Shock!

november 27.
szerda
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

CD kritika

Rollins Band: The Only Way To Know For Sure

Rollins Band: The Only Way To Know For Sure

Dupla koncertlemez Rollins híveknek, plusz a második CD-re még némi multimédiás cucc is felkerült. A CD-t felfoghatjuk egyfajta köszönetnyilvánításnak, mármint Rollins papa köszöni a rajongóinak, hogy vannak és hogy kitartanak. Van aki a Black Flag óta tiszteli Mr. Bikanyakat van aki a korai Rollins Bandes lemezek óta és vannak a kései rajongók, akik már csak az utóbbi évek Rollinsát szeretik - bár az igazi azért a korai, mondják az okosok.

 

Blackshine: Soulless & Proud

Blackshine: Soulless & Proud

Elég ellentmondásos egy zenekarnév, nem? És ki tudja milyen zenét rejt. (Egyébként már a harmadik lemeznél tart a csapat, viszont ez az első rendes kiadónál.) A kiadói infólap szépen rájuk biggyesztette a goth'n'roll címkét, ez valami újfajta stílus - vagy mi - állítólag a gótikus metalt keverik a nyers rock'n'rollal.

Riot: Through The Storm

Riot: Through The Storm

A Mark Reale gitáros vezette amerikai Riot pályája az 1970-es évek második felében indult, nagyjából akkor, amikor Ritchie Blackmore Rainbow-ja egyik hagyományteremtő klasszikus albumot alkotta meg a másik után. Számos tagcsere (Mark az egyetlen megmaradt alapító tagja az együttesnek) és kisebb-nagyobb stílusmódosítások után a Riot pontosan erre a ...

Bathory: Nordland I

Bathory: Nordland I

A csúfosan megbukott visszatérő lemez, a Destroyer Of Worlds után Quorthon nem nyugodott bele, hogy eljárt felette az idő, és jobb lenne a világnak inkább nosztalgikusan felidézni a nevét, hanem belevágott a Nordland I-be. Jajj.

Darkane: Expanding Senses

Darkane: Expanding Senses

A szokásokkal ellentétben a kórusos intro helyett egyszerűen csak ránk hajítanak Darkane-ék egy 16 tonnás súlyt, préselődjünk ki szépen azonnal a harmadik lemez első taktusaira. Thrashesebbek (milyen meglepő...) és az eddigiekhez képest lazábbak, befogadhatóbbak, közérthetőbbek lettek.

Vanden Plas: Beyond Daylight

Vanden Plas: Beyond Daylight

Az első Summer Rocks fesztiválon látottak után kezdtem igazán becsülni a Vanden Plas zenekart. Azt hiszem, éppen erre a lemezre volt most szükség, hogy stúdióproduktumok terén is megfogjanak végre ezek az álomközelben élő (ha értitek, mire gondolok...), de teljesen önálló alkotásmódra beállt német prog arcok.

Annihilator: újrakiadások

Annihilator: újrakiadások

A kiadó "SuPer Value" sorozatában ilyen-olyan bónuszokkal újra megjelentetett három Annihilator album, hogy úgy mondjam, nem éppen a csapat legfényesebb korszakában született, valamit azonban így is elmond a tény, hogy a bulikon a mai napig fel-felcsendül ezekről néhány szám.

Amon Amarth: Versus The World

Amon Amarth: Versus The World

Elég vehemensen indítja új lemezét a viking death metalos Amon Amarth, és ez a vehemencia végigkíséri az egész albumot. Az eddigi jól bevált recepten nem finomítottak sokat, talán a hangzás lett súlyabb, horzsolóbb, mint eddig. A Berno stúdióban készült, masszívan szól minden. A csapat hat év Abyss után váltott, hmm... szerintem előnyükre, az Abyss...

Raunchy: Velvet Noise

Raunchy: Velvet Noise

Szeretnék kegyes és elnéző lenni, de nem tudok. Szeretnék örülni a Raunchy feszes, gépies, agresszív lázadó metaljának, de nem tudok. Raunchyék dánok. A Velvet Noise-ot már két éve felvették, azóta sejtéseim szerint házaltak vele, annak ellenére, hogy egy kisebb kiadónál megjelent akkoriban a lemez. A Nuclear Blast meg ráharapott, merthogy a Fear F...

