Harminc évvel ezelőtt jelent meg a dán Mercyful Fate első nagylemeze, a Melissa, amely a maga idejében – a zenekar extrém imázsa, gonosz szövegvilága és King Diamond megosztó énekstílusa miatt – nem számított sikerlemeznek, ám bizton állíthatjuk: a heavy metal, thrash és black metal műfajok egészen más irányt vettek volna, amennyiben nem születik meg.
Huszonöt évvel ezelőtt Ozzy Osbourne személyes pokoljárásának legrettenetesebb szakaszát élte meg – még szerencse, hogy ő maga nem nagyon emlékszik a pontos részletekre. Az időszak elsődleges mementója, a No Rest For The Wicked album azonban arról tanúskodik, hogy a Madman még ekkoriban is képes volt tökéletes személyi döntéseket hozni, hiszen ezen...
A '90-es évek végének black metal aranykorán belül is külön csemegét képvisel a norvég Borknagar korai korszaka, mely ontotta magából a vita felett álló klasszikusokat. Egy zseniális gitáros és elképesztő képességek birtokában lévő énekes társai alkottak itt sorozatban valami tökéletesen időtlent, kikezdhetetlent, mely ráadásul a tágabb értelemben ...
Borítékolhatóan vita származik belőle, ha olyan kijelentéseket teszünk, hogy ez vagy az a lemez egy adott évtized egyik legfontosabbika, legjobbika, legmerészebbje – valami biztosan kimarad, más garantáltan másképp látja, megint mások szerint pedig felfújt lufiról van szó, ami igazából nem is fontos, jó vagy merész. Léteznek azonban közös nevezők, ...
1993-ban még nemhogy metalcore nem létezett, de jóformán még az is kifejezetten szokatlannak számított, ha egy hardcore zenekar metalos dolgokat vegyített a zenéjébe. A River Runs Rednek voltak persze előzményei – a Suicidal Tendencies, a Biohazard, a Prong és egy rakat más csapat is évek óta ismertnek számított már –, de olyan anyaggal, amely ilye...
Meggyőződésem, hogy az emberek (de hogy ne legyek ennyire távolságtartó, inkább úgy mondom: mi) ugyan imádnak arról beszélni, hogy menyire jó dolog az, ha valaki/valami abszolút beskatulyázhatatlan és öntörvényű, azonban ha egy tényleg besorolhatatlan dologgal találják magukat szemben, összezavarodnak és beijednek. A brit The Wildhearts pályája tán...
Tizenöt év látszólag nem nagy idő, de aki nem élte meg, annak elég nehéz lenne érzékletesen elmagyarázni, milyen állapotok uralkodtak 1998-ban a rockszíntéren. Mindenki tudta, hogy az alternatív érának vége: az undergroundban fullosan beindult a heavy metal revival, és ekkor már azért azt is sejteni lehetett, hogy a következő igazán komoly mainstre...
Ha death metalról beszélünk, a legtöbben általában az amerikai vonulatra asszociálnak, és olyan sűrű, technikás, túlnyomórészt gyors zenét játszó bandák nevét kezdik el sorolni, mint a Morbid Angel, a Cannibal Corpse vagy a Deicide. Pedig a stílusnak annak idején kifejlődött egy sajátosan észak-európai változata is, amely a '90-es évek elején, a mű...
Ami a Slayernek a Reign In Blood , a Megadethnek a Rust In Peace vagy a Metallicának a Master Of Puppets , az az Anthraxnek egyértelműen az Among The Living . Felülmúlhatatlan mestermű, amelyet a rajongók többsége, valamint a szakma is a csapat csúcsalkotásának, nonpluszultrájának tart. Való igaz, hogy a Spreading The Disease után mind imidzsben, mind ze...
Bár a monumentális életmű áttekintésekor hajlamosak vagyunk megfeledkezni róla, az idén alapításának negyvenöt éves évfordulóját ünneplő Rush az 1990-es évek elején újfent egy hullámhegy tetejére érkezett. A Roll The Bones albummal a kanadai trió azon korszakának csúcsalkotását készítette el, amikor a gitár újrafelfedezése már nem számított tőlük ú...
A Mötley Crüe karriertörténete a rocktörténelem legmozgalmasabb, legérdekfeszítőbb, legbotrányosabb és legsokkolóbb sztorijainak egyike: valószínűleg Nikki Sixx, Vince Neil, Tommy Lee és Mick Mars érti a legkevésbé, hogyan lehetnek még életben 2013-ban is azok után, amit a '80-as években műveltek magukkal és a világgal. De mivel csalánba nem üt a m...
Kanada elsőszámú kulturális exportterméke ma egyértelműen a Geddy Lee, Alex Lifeson és Neil Peart alkotta trió, azaz a Rush. Bár az ország rajtuk kívül is kitermelt néhány kiváló és meghatározó produkciót, egyikük tudta olyan időn át őrizni a szupersztár státuszt, amelyet a csapat jelenleg is betölt. Természetesen nem mindig volt ez így esetükben s...
Bár ma már – több mint húsz évvel a történtek után és érettebb fejjel szemlélve – teljesen érthető, miért szakított anyazenekarával, a Judas Priesttel Rob Halford, az is nyilvánvaló, hogy az egymás nélküli évek mindkét félnek jót tettek, sőt, az „összeborulás" is érthető és természetes. A maga idejében, 1992-ben azonban ez a szétválás óriási felháb...
