Amerikai csapat, női énekessel (Heather Thompson), ebből még akármi is lehet, bár a tengerentúli trendeket figyelembe véve rögtön be lehet szűkíteni a lehetőségeket. Na jó, nem ködösítek tovább, zeneileg amolyan indusztriális, popos, kicsit darkos/gótos, metalos kotyvasz, amely akár az Underground Moon kistestvére is lehetne, csakhogy innen hiányoznak az igazán jó dalok, nem úgy, mint az Underground Moonról.
Két lemez után itt egy koncertlemez, ki tudja mennyire volt erre szükség, mármint koncertlemezt nem szoktak volt kiadni ilyen friss zenekarok, kivéve ha. Na, a Planet X az egyik kivétel. Ha valaki nem tudná ez az ex-Dream Theater billentyűs, Derek Sherinian csapata, mellette Tony MacAlpine gitározik, illetve egy ausztrál dobmágus üti a bőröket, aká...
Nagyon szeretnék jobban rajongani az új albumért. Ez azonban csak akkor volna lehetséges, ha nem ismerném az első anyagot. Az ugyanis a mai napig egyik legbecsesebb lemezem, melyet gyakorta hallgatok, cseppet sem szűnő lelkesedéssel, elismeréssel.
Olyan nehéz elhinni, hogy az első Down lemez anno 1995-ben jelent meg! Valahogy elképesztő. 7 év telt volna el azóta? Ebből látszik mennyire kortalan volt a Nola lemez, szinte hétről-hétre felteszem, és még mindig annyira csodálatraméltóan nagyszerű, spontán. Igazi ösztönzene. Nagyon jól megragadták ott az igazi rockzene lényegét, azt hiszem. Ha ír...
Valahol sajnálom a srácokat. Amit csinálnak, alapvetően nem rossz. Mindössze nincsenek tudatában annak, hogy 2002-ben járunk. Az anyag egész épeszűen indul, hedbengelős témával. a dallam jó, Eric is kedvére brillírozhat. Aztán jön a teljes leállás (Fight for Freedom). A maga módján persze ez is jó, de itt elkezdődik az a hanyatló ív, ami egészen az...
A borítón is feszítő istenkáromló lány nem más, mint Tarrie B, aki a Manhole, majd a Tura Satana élén vált ismertté (előbbi csapattal Pesten is játszott a Fear Factory előtt), most pedig My Ruin néven próbálkozik. Eddigi munkáit, bevallom, nem ismerem, bár azzal tisztában vagyok, hogy lényegében az épp futó trendekhez igyekezett mindig is igazodni....
A Sárkányláng Ereje. Elég csak a címet elolvasni, és az ember meghajlik azon vitán felüli tény előtt, hogy habár a 2002-es évnek még előttünk az oroszlánrésze, az új Rhapsody lemez valószínűleg vinni fogja az aranyérmet "Leghülyébb lemezcím" kategóriában.
Nincs egy perc nyugtunk: Turilliékbe újfent belecsapott a ménkű! Azért van nehéz dolgom, mert mindaz, amit leírtam a ...Thousand Flames kapcsán, ugyanúgy igaz erre az albumra. A srácok továbbra is tartják az üdvözítő irányt. Tempó, tempó és tempó. Szimfonikus dörgedelemmel kezdenek, aztán máris belecsapnak a közepébe, nekünk pedig lobog a sérónk. A...
Úgy tűnik, bevált Joe Comeau az Annihilator énekeseként, habár a többi zenész az utolsó lemez óta is nagy gyakorisággal cserélődött Jeff Waters nagyfőnök körül - úgy látszik, nem jött be az ősfelállás ötlete. Megpróbálom dokumentálni, tehát: Ray Hartmann helyére Randy Black érkezett, akit ismerősként üdvözölhetnek a zenekar rajongói, '93 és '97 köz...
Gyerekjáték volna annyival elintézni a hazánkba készülő Don Dokken énekest és társait, hogy ők is már csak egy lejárt lemez a nyolcvanas évekből, én annál dicséretesebbnek tartom, hogy az 1995-ös újjáalakulás óta folyamatosan dolgozik a banda. Ma már nem övezi minden lépésüket az az őrületes média-felhajtás, mint a Tooth And Nail, Under Lock And Ke...
Valamiért a "régi" Pokolgépet nem igazán hallgattam, Rudán Joe beléptével kedveltem meg a csapatot, már csak azért is, mert Joe-t az egyik legnagyobb hazai rock toroknak tartottam - és tartom máig. (Ha valaki esetleg nem tudná, hihetetlenül jól énekelte a Codában a Zeppelin klasszikusokat.)
Gusztusos narancsdzsem csordul le a borítón elhelyezkedő befőttesüvegről, elég talányos egy kép, aki még nem hallott a csapatról, annak nem sok fogalma lehet a zenéről. Aki hallott, az bizonyára sejti, hogy a két lemezt megért Platypus projekt utódja a The Jelly Jam, olyan tagokkal, mint Ty Tabor (King's X, ének, gitár), Rod Morgenstein (ex-Dixie D...
Fajsúlyos zene (nagyrészt) fajsúlyos srácoktól. A debreceni Szeg tagsága nem ma kezdte a zenélést, tehát sejteni lehetett, hogy nem kétakkordos bénázással kápráztatnak el minket. Az EP-n hallható zene körülbelül a Prongtól eredeztethető, ugyanazok a feszes, húzós riffek, témák köszönnek vissza, amit a mostanában újraalakuló zseniális brigádtól hall...
