Shock!

december 23.
hétfő
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Klasszikushock tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Klasszikushock

Joy Division: Unknown Pleasures

Joy Division: Unknown Pleasures

1980. május 18-a reggelén egy sápadt, hórihorgas fiatalember megnézi Werner Herzog Stroszek című filmjét, majd meghallgatja nagy kedvence, Iggy Pop The Idiot című lemezét, aztán kimegy a konyhába. Leszaggatja a ruhaszárító köteleket, és felakasztja magát a mennyezeti lámpára. Mindössze 23 éves ekkor, mind nagyobbá váló zenekara, a Joy Division másnap indult volna észak-amerikai turnéra, de ő ezt már nem várta meg. Válófélben volt tizenkilenc évesen elvett feleségétől, halálra rémítette a tudat, hogy egyre nehezebben tud egyensúlyozni a normál polgári élet és a kvázi-rocksztárság között, idegállapota pedig rosszabb már nem is nagyon lehetett volna: növekvő depressziójával, pláne epilepsziájával, amelynek a tünetei pusztán másfél évvel azelőtt bukkantak fel először, azonban ilyen rövid idő alatt is teljesen kezelhetetlenné vált. Ian Kevin Curtis meghalt azon a délelőttön, ezzel egyidőben pedig megszületett a legenda. Még az is lehet, hogy a kifejezetten intelligensnek tartott Curtis pontosan tisztában volt ezzel, mikor a kötelet a nyakára hurkolta.

 

Mercyful Fate: Don’t Break The Oath

Mercyful Fate: Don’t Break The Oath

A kandallóban halkan pattog a tűz, a szobát gyerekzsivaj tölti meg, míg a levegőt fenyő- és narancsillat járja át. Mindeközben a nagypapa csendesen bóbiskol karosszékében, a család többi tagja pedig mosolyogva eszi az ebéd utáni süteményt. Karácsony környékén szinte mindenhol ebbe a kissé mézesmázos, idilli képbe botlik az ember, de ha az ikszedik ...

Tormentor: Anno Domini

Tormentor: Anno Domini

Paprikában és öntudatban erős nemzetünk meglehetősen kevés számú, nemzetközi szinten is hitelesített klasszikust termelt ki a hazai rock/metal színtéren, a zsáner extrém válfajáról már nem is beszélve. A beavatottak azért a gulyás és Puskás Öcsi után vélhetően a Tormentort említik majd harmadikként, ha országunk reputációjáról van szó. Egy olyan hu...

Skyclad: Prince Of The Poverty Line

Skyclad: Prince Of The Poverty Line

Az élet nem mindig igazságos. Sőt, gyakran kifejezetten kegyetlen is az igazságtalanság mellett, és nincs ez másként a zenészek, zenekarok esetében sem. Elég csak belegondolni abba, hogy a bár a folk metal színtér él és virul, csapatai pedig elképesztően népszerűek manapság, a műfaj keresztapáiról mintha mindenki megfeledkezett volna. Bár folkos mo...

Pantera: Reinventing The Steel

Pantera: Reinventing The Steel

Négy év két lemez között akkor is sok, ha valaki közben szakadatlanul turnézik, így a Pantera is egy gyökeresen más környezetbe tért vissza 2000 tavaszán utolsó stúdióalbumával, mint amilyenben az 1996-os The Great Southern Trendkill megjelent. Nemcsak a zenei színtér leledzett azonban más állapotban, hanem maga a csapat is: ami néhány évvel ezelőtt ...

Pantera: The Great Southern Trendkill

Pantera: The Great Southern Trendkill

December 8-án, azaz hétfőn már tíz éve lesz annak, hogy egy elmeháborodott veterán az ohiói Columbusban kioltotta minden idők egyik legkreatívabb, legvirtuózabb és legnagyobb hatású metalgitárosának életét. Dimebag Darrell már életében is legendának számított a műfajban, tragikus és értelmetlen halála révén pedig sajnos túl korán került be a stílus...

Bonanza Banzai: Jóslat

Bonanza Banzai: Jóslat

„A szar szintipop az szar szintipop, a modoros pöcs meg modoros pöcs" – ezt a sommás hozzászólást egy Bonanza Banzai-jal kapcsolatos cikk alatt olvastam, és a magam részéről egyet is tudok vele érteni. Aztán hogy ezt a zenekarral, esetleg jelen dolgozat írójával kapcsolatban hányan fogják most hasonlóan találónak érezni, megint egy más kérdés. A leg...

Control Denied: The Fragile Art Of Existence

Control Denied: The Fragile Art Of Existence

Bevett szokás, hogy amikor egy zenészt szuperlatívuszokkal jellemeznek, az illető személy pironkodva csak legyint egyet: „Ugyan már, nem vagyok én a Tejútrendszer Legmenőbb Gitárosa" , vagy „Én csak egy egyszerű énekes vagyok, utálom, ha az emberek a Metal Fényeshajú Vokálistenének hívnak." Chuck Schuldinert sokan a death metal atyjának tartották, amit...

