Az 1999-es év egyik meglepetése volt számomra az Engine, mely zenekar olyan nevekből áll, mint Ray Alder - ének (Fates Warning), Bernie Versailles - gitár (Agent Steel), Joey Vera - basszusgitár (Fates Warning, Armored Saint), Pete Parada - dob. Mi sülhet ki ilyen nevekből?
Relapse kiadós csapat, s mint olyan, a szélsőséges zenék közül való. 10 szám fél órában, tehát talán a hardcore irányába mozdulhatunk. Vokálilag biztosan, tipikusan HC-s stílusban üvöltözik Michael Olender - akit szerényen csak vocal machine-ként említenek a cd füzetkéjében -, a zene viszont nagyon is túlmutat az átlag dühös hardcore-on, annál sokk...
A hajlakkreklám-figura kinézetű gitáros menetrend szerint szállítja az albumait és többnyire az esetleges énekescsere jelenti nála a fő változást, ám a német felvevőpiacnak így is tetszik a dolog. Akár le is zárhatnánk a témát ennyivel, ha a mostani anyag nem úgy sült volna el, ahogy. Márpedig a Shadow Zone egy egészen megnyerő alkotás.
Nyűglődtünk egy sort Szilvivel, melyikünk is írjon erről a nagyszerű albumról, mivel mindketten nagy sci-fi rajongók vagyunk - no és nem utolsósorban, nagy Lucassen fanok is. A magam részéről végül belekezdtem a bíbelődésbe.
Valahogy a norvég Arcturus korábbi lemezeit sosem bírtam befogadni, megszeretni meg pláne nem. Lehet, hogy bennem van a hiba, mocsok, genya műmetálosban, mert az Aspera Hiems Symfonia bazi nagy kultlemez bírt lenni, az azt követő La Masquerade Infernale meg még nagyobb - repkedjenek legott az eposzi jelzők -, de számomra, egy-két nótát kivéve, egy ...
Újra támad a minimalizmusáról ismert svéd death metal fogat! A '97-es Warrior album óta eltelt évek, úgy látszik, elég időt adtak Johnny Hedlundéknak a teljes feltöltődésre, mert a Hell's Unleashed képében megint igen életerős dalgyűjteménnyel jelentkeztek, nem szólva a Wackenben látott csoda energikus bulijukról!
Amerikai hardcore, svéd dallamosmetallal vegyítve. Zeneileg az In Flames és társai erőteljesen hatottak néhány alapvetően HC indíttatású zenekarra - többek között az All That Remains-re is - tehát ezért nevezhetjük el őket az előbb említett módon. Jelen zenekarnál szinte csak az ordításról lehet megállapítani honnan jöttek. Meg nagyon ritkán egy-ké...
Néha megtalálnak minket a világ másik feléről, így történt ez az Agony esetében is, akik Hollywoodban működnek - legalábbis innen küldte a csapat dobosa a csomagot, a zenekar amúgy kolumbiai és 1992-ben alakultak.
A vízválasztó harmadik lemezzel, a Salvo Karmával magasra helyezték a lécet maguk előtt a srácok. Előre lelövöm a poént: sikerült a lécet átugraniuk. Még akkor is, ha az Incarnation nem hat elsőre, kell neki néhány szabad óra, amíg megbarátkozik vele az ember. Én így voltam vele. Pedig azt sem lehet mondani, hogy nem bólogattam néhány dalra azonnal...
Jó ideje találgattam, mi a franc lehet az amerikai Holy Mother zenekarral, amely négy éve hatalmasat robbantott a Toxic Rain albummal, ám a rá következő két lemezzel sajnos nem volt képes újítani. Vajon van-e még bennük legalább egy Toxic Rain szintű anyag vagy ennyi volt, game over?.. Nos, a csapat szerencsére nem fulladt ki, sőt készül a következ...
Nehéz erről a társaságról és immár harmadik albumáról olyasmit írnom, amit mások (vagy éppen jómagam) a hasonló stílusban nyomuló bandákról már kismilliószor ne írtak volna. Minden elismerésem a Dragonheart kiadóé, amiért sikerült felszínre hozniuk egy újabb, az 1980-as évek végén alakult olasz true metal csapatot, mintha nem lenne így is túltelíte...
A Tiamat visszatért! Méghozzá nem is akárhogyan. Ilyen kirobbanó (oké, nem ez a leghangulatosabb jelző) formában már nagyon régen nem hallottam őket, pontosan azóta, hogy Johan Edlund lassan, de biztosan a Wildhoney után teljesen kizárta a régi, és még hús-vér-lélek zenész tagokat a bandából és lényegében egyszemélyes zenekarrá alakította a sumér i...
Az újrakiadások sora folytatódik. Ismét az SPV volt élelmes és kibővített booklettel, élő bónusznótákkal gazdagítva dobott piacra hármat a Savatage korai anyagai közül. Jó lenne ugyanitt az első albumról, a Sirensről és az azt követő The Dungeons Are Calling EP-ről is írni legközelebb, mert ez a két klasszikus, hasonló extrákkal felszerelve, szinté...