Mi van akkor, ha kifejezetten tehetséges vagy ugyan, ám a legkevésbé sem születtél sztárságra, és ezt pontosan tudod is magadról, ennek ellenére az úgynevezett X-generáció (mi a szar ez egyáltalán - kérdezed dühösen) szószólójának kiáltanak ki, magazinok címlapjára tesznek, óriásposztereken szerepeltetnek, interjúk tucatját készítik veled naponta, ...
A '90-es évek első fele igen sajátos időszak volt a rockzenében. A világ új csapatok seregének neveit kényszerült egyik napról a másikra megtanulni, miközben az előző évtized meghatározó bandái sorra feloszlottak, átalakultak vagy elveszítették lábuk alól a talajt, és értelmetlen, értelmezhetetlen kísérletekbe fogtak bele a túlélés érdekében. Utóbb...
Létezett egy bizonyos Atheist / Death / Cynic triumvirátus a '90-es évek elején, amelyet nem lehet eleget méltatni, ha technikás, jazzes death metalról van szó. Mint ahogy a thrash-marketing megalkotta a Big Fourt, úgy a death metalban ez a hármas lehetne mondjuk a Deadly Three. Persze a thrash-hez hasonlóan a death metalban is akadtak még hasonlóa...
1995 augusztusában a Diákszigetből éppen Szigetté váló, ekkor még bőven élhető és szerethető fesztiválon egy akkoriban éppen nagyon menő svéd/norvég zenekar fellépése közben egy alig tizenhat éves hülyegyerek a hangulattól és a pálinkától megrészegülve úgy dönt, hogy - az énekes invitálásának eleget téve – sok más rajongó mellett neki is a színpad ...
Épp a napokban jelent meg a kanadai Annihilator új albuma, a Feast, amely a megszokottnál kicsit hosszabb szünet után került a boltokba, a metal színtér egyik legnagyobb riffmestere, Jeff Waters által vezetett kanadai speed/thrash csapat azonban ettől függetlenül is megbízható intézménynek tekinthető a színtéren. A zenekar ma már gyakorlatilag csak...
1986. szeptember 27-én a Metallica sztori első korszaka lezárult. A Damage, Inc. Tour két állomása között eltávozott Cliff Burton halálával a sikert sikerre halmozó banda életében komoly válság állt be, melyből csak igen nagy erőfeszítéssel sikerült kilábalniuk. Utólag visszagondolva külön érdekes, hogy a rajongók által egyöntetűen magasztalt első há...
Az a tény, hogy Mr. Roger Waters immár másodjára is hajlandó felépíteni a Falat a hazai Pink Floyd rajongók számára, alkalmat ad egy kis soron kívüli visszaemlékezésre minden idők egyik legsikeresebb konceptalbuma, a The Wall kapcsán. A zenekar története maga is kimeríthetetlen forrása a legendás sztoriknak, nemkülönben legnagyobb vállalkozásuk, ez...
Léteznek zenekarok, amelyekről felbukkanásuk pillanatában senki sem mondaná meg, hogy néhány éven belül világszerte ismert és elismert, körülrajongott platinalemezes csapattá válnak, sőt, eleinte úgyszólván a világon minden ez ellen szól. A New York-i Type O Negative mindenképp e kört gyarapította, ma húsz éve megjelent kettes számú nagylemezük, a ...
A legenda szerint Ian Gillan a falhoz vágta a Born Againből kapott tiszteletpéldányait, amikor meghallotta, hogy szól a lemez - persze az is lehet, hogy az ablakon hajította ki a korongokat, vagy hogy az egész nem is igaz. Akárhogy is volt, ez a kis epizód mindenesetre jól illusztrálja ezt az elejétől fogva bizarrnak ható, de a résztvevők zsenialit...
Ha úgy vesszük, John Norum a rockszakma egyik leghitelesebb arcává vált azzal, hogy éppen a Final Countdown-hisztéria tetőzésének kezdetén vált ki a gyerekkori haverokkal együtt alapított Europe-ból. Neki erre a cirkuszra nem volt szüksége, és bár később sem volt éppen sikertelen (meg hát azért szépen csordogált a royalty is), emelt fővel távozva k...
Varg Vikernes egyszemélyes manufaktúrája, melyet Burzum néven gyakrabban emlegetünk, két, alapvetően elkülöníthető korszakban készítette, illetve folyamatosan készíti zenei alkotásait. A korai éra, melyet a Vikernesre 1994-ben kimondott ítélet zárt le, négy albumot (Burzum, Det som engang var, Hvis lyset tar oss, Filosofem) és egy EP-t (Aske) adott...
Noha minden bizonnyal az 1990-es Passion And Warfare az olasz felmenőkkel rendelkező New York-i gitáros legsikeresebb lemeze (mind elfogadottságát, mind eladási adatait tekintve), a kerek évforduló kapcsán és a szubjektív preferencia eredményeként ezúttal mégis az éppen húsz évvel ezelőtt, 1993. július 27-én megjelent Sex & Religion albumról em...
A death metal az általánosan elfogadott nézet szerint rétegzene, undergound, valami, ami rusnya, zord és kompromisszummentes. E sztereotípiák nagyrészt fedik is a valóságot, ám azért e morcos fémzene világában néha akadnak anomáliák, amiket szinte lehetetlen megmagyarázni. Mert mi értelmeset lehet mondani akkor, amikor egy hollywoodi sikerfilm egyi...
Eredetileg természetesen megjelenésének húszéves jubileumán, szinte egészen pontosan egy hónappal ezelőtt terveztünk írni minden idők egyik legfantasztikusabb dallamos hard rock mesterművéről, ám különböző okokból kifolyólag kicsit megcsúsztunk vele. Kivételesen azonban szerencsés, hogy így alakult, mert azóta lényeges új információval gazdagodtunk...
Facebook
Twitter