Elképesztően hülye zenekarneveket képesek kiagyalni a világon bármerre. A Five Pointe O is ilyen. Ráadásul lemezcímnek azt adni, hogy Untitled... Ehh... pihentek a srácok. Zeneileg a nu metal című zsákban szaladgálnak keresztül-kasul, viszont kollégájuknál, a 36 Crazyfistsnél jóval izgalmasabbak, életrevalóbbak, habár itt is a fogós riffekkel körít...
A Pennsylvaniából származó Sinch sem ma kezdte, a biográfiájuk szerint 8 évig küzdöttek az ismertségért. Ami most eljött jól. Ha minden igaz. Persze kell hozzá egy lemez, amit azért meg lehet hallgatni. Olyanjuk van. Kicsit ugyan szkeptikusan közelítettem felé, már megint egy zenekar, amelyik a Tool, az Alice In Chains és a NIN vonalán próbál halad...
Volt idő, amikor a német Scanner számított az egyik legtöbbet hallgatott kedvencemnek a dallamos speed metal színtérről. Nagyon szerettem (és szeretem mind a mai napig) az 1980-as évek végén megjelent első két albumukat, meg a progresszívebb felfogásban írt, '95-96 során megjelent következő kettőt is.
A finnek nyomulásának nincs határa. És nem is szeretném, ha ez másként lenne! A Moonsorrow nevét első ízben abban az interjúban hallottam, melyet az Ensiferum frontemberével készítettem. Csoda, ha ezek után tüstént felkeltették az érdeklődésemet?
Egészen korrekt bemutatkozás a három éve létező svájci alakulattól. A black metalnak egy kevésbé extrém válfaját játssza a négyes, kimondottan modern felfogásban, amiből persze nyilvánvaló párhuzam adódik a honfitárs Samaellel is.
Ez mindennek a teteje! A Revolver névre hallgató német társaság szemrebbenés nélkül lekoppintotta az Entombed Wolverine Blues, To Ride... és Uprising albumainak nyers, rock'n'rollos garázshangzását és ha ez nem volna elég, zeneileg is nyúlják a svédeket rendesen. Néhol persze Motörheadet vagy C.O.C.-t idéző témák is befittyennek.
Én és a Magnum korábban maximum néhány dal erejéig "futottunk össze", a Shock! révén hallok először tőlük teljes albumot. A brit csapat 1994-ben feloszlatta magát, az énekes Bob Catley ezután szólóban aratott jelentős sikereket. Most pedig épp az újjáalakulásnál kapcsolódtam be az eseményekbe.
Tegye fel a kezét minden Arch Enemy rajongó, akinek nincs meg legalább fél/egy éve a Wages Of Sin. Nem látom a kezeket... Nem csodálom, mivel iszonyatosan sokat tököltek a kiadónál. Mire sikerült Európában is hozzáférhetővé tenni az új énekessel felvett korongot, addig ideát már mindenki rendelkezett valamilyen formában a lemezzel.
Idegen, futurisztikus világba repít bennünket ez a csodálatos kivitelezésű album, melynek varázsos külcsíne nem kisebb név számlájára írható, mint Derek Riggs. (Rémlik, hm?...) Az ifjak Norvégia - közelebbről Kristiansand - zenei követei, de erre kizárólag a tagok nevét böngészve jöhet rá a Kedves Hallgató, ugyanis még az életben nem volt olyan nor...
Nem egy olyan ismert zenekar létezik, amelyekről tudom, hogy illene legalábbis jobban ismernem őket - ha már a rajongóik közé nem tartozom - és ilyenkor egy válogatás vagy egy koncertalbum mindig kapóra jöhet. A germán Sírásó esetében sajna úgy néz ki minden hiába, mert ez az abszolút "hazai pályán", Wackenben rögzített élő felvétel se késztetett a...
DÖGÖS. Leginkább ezzel a jelzővel tudnám érzékeltetni e germán banda muzsikáját. Dögös, de nem ám akárhogy! Két ex-diggeres arc nyomul a Rebellion élvonalában, Uwe Lulis és Tomi Göttlich, valamint az ex-Warhead gitáros Björn Eilen. Az ütős Randy Black, a frontember pedig Michael Seifert, aki nagyon topon van, ami a szerepét illeti. Igencsak dominán...
Hideg... ezt éreztem, amikor először hallottam a most már ex-Emperor gitáros Samoth (Zamoth) Zyklon zenekarának lemezét. De nem olyan zordság ez, mint az Immortalé, hanem ez bizony ridegség és közöny. Közönyös és kegyetlen zene egy közönyös és kegyetlen világról, amely jó úton halad a felé, hogy elpusztítsa magát. Egy borzalmas utópia egy, atomtáma...
A Zyklon Samothnak (itt Zamoth) az Emperor gitárosának saját zenekara. Most nem mennék bele - mivel mindenki tudja mi történt az Emperorral - legyen elég annyi, hogy Zamoth igazi zenekarként viszi tovább a Zyklont. Társai ezen az albumon Trym (szintén az Emperorból), aki itt dalszerzőként is szerepel a Zycloned nótában, Destructhor a Myrkskogból gi...
Facebook
Twitter