Az egyik legrokonszenvesebb zenekar és kiadvány az elmúlt egy-két hónap eresztéséből! A német trió 1994 óta létezik, a unitE már a harmadik albumuk. Kilenc dal plusz intro a klisék, a könnyű kategorizálhatóság teljes kizárásával.
Dead Soul Tribe, Devon Graves és csapata, hát ez meg ki a hétszentség lehet? Kis kutatás után jött a válasz, az ex-Psychotic Waltz énekes, Buddy Lackey új zenekara. A PW fanatikusok egy emberként sóhajtanak fel: végre! Legalább "a hang" újra zenél.
A klasszikus horrorsztori újra él! Jómagam olykor kétkedve fogadom az effajta folytatások hírét, mert ilyen esetekben rendszerint fennáll az önismétlés, az erőltetettség veszélye. Éppen ezért nem is az villanyozott fel elsőre, hogy King egy leleményes csavarral képes volt továbbvinni Abigail történetét, hanem az, hogy zeneileg tud ismét újat mutatn...
Jézusom, de régen hallottam magyar nyelvű nagylemezt! Hogyan eshettem ki ennyire az elmúlt években a hazai metal világ megismeréséből? Valószínűleg azért, mert a nagyobb igazán egyéni bandák rendre feloszlottak, a kisebbek meg másoltak valakit, illetve valaminek a magyar nyelvű megfelelője akartak lenni. Aztán a metal külföldi megerősödésével elkez...
Amerikai csapat, női énekessel (Heather Thompson), ebből még akármi is lehet, bár a tengerentúli trendeket figyelembe véve rögtön be lehet szűkíteni a lehetőségeket. Na jó, nem ködösítek tovább, zeneileg amolyan indusztriális, popos, kicsit darkos/gótos, metalos kotyvasz, amely akár az Underground Moon kistestvére is lehetne, csakhogy innen hiányoz...
Két lemez után itt egy koncertlemez, ki tudja mennyire volt erre szükség, mármint koncertlemezt nem szoktak volt kiadni ilyen friss zenekarok, kivéve ha. Na, a Planet X az egyik kivétel. Ha valaki nem tudná ez az ex-Dream Theater billentyűs, Derek Sherinian csapata, mellette Tony MacAlpine gitározik, illetve egy ausztrál dobmágus üti a bőröket, aká...
Nagyon szeretnék jobban rajongani az új albumért. Ez azonban csak akkor volna lehetséges, ha nem ismerném az első anyagot. Az ugyanis a mai napig egyik legbecsesebb lemezem, melyet gyakorta hallgatok, cseppet sem szűnő lelkesedéssel, elismeréssel.
Olyan nehéz elhinni, hogy az első Down lemez anno 1995-ben jelent meg! Valahogy elképesztő. 7 év telt volna el azóta? Ebből látszik mennyire kortalan volt a Nola lemez, szinte hétről-hétre felteszem, és még mindig annyira csodálatraméltóan nagyszerű, spontán. Igazi ösztönzene. Nagyon jól megragadták ott az igazi rockzene lényegét, azt hiszem. Ha ír...
Valahol sajnálom a srácokat. Amit csinálnak, alapvetően nem rossz. Mindössze nincsenek tudatában annak, hogy 2002-ben járunk. Az anyag egész épeszűen indul, hedbengelős témával. a dallam jó, Eric is kedvére brillírozhat. Aztán jön a teljes leállás (Fight for Freedom). A maga módján persze ez is jó, de itt elkezdődik az a hanyatló ív, ami egészen az...
A borítón is feszítő istenkáromló lány nem más, mint Tarrie B, aki a Manhole, majd a Tura Satana élén vált ismertté (előbbi csapattal Pesten is játszott a Fear Factory előtt), most pedig My Ruin néven próbálkozik. Eddigi munkáit, bevallom, nem ismerem, bár azzal tisztában vagyok, hogy lényegében az épp futó trendekhez igyekezett mindig is igazodni....
A Sárkányláng Ereje. Elég csak a címet elolvasni, és az ember meghajlik azon vitán felüli tény előtt, hogy habár a 2002-es évnek még előttünk az oroszlánrésze, az új Rhapsody lemez valószínűleg vinni fogja az aranyérmet "Leghülyébb lemezcím" kategóriában.
Nincs egy perc nyugtunk: Turilliékbe újfent belecsapott a ménkű! Azért van nehéz dolgom, mert mindaz, amit leírtam a ...Thousand Flames kapcsán, ugyanúgy igaz erre az albumra. A srácok továbbra is tartják az üdvözítő irányt. Tempó, tempó és tempó. Szimfonikus dörgedelemmel kezdenek, aztán máris belecsapnak a közepébe, nekünk pedig lobog a sérónk. A...
Úgy tűnik, bevált Joe Comeau az Annihilator énekeseként, habár a többi zenész az utolsó lemez óta is nagy gyakorisággal cserélődött Jeff Waters nagyfőnök körül - úgy látszik, nem jött be az ősfelállás ötlete. Megpróbálom dokumentálni, tehát: Ray Hartmann helyére Randy Black érkezett, akit ismerősként üdvözölhetnek a zenekar rajongói, '93 és '97 köz...
Facebook
Twitter