Lord: 2002.

Lord: 2002.

Hosszú csend után jelentkezett fiatalkorom kedvenc magyar csapata; a Lord. Hozzájuk fűződik első koncertélményem is (fiúknak 30 forint, lányoknak ingyenes), ebből is látszik, hogy nem ma volt! Pár éve összeálltak ismét, majdnem klasszikus felállásban (számomra nem Gidó "a" billentyűs, bár vele ismerte meg a nagyközönség a csapatot).

Ad Inferna: L'Empire Des Sens

Ad Inferna: L'Empire Des Sens

Ha valaki undergrounder és netán nem mond neki túl sokat az Ad Inferna név, ne ugorjon kútba, mert talán a De Profundis többet mond. Ugyanis névcsere történt. A vonatkozó biográfiát nem írom le most (túl hosszú és a fene se tudja követni, melyik szokványos vámpírművésznevű fickó mikor hova vándorolt és milyen hangszeren játszik a black scene-ben), ...

Dionysos: Sign Of Truth

Dionysos: Sign Of Truth

Aligha akad olyan metal rajongó, aki még nem hallott erről a csapatról. Ismerhetik mindazok, akik kedvelik a germános power-féle zajongást, hisz ők valószínűleg azonnal ugranak, ha meghallják, hogy piacra került egy olyan anyag, amelyhez Tobias Sammetnek is van némi köze. (Még ha csupán társ-producerként is.)

All Boro Kings: Just For The Fun Of It

All Boro Kings: Just For The Fun Of It

Jó páran lehettek, akik néhány éve kézlegyintéssel és "amerikai divatzene" megjegyzéssel intézték el az akkoriban kétségtelenül ultrasikeres Dog Eat Dog zenekart, de talán te is inkább fokoznád a hangulatot mondjuk a kocsiban egy jó kis társaságban az ő zenéjükkel, mint a kereskedelmi rádióból naphosszat ömlő műanyag hulladékkal.

Abscess: Through The Cracks Of Death

Abscess: Through The Cracks Of Death

Through The Cracks Of Death? Hööö? Abscess? Mi? Mental Funeral? Aaa! Autopsy! Óóó! Igen az Abscess nem más, mint minden idők egyik legbetegebb gore metal bandájának az Autopsy-nak utódja. Ugye annak idején '90 körül volt ilyen, hogy európai death metal, meg amerikai vonulat és talán nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy volt az Autopsy.

In Flames: Reroute To Remain

In Flames: Reroute To Remain

Jól a frászt hozták az ortodox In Flames hívekre azok a kijelentések, hogy elcsalinkázott a csapat a nu metal felé. Én mondjuk nem kaptam a szívemhez, biztos voltam benne, hogy akármit is csinálnak, a jellegzetes dallamos, velőkig ható In Flames-féle riffelés azért megmaradt. Így is van.

Raise Hell: Wicked Is My Game

Raise Hell: Wicked Is My Game

Harmadik stúdiólemez, a másodikhoz volt szerencsém, akkor még elég blackes zenét játszottak, ráadásul piros festékkel kenték össze magukat a hatás fokozása érdekében. Ma már más szelek fújnak, váltani kellett, a művér ugyan még bejátszik, bár csak a borító hátterén folydogál lefelé szerényen.

Ywolf: Trilogy Of The Night

Ywolf: Trilogy Of The Night

Nem könnyű bekategorizálni az Ywolfot. Nagyon nem. És írni sem könnyű róla. Több okból sem. A formáció kvázi kétszemélyes, Gabriel Wolf szerzi a zenét, ezt elő is adja számítógépen, illetve szintetizátoron, írja a szöveget, énekel, hörög, károg. Mellette Stephanie Kiss énekel, nyilván övé a női hang.

Pro-Pain: Shreds Of Dignity

Pro-Pain: Shreds Of Dignity

A Pro-Pain közel tíz éves fennállása alatt tökélyre fejlesztette a két-három riffből felépülő HC/metal nóták gyártását, bár az alaprecept albumról albumra ugyanaz, erre a csapatra nem tudok ráunni. Mondom ezt annak ellenére, hogy a 2000-res Round 6 némileg elmaradt elődei színvonalától.

