Lehajtott fejű kopasz ember, ebből találjam ki, kit takar az NDV név... A zenétől sem lettem sokkal okosabb, finom, AOR hatású rockzene, amit az ember lazításképpen tesz fel, de akkor, ha a zenére is óhajt egy kicsit figyelni. A biográfiát fellapozva Nick D´Virgilio (Spock's Beard) nevét szúrtam ki elsőre - hahhh, innen az NDV, elmés... - tehát egy dobolóember olyan szólólemezét hallgathatom, ami nem a dobolásról szól.
Jó sokat kellett várni erre a lemezre, az biztos. Hol a korábbi kiadó körüli huzavona tartotta vissza a srácokat, hol a folyamatosan cserélődő zenekari tagság, egy ideig csak a bőgős frontember Nagy András és a dobos Schönberger Zoltán képviselte a csapatot, akik köré a lemez idejére csatlakozott Neubrandt István (gitár), Horváth P. András (gitár),...
A Katatonia sem a régi már, a fanatikus tábor, amely a kezdetektől követi a zenekart, lemezről-lemezre figyelhette a fejlődést, avagy visszafejlődést, ki melyik korszakát kedvelte a csapatnak. Az új lemezükre kíváncsiak biztos sejtik, hogy nem tértek vissza a gyökerekhez, sőt, még dallamosabb irányba mozdultak.
Chinchilla?! Idétlen egy név, nem igaz? Én magam sem vártam különösebb csodát tőle annak idején, amikor az előző, Horrorscope című albumukat belöktem a magnóba. Azt hittem, a most futó speedelős true metal jön megint, amolyan gyenge közepes színvonalon. Nos, a végére hálát adtam a sorsnak, amiért "összehozott" ezzel a német csapattal (amúgy 1988-ba...
Itt a minőségi tucat true metal zenekar és album újabb prototípusa Taljánföldről. A kísérőlap szerint 1986 óta létező bandáról van szó, én azonban csak azt érzékeltem, hogy a '97 óta tomboló retro-hullám hátán érkeztek hőseink a színtérre. Ez a harmadik lemezük és egyben konceptanyag is, mégpedig Elricről, a dicső lovagról. Nocsak!
Vannak zenék, amik önmagukban nagyon jók, de megfelelő hangulat esetén egyszerűen uralják az embert, megborzongatnak, szóval hatalmas élmény hallgatni őket. Így vagyok én a My Dying Bride-dal, amit anno a Like Gods of the Sun című koronggal ismertem meg egy esős, borongós, depressziós szombat délután. Óriási volt hallani ezt a lassú, fájdalmas zené...
Új gótikus metal banda a színen, olaszok. Két énekessel rendelkeznek, Andreas hörög, Morena énekel, amolyan Lacuna Coil módra adják elő. A zene is olyas, bár a Crematory is tetten érhető náluk egy kicsit. Az előző lemezük még más énekesekkel és bőgőssel készült, mondjuk a zeneanyag ismeretének hiányában viszonyítási alapom nincs, de biztos megvolt ...
Engem is felcsigázott a hír, hogy a szinte hibátlan lemezsorral büszkélkedő svédek koncertlemezzel rukkolnak elő... amíg meg nem hallgattam. Mondjuk már azon csodálkoztam volna, ha nem a Live In Japan felirat tetszelegne a borítón, tudvalevő, hogy a koncertalbumok 90 százalékát ott rögzítik, ez amolyan metal hagyomány lassan. Mondjuk ettől még lehe...
A Hang-alkony-menedék c. demójuk óta ismerem a csapat zenéjét - a kritika a demórovatban megtekinthető - tehát ha ehhez a felvételhez mérem őket, akkor nem tudok mást mondani, mint azt, hogy rengeteget fejlődtek. A komplexitásukból nem veszítettek semmit, viszont kicsit visszavettek a témahalmozásból és a demón még széteső dalszerkezeteket mára kor...
Úgy nagyjából 5-6 éve vesztettem el a szoros kontaktomat a dark zenékkel, azóta laza viszonyban vagyunk, de nem hiszem, hogy túl sokat vesztettem volna, pl. a Mission is eléggé kiéheztette a rajongóit, hiszen '96-ban jött ki utoljára rendes sorlemez tőlük. Azóta meg azért elég sok víz lefolyt a Dunán - is.
6 szám, egy, a Salvo Karmáról kimásolt eredeti, plusz öt remix, az első három Chip-es, a negyedik két Korogos arc, az utolsó pedig egy Biopassive fedőnevű remixelőember munkája.
Egy filmből elcsent szöveges intro után csapnak bele a Mastodon tagjai amolyan Death-féle riffelésbe, sűrű dobtémákkal, elvetemült üvöltéssel/hörgéssel kísérve. Wow! Rendkívül impulzív muzsika, technikás, érdekes, borult és durva. A Mastodon a Today Is The Dayből mentett át két tagot, a dobos Brann Dailort, és a gitáros Bill Kellihert. Ők valahogy ...
Na, jöjjön az interjú után néhány szó magáról az albumról is, hadd legyen teljes a kép! Az inti elkészítése óta hazánkba is be kellett már szivárognia a hármas Masquerade-nek. Gőzöm sincs, hányan várhatták nálunk tűkön ülve a lemezt, én mindenesetre közéjük tartoztam - egészen addig, amíg többször egymás után végig át nem rágtam magam rajta, mert u...