Whitesnake: Slip Of The Tongue

Whitesnake: Slip Of The Tongue

Papíron a lehető legütősebb kombinációnak tűnik, ha a világ egyik legsikeresebb rockzenekarába hirtelen bekerül a világ egyik legvirtuózabb, legsokoldalúbb rockgitárosa, a gyakorlatban azonban nem feltétlenül lesz zökkenőmentes a folyamat – és bármilyen meglepő, a végeredmény sem feltétlenül lesz ínyére mindenkinek. Az épp huszonöt éves, a Whitesna...

Nuclear Assault: Handle With Care

Nuclear Assault: Handle With Care

A Nuclear Assault sosem tartozott az első vonalas thrash-alapcsapatok közé, ennek ellenére markáns egyéni hangzásuk révén sok későbbi zenekarra voltak hatással, és számottevő kereskedelmi sikert is el tudtak érni. Így ha nem is fűződik a nevükhöz egy Reign In Blood vagy Master Of Puppets , megérdemlik, hogy helyet kapjanak a Klasszikushock között. Főle...

The Kovenant: Animatronic

The Kovenant: Animatronic

Az animatronika tudománya élettelen tárgyakat ruház fel életszerű tulajdonságokkal, s teheti ezt a plázák mozgó dinoszauruszainak képében éppúgy, mint az eredendően gépi előállítású hangok emberi szájba adásával. A The Kovenant első (a Covenant jogutódjaként összességében harmadik) albuma egy, a fenti tematikába illeszkedő, és ennek megfelelően vég...

Tiamat: Wildhoney

Tiamat: Wildhoney

Fokozatosan halványuló teljesítménye ellenére a Johan Edlund által egy személyben igazgatott svéd Tiamatot ma is a gothic színtér kortárs klasszikusai közé soroljuk, természetesen nem minden előzmény és érdem nélkül. Valahol az 1992-es Clouds lemezzel kezdődött, majd a fél évtizeddel később kihozott A Deeper Kind Of Slumberrel érte el zenitjét az a...

Megadeth: Youthanasia

Megadeth: Youthanasia

Az 1992-es Countdown To Extinction után úgy tűnt, a Megadeth végleg révbe érkezett: ha nem is sikerült odaérniük a fekete albummal felsőbb bajnokságba igazoló Metallica nyomába, Dave Mustaine így is a metalszíntér vitathatatlanul legsikeresebb előadói közé került, és életében először úgy kezdhetett neki a munkálatoknak, hogy nem feszítette a mindent el...

Bathory: Bathory

Bathory: Bathory

A „hogyan kezdődött?" jellegű kérdések általában nem értelmezhetők a művészetekben, hiszen minden motívumot megformált, minden hangra rátalált már korábban valaki, az abszolút elsőség joga e helyen legfeljebb szubjektív alapon igényelhető. Azonban még akkor is, ha hajlunk elfogadni a fentieket, akadnak olyan kivételek, amikor az alapkövek jól azono...

Helmet: Betty

Helmet: Betty

Szombaton immáron harmadik alkalommal játszik nálunk Page Hamilton és baráti társasága, azaz a Helmet, és hogy az örömünnep valóban teljes lehessen, a '90-es évek egyik leginvenciózusabb bandája nem kisebb meglepetéssel készül, mint húszéves lemezóriásuk, a Betty elejétől végéig történő előadásával. Arról az anyagról beszélünk, amely a csapat életm...

The Cult: The Cult

The Cult: The Cult

Nem vagyok az érzelmi megközelítés híve, de meg kell mondjam, ez az írás (ha nem is hirtelen, de) felindulásból született: kollégám félmondatos kiszólása az amúgy valóban fantasztikus Sonic Temple -re visszaemlékező cikkben kissé felvitte bennem a pumpát, és ennek szóvá tétele után meg is állapodtunk abban, hogy a huszadik évforduló kapcsán én leszek...

Queensryche: Promised Land

Queensryche: Promised Land

1994. október 18-án, azaz a napokban húsz esztendeje látott napvilágot a seattle-i Queensryche első olyan albuma, amely széles körben vitát váltott ki. A Promised Land címre keresztelt alkotás egy olyan zenekar képét vázolta fel, amely nem csak a korai idők metalos hozzáállásával szakított végérvényesen, de az áttörést hozó, 1990-es Empire lemezzel...

Korn: Korn

Korn: Korn

Lehet rajta vitatkozni, mennyire termékeny vagy éppen ellenkezőleg, kiüresedett napjainkban a rockvilág, egyvalamin azonban szerintem nem érdemes: azon, hogy igazán új, igazán mellbevágóan friss dolog hosszú-hosszú évek óta nem bukkant fel a súlyos zenék színterén. Persze butaság lenne azt állítani, hogy az elmúlt bő másfél évtizedben nem váltak is...

