A svájci csapat még abban az időben alakult, mikor a grunge zene már javában tarolt szerte a világon. Történetünk hősei viszont a trendet nagyívben leszarták és kellemes, dallamos zenével jöttek elő a napvilágra. Pályájuk a kezdetektől fogva tele volt emlékezetes epizódokkal, mely 1997-ig a csúcsig vitte a csapatot.

Svájcból nem túl sok zenekart ismerünk, én speciel a Samaelen, a hajdanvolt Coroneren és az Alastison kívül egy mákszemnyit sem (legalábbis most nem ugrik be más). A Samael most ücsörög a babérjain, ezért az Alastis kapott szárnyra, kitölteni az űrt, hogy az éteri, gótikus, szintis, hörgős, dark metalos fekete sereg fülébe valami kis mannát csepegt...

Az idióta nevű kiadó újabb négy kiadványát szabadította ránk. Adam West egy népszerű arc volt a hatvanas években, Batman nevű csapatával riogatta a nagyérdeműt. (Egyébként ez hülyeség, mert ő volt Batman a hatvanas években, egy olyan álarcban, amilyenben ma a legprosztóbb farsangi mulatságba sem engednének be senkit. A népszerűség stimmel.)

Demolition, azaz rombolás, mely akár beszélő cím is lehetne, mivel minden idők legjobb heavy metal zenekara egy jól elhelyezett csapással lerombolta eddigi munkásságát. Amíg Halford papa visszatért és ismét egy jó lemezzel maga mögött sikítozik, addig a Priest váltott egyet és átment indusztriál metal csapatba. Most csak lestek, mi? Pedig így van.

Az év (alighanem) legvitatottabb lemeze - lehet, hogy nálam egyenesen az év legnagyobb lemeze! Annyi bírálat, negatív kritika érte már eddig is a Priest idei munkáját - holott csupán az a "bűnük", hogy Ripper négy évvel ezelőtti debütálása után ismét mertek tovább gondolkodni és a kiszámíthatóbb retro irány helyett egyenesen előre folytatták az uta...

Doug Pinnick kimeríthetetlenül ontja magából az ötleteket, a King' X mellett ez már a második Poundhound album, amely szinte csak róla szól. (Volt még egy Supershine, bár oda csak a hangját kölcsönözte.) Jelenleg a dobokon kívül mindent Doug nyomott fel, azokon Jerry Gaskill játszott. Milyen meglepő...

Ma már csak ilyen "zajos" napom van, jöjjön tehát a Godflesh. Szintén wice hagyatékából. A zajtól a metal felé, kihasználva az audio CD helykapacitását (bő 73 perces az anyag) 13 tételben elnyöszörögve. A Neurosis súlyosságú tömb-szerű riffeket helyenként felváltja egy-egy könnyedebb lazulás, a Deaf, dumb&blind prongos feszességet kapott példáu...

Na emberek, megvan, mi hiányzott mindannyiunk életéből! Ez itt egy németországi székhelyű társaság, japán énekessel, most lökték ki ezt a tízperces, háromszámos maxit (bónuszként a címadó darab klipjével), sőt a sokadik lemezük is kint van már.

Rendkívül szellemes lemezcímmel áldották meg a GGFH (azaz Goat Guys from Hell vagy ha úgy tetszik Global Genocide Forget Heaven) válogatáslemezét, akik egyébként a nyolcvanas évek közepe óta léteznek, mégsem lehetett hallani róluk túl sokat errefelé. Nohát. Pedig ahogy nézem, elég kultikus egy zajbrigád lehetnek, és ezzel elmondtam róluk mindent.

Kanadából érkezett a cd, felteszem kiadót keres vele a csapat. Ha jól sejtem nálunk még senki nem hallott jelen zenekarról, így pár szót ejtek arról, kik is ők. Annyi kiderült az előbb, hogy Kanadából származnak. Az viszont, hogy saját cd-vel rendelkeznek, René Pineaultnak köszönhető, aki régóta nagy fanatikusa az európai heavy metalnak, ami Kanadá...

A második Firebird opusz Carcassbilltől, aki egyre jobban belesüppedt a hetvenes évekbe. Lehet, hogy feltalálták az időutazást és Carcassbill már csak vendég egy-egy lemez erejéig a mi korunkban? Ki tudja, mindenesetre az új Tűzmadár sem hozott lázba - mint ahogy az első sem.

Ez a Six Feet Under már nem az a Six Feet Under. Hiába a gusztustalan lemezborító, hiába működtek közre producerként, hangmérnökként neves arcok, ha a zene egész egyszerűen unalmas. Chris Barnes zsigeri morgása sem hoz már lázba, ha mellette olyan muris rikácsolásokat ereszt meg, amitől leginkább értetlenül nézek ki a fejemből.

A Sodom a nagy túlélők egyike. Mondjuk az igaz, hogy az eddigi húsz évet felölelő pályafutásuk nem volt egyenletes, sikerek és mélypontok egyaránt előfordultak a zenekar életében. Persze ez teljesen törvényszerű, ha egy csapat a thrash metal mellett tört lándzsát. Ráadásul militarista szellemű szövegekkel és külsőségekkel.