkor, ha kifejezetten tehetséges vagy ugyan, ám a legkevésbé sem születtél sztárságra, és ezt pontosan tudod is magadról, ennek ellenére az úgynevezett X-generáció (mi a szar ez egyáltalán - kérdezed dühösen) szószólójának kiáltanak ki, magazinok címlapjára tesznek, óriásposztereken szerepeltetnek, interjúk tucatját készítik veled naponta, ...

16. oldal / 22
Hirdetés

Kereső

Hirdetés

Hozzászólások

Galériák

 

Portnoy, Sheehan, MacAlpine, Sherinian - Budapest, PeCsa Music Hall, 2012. október 19.

 

Magma Rise - Budapest, Club 202, 2011. május 11.

 

Helloween - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. november 28.

 

Wisdom - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. november 28.

 

Watch My Dying - Budapest, Almássy téri Szabadidőközpont, 2007. március 23.

 

Wackor - Budapest, Wigwam, 2005. március 18.