Aki ismer, jól tudja, mennyire elutasítom a (túlzásba vitt) nosztalgiát – a fejlődés és változás feltétlen híveként veszélyesnek, sőt, károsnak tartom az állandó múltba révedést. Ez persze nem jelenti azt, hogy nincsenek meghatározó emlékeim vagy hogy hiányoznának az életemből a meghatározó mozzanatok, amelyekre visszagondolva kellemes borzongás tölt el. Hát persze, hogy vannak, zenei téren pedig nem kis rész jutott ezekből az Omen zenekarnak.