Szegény eltévedt cd. Ez is az ide-oda keringtetettek közül való. De csak előkerült. Hammond (!!!!), hörgés, ügyes zenei alapok, borongósak, magába fordulósak, összetettek. Igényes. Női ének, amely olykor hol az isteni Annekére emlékeztet, hol Sinead O'Conorra. Noha nincs annyira magával ragadó hangszíne, mint Annekének, és még nem is tud olyan prof...

A Kijura először véletlenszerűen figyeltem fel, letöltöttem egy dalt, ami tetszett is. Később érkezett hozzám teljes verzió a tavalyi bemutatkozó korongjukból. Az olasz csapat '98 óta működik, egy demó után találtak rá a szlovák Metal Age kiadóra, akik megelőlegezték nekik a bizalmat.

Igazán impozáns kiadványt volt szerencséje megjelentetni a francia Gantz nevű hardcore/emo csapatnak az Impure Muzik jóvoltából. Képzeljetek el egy márványos hatású papírból készült borítékot (a lehajtókáján ott a nyálazós ragasztócsík, annyira jól megcsinálták), rajta egy rajz, meg a zenekar neve. Belül külön papíron a dalszövegek, és még egy külö...

Ki ne ismerné e nevet? Létezhet oly metal rajongó, aki ha csupán hangyányit is vonzódik az északi, finn dallamvilág felé, ne hallott volna legalább 1-2 Strato albumot? Nem hinném... Nos, ennél többre aligha van szükség, szerintem ugyanis az egyiket vajmi kevés különbözteti meg a másiktól - gondoltam eddig.

A New York-i Immolation sem éppen tegnap óta van a pályán. Az 1980-as évek végén alakultak, és bár 1991-es bemutatkozásuk, a Dawn Of Possession fölöttébb kedvező visszhangra talált death metalos körökben, a piacot akkoriban elárasztó extrém zenei dömping valósággal megfojtotta a színteret.

A budapesti Periferic Records neve valószínűleg csak a kimondott rétegzenék hallgatóinak jelent valamit a hazai rockrajongók közül, a három balti állam bármelyikéből származó bandákat pedig talán még kevésbé ismerjük errefelé. Márpedig ez a lett társulat (a kiadói infólapon litvánként szerepelnek, postacímük azonban rigai és ez a perdöntő...) aktuá...

Finnek. Elég ennyi? No nem, ettől még nyomulhatnának ugye többféle vonalon. Nos, ez a fiatal hatosfogat a Sonata Arctica arculatot választotta magának, csipetnyi Rhapsody utánérzésekkel. A legkevésbé sem véletlen, hogy Jani Liimatainen (Sonata A.) nyomott fel vendégként egy szólót a srácok albumára...

Egész ígéretesen indul az osztrák Cay-Os cd-je (a hangzástól eltekintve, ahol dobok szólnak a legrosszabbul, kb. úgy, mintha fekete, kocka alakú csodamasina lenne hús-vér dobos helyett), aztán meglepetésszerűen rájuk jön a tikatikázás, és ettől valahogy elerőtlenedik az egész produkció, ahelyett, hogy belenyomnának a padlóba jól. Érdekes módon a ke...

Írországból érkezett a Mourning Beloveth promó CD-je. Írott CD, fénymásolt borító, a logót alig lehet kiolvasni, kicsit tartottam tőle, hogy milyen zenét rejt a korong, ám épphogy picit belehallgattam, máris mosolyra görbült a szám. Vagyis inkább sírásra, mert a zene amolyan My Dying Bride-féle szívszakadós, lassú, doom/death metal.

A mindössze két albumot megért, atmoszférikus és súlyos doom metalban jeles The Blood Divine-t annak idején Darren White volt Anathema énekes hívta életre a Cradle Of Filthből és az Extreme Noise Terrorból ismert arcokkal.

Az amerikai-japán összetételű Ritual Carnage harmadik albumát van szerencsém most bemutatni. Szerencse, mert kitűnő az anyag, és mert valóban sajátos színfolt az undergroundban. Hagyományőrző vagy éppen retro jellegű cuccokban nem szenvedünk hiányt mostanság, viszont a régi jó tengerentúli thrash metal jelenkori művelői nem igazán tolonganak, ahogy...

A hattagú norvég black horda több mint egy évtizedes múltra tekinthet vissza, a Suicide a negyedik korongjuk. Aktuális albumukat, már alighanem az utolsó bandák egyikeként, az Abyss stúdióban rögzítették, vagyis nem kisebb személyiségek működtek közre producerként, mint Lars Szőke és Peter Tägtgren, a Hypocrisy két oszlopos tagja.

Érdekes ez az Eleven Hold. Alapjában véve nagyon nem szeretem a Kispált és a hasonszőrű zenéket, de ez a lemez - amely sok mindenben hasonló - mégsem olyan vészes, sőt! A hasonlóság főleg a Nap nevű vokalizátor hangkaraktere és énekstílusa alapján ugrott be, meg a zene is valami hasonló, de mindkettő jóval többet hoz ki magából mint a Lovasi-művek ...