Overkill: The Years Of Decay

Overkill: The Years Of Decay

Bár az amerikai thrash metal színtér vezetői kétségkívül az úgynevezett Big Four tagjai, az is nyilvánvaló, hogy a nyomukban mindig is ott loholt néhány nem kevésbé kiváló, népszerűségben azonban tőlük messze elmaradó brigád. Az Exodus, a Testament vagy a Death Angel mellett ilyen az 1980-ban, New Jerseyből indul Overkill is. Blitzék ráadásul sosem...

Trouble: Trouble

Trouble: Trouble

November 13-án immáron harmadszorra lép fel Budapesten az underground doom-színtér egyik alapcsapata, az amerikai Trouble. A zenekar eddig mindkét ízben más frontemberrel látogatott Magyarországra, hiszen 2007-ben a klasszikus felállás énekese, Eric Wagner, 2009-ben az átmeneti megoldásnak bizonyult Kory Clarke, idén pedig az Exhorderből, a Floodgate-b...

Dream Theater: Awake

Dream Theater: Awake

A Dream Theater napjainkban a színtér bejáratott nevű, nagy bandáinak életét éli: miközben minden lemezük megbízható sikert hoz, és a világ összes régiójában sokezer ember előtt koncerteznek esténként, a rajongók menetrendszerűen ölik egymást a különböző fórumokon a „régen mennyivel jobbak voltak!" vagy a „Portnoy nélkül ez már nem Dream Theater!" ...

Testament: Low

Testament: Low

Miután 1991-ben kijött a mindenható Nevermind , a teljes rock/metal színtér a feje tetejére állt. Hirtelen minden Seattle-ről és az onnan indult csapatokról kezdett el szólni, a korábban kiadói kedvenceknek számító zenekarok pedig egy csapásra kegyvesztettekké váltak. Mindez nem csak a mainstreamben, de az undergroundban is egyértelmű volt, így sokak...

Aerosmith: Pump

Aerosmith: Pump

Az Aerosmithnek két virágkora volt: először a '70-es években törtek a csúcsra, és tettek rengeteget azért, hogy az amerikai rockzenekaroknak legyen mit játszaniuk a következő évtizedben, majd a '80-as évek második felében, gyakorlatilag a sírból visszatérve iskolázták le a fiatalokat, megmutatva nekik, hogyan is csinálják ezt az egészet a rutinos v...

Satyricon: Rebel Extravaganza

Satyricon: Rebel Extravaganza

Amikor a Satyricon negyedik albuma 1999-ben napvilágot látott, döbbenetet és megosztottságot hagyott maga után, megítélése a mai napig harsány viták tárgyát képezi. Satyr és az őt kisegítő zenészcsapat elemi gyűlöletből és túláradó kreativitásból egy olyan balegyenest vitt be a színtéren, ami senkit sem hagyott érintetlenül. A sok beszéd közt legke...

Kreator: Extreme Aggression

Kreator: Extreme Aggression

Negyedszázaddal ezelőtt fénykorát élte a thrash, ám a műfajjal kapcsolatban sokan máig hajlamosak csak a Big Fourt és a farvizükön felemelkedett további amerikai csapatokat emlegetni, ha az arany évekről esik szó. Ez a kivételezés bizonyos szempontból érthető, ám semmiképp sem indokolt: Németország szintén számos olyan csapatot fialt ekkoriban, ame...

Mötley Crüe: Dr. Feelgood

Mötley Crüe: Dr. Feelgood

Huszonöt évvel ezelőtt jelent meg a Mötley Crüe ötödik nagylemeze. A Dr. Feelgoodra ma már mindenki csak úgy emlékszik vissza, mint a zenekar történetének legsikeresebb produkciójára, amely minden korábbinál magasabbra katapultálta Nikki Sixxet, Vince Neilt, Tommy Lee-t és Mick Marsot, pedig az albumnak annak idején roppant komoly tétje volt: előze...

Iron Maiden: Powerslave

Iron Maiden: Powerslave

El lehetne filozofálgatni rajta, vajon mi mindent jelent, hogy 2014-ben is ugyanúgy az Iron Maiden számít a metalszíntér egyik elsőszámú lemezeladójának, koncertattrakciójának, és úgy általában véve is: vezető erejének, mint harminc évvel ezelőtt. Ez itt most nem az a hely, ahol bele kellene menni az okok taglalásába (bár egyszer érdemes lenne), de...

13. oldal / 22
Hirdetés

Kereső

Hirdetés

Hozzászólások

Galériák

 

Thaurorod - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Jerry Lee Lewis - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2010. október 31.

 

Dark Tranquillity - Budapest, Dürer Kert, 2010. október 14.

 

ZZ Top - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2009. október 15.

 

Wackor - Budapest, Sziget fesztivál, 2007. augusztus 8.

 

Wackor - Budapest, Kultiplex, 2005. október 8.