Nem okos dolog zenekarokat cinkelni pusztán azért, mert egy adott stílusban nyomulnak, de ami gáz, az gáz. Ez az idén debütáló olasz társaság tényleg nem tett mást, mint összehordott egy lemezre mindent, ami a hagyományos európai heavy metalban klisésnek számít, és amit sokadik újrafelhasználás után ilyen minőségben ma kiadni iszonyú ciki!
A Lux Occultáról vajmi kevesen tudhatnak bármit is nálunk, maximum olyanoknak mondhat valamit a név, akik nem tartják cikinek, ha nem nyugati, hanem keleti zenekar után kell kutatni. A Lux Occulta ugyanis lengyel. Úgy látszik náluk sem csak a Vader a metal. A Lux Occultától kb. két perc alatt lepadlóztam. Úgy, hogy az égvilágon nem tudtam róluk sem...
Az első lemezről írt remek wice-féle tirádát úgysem lehet túlszárnyalni - meg sem próbálom tehát. A Hardcore Superstar új anyagáról annyit, hogy maradtak a koszos garázs punk'n'rollnál, sajátos felhangok nélkül, határozottan kimutatható hatásokkal annál inkább.
A német Axxis az 1980-as évekből fennmaradt és máig aktív metal bandák egyike. '89-ben Budapesten is játszottak, méghozzá a Black Sabbath előzenekaraként. Én annak idején a harmadik lemezig követtem a ténykedésüket. Utána a korszellemnek megfelelően (kilencvenes évek) próbálkoztak ezzel is, azzal is emlékezetem szerint, kísérleteztek többek között ...
Életem első kritikáját ezennel megnyitom... A kapuknál legkedvencebb zenekarom válogatás lemeze, melyet feloszlásuk 5 éves alkalmából jelentetett meg a Peaceville. Már ránézésre is pofás a cucc, állat fekete-vörös borító, valami kivehetetlen, mint ahogy az korai ATG-nél lenni szokott.
Amerikai csapat, jelen lemezüket 2000-ben hozták ki odaát, Európában 2001-ben, hozzánk viszont csak most jutott el nem oly rég, így most ismerkedhetünk meg velük. Érdemes. Ránézésre veteránabb arcokból áll a banda - egyik-másik tagnak borzalmas a frizurája - a zenét hallva is sejteni lehet, hogy nem ma kezdték a zenélést, és itt a stílusra gondolok...
Sejtelmes intro után - ami jelen esetben a Halotti beszéd - vág bele a tatabányai Agregator friss EP-jének első dalába, a címadó, Túlontúl című számba. A srácok maradtak a svéd vonalú dallamos death metal mellett. Érdekesség, hogy a dalok magyar és angol nyelven is fent vannak a cd-n, szerintem az angol jobban illik a zenéhez, viszont itthon sokan ...
Az 1995-ben alakult Agathodaimon a német black metal színtér csodagyermeke. '98-as debütálásuk óta nincs megállás, hiszen az eddig megjelent két lemezük már megjelenésük elején lelkes fogadtatásra talált. Most pedig itt a harmadik, mely szinte biztos vagyok benne, hogy pályájuk eddigi csúcspontja.
Hihetetlen, hogy milyen zenekarok bukkannak fel a tetszhalál állapotából. Jelen - német - zenekar 1990 óta létezik, az első albumuk azonban csupán 8 év múlva került piacra, Fireproof címmel. Állítólag nagy sikerrel koncerteznek - hazájukban biztos, a Bundesliga-frizurás részeg true metallereknek szinte tökmindegy, ki reszel a színpadon. Na jó, ez e...
A dark/doom és a legelborultabb zenék igazi depresszív, elszállós hangulatait felelevenítő 8+1 dal talán a stílus legkiemelkedőbb lemezét jelenteti meg most 2001-ben.
A hazai rockélet minden túlzás nélkül leghatalmasabb KISS-fanatikusaiból álló négyes kiadványa voltaképpen egy kiváló referencia-anyag a banda külföldi megmozdulásaihoz. Itthon asszem, már bizonyított tény, hogy az általuk képviselt profi élő show önmagában is működik. Meglátjuk, hányan kapnak kedvet egy effajta karneválhoz otthonra is.
Ez a nem semmi, 22 szám bő 36 perc alatt. Na igen, a Relapse mindig is a szélsőséges zenék kedvelőihez szólt, ez alól a Pig Destroyer sem kivétel. Mondjuk ilyen idétlen névvel elég nehéz komolyan venni őket, bár ha a máris betiltott borítóképet nézem (öncsonkolás egy gusztustalan, de sötét hangulatú a festményen), máris biztosra vehető, hogy a srác...
A cd-hez mellékelt pár soros magyarázat ismeretében, mely szerint ez itten egy újra felvett, illetve korábban hozzáférhetetlen számokat tartalmazó kiadvány előzetese, melyet jövő áprilisban terveznek kiadni, kicsit furcsállottam, hogy Karsten Hamre (a zenekar egyszemélyes legénysége) a recenzió megjelenésének várható időpontját firtató levelei lass...
A Nickelback egyike a Roadrunner új felfedezettjeinek, ősszel jelenik meg a lemezük, addig is itt egy kis ízelítő milyen világot képvisel a csapat. A promó tulajdonképpen egy számot tartalmaz, a Leader Of Men c. nótát "zajos" és akusztikus változatban, valamint a dal klipjét is.
Facebook
Twitter