Primal Fear: Black Sun

Primal Fear: Black Sun

Hogy őszinte legyek, szándékosan vártam ennyit a legutóbbi (mert újnak már nem igazán új) Primal Fear album elemzésével-értékelésével. Azt reméltem, a wigwamos koncert több kedvet csinál hozzá, mivel addig valahányszor beraktam, azt éreztem, hogy ez puszta helybenjárás.

Arwen: Memories Of A Dream

Arwen: Memories Of A Dream I. FEJEZET: NÉVTÁR

Kedves most alakuló zenekarok! Az alábbi nevek talán még elorozhatók: Aragorn, Gimli, Legolas, Boromir, Gollum, Bilbo, Frodo, Samwise Gamgee, Éomer, Éowyn, Théoden, Celeborn, Denethor, Faramir, Meriadoc Brandybuck, Peregrin Took, Elrond, Galadriel, Saruman, Sauron, Moria, Gondor, Anduin, Argonath, Mirkwood, Fangorn, Edoras, Isenga...

Impellitteri: System X

Impellitteri: System X

A Chris Impellitteri gitárvirtuóz által vezetett és az ő nevét viselő amerikai társulat énekesi posztján emlékezetem szerint egyszer történt eddig változás, amikor 1988-ban Rob Rockot (zseniális heavy metal hang!) a Rainbow-t is megjárt hard rocker Graham Bonnet váltotta egyetlen album erejéig. A vele készült Stand In Line igazi kultikus anyag lett...

Nemesis: Terra Incognita

Nemesis: Terra Incognita

Nehéz dolga van a Nemesisnek, mert szinte teljesen kicserélődött zenészekkel kell újra elnyerni a rajongók kegyeit (vagy megtartani a régieket), másrészt könnyű dolga is van a csapatnak, mivel így igen erős gárdával tudhat maga mögött egy ütőképes harmadik lemezt.

Doro: Fight

Doro: Fight

Előrebocsátom: nincs nagyon tapasztalatom Doro ügyekben, viszont ezért se pozitív, se negatív előítélettel nem közelítettem a lemez felé, vártam, hogyan fog hatni rám.

Le Panic: Nincs semmi baj

Lendületes nótával indít a 2002-es Le Panic cd, kicsit rock, kicsit punk, nagyon picit tán még metal is... A srácok nem akarják megújítani a műfajt, de lazán, hangulatosan játszanak, az első két bulis dal után nagy meglepetésemre Ricky Martin nem éppen zúzda nótáját, a Livin' La Vida Loca című örökbecsűt pimaszkodják el, nem is rosszul. Pofás kis u...

Pentagram: Turn To Stone

Pentagram: Turn To Stone

Pentagram!!! Ők egy akkora doom kultcsapat, amihez talán doomster körökben The Obsessed hasonlítható. Én magam nem ismertem őket eleddig, csak névről. Úgy '95 táján Lee Dorrian Cathedral főnök emlegette őket folyton kedvencei között, de mivel az akkori hazai lemezbeszerzési viszonyok nem álltak topon, ezért sok keresgélés után letettem róluk, de mo...

Paul Gilbert & Jimi Kidd: Raw Blues Power

Paul Gilbert & Jimi Kidd: Raw Blues Power

Ez a Paul Gilbert AZ a Paul Gilbert (gy.k. ex-Mr. Big, Racer X gityós), Jimi Kidd pedig az ő bácsikája, szintén gitáros, aki a blues rock világában van igazán otthon és most az unokaöccsét is sikerült rávennie egy feelinges kis blues kirándulásra. Ez a közel háromnegyed óra négynapi önfeledt jammelés eredménye.

Sugarcoma: (You Drive Me) Crazy / Windings

Úgy látszik, két-három dalonként potyogtatják el a Sugarcoma majdan megjelenő lemezéről a dalokat. Most az első a (You Drive Me) Crazy címet viseli, hajdan volt egy ilyen Fine Young Cannibals dal, no, ez nem az, hanem egy - kapaszkodjatok meg - Britney Spears feldolgozás.

196. oldal / 226
Hirdetés

Kereső

Hirdetés

Hozzászólások

Galériák

 

Devin Townsend Project - Budapest, Barba Negra Music Club, 2015. március 12.

 

Anna Murphy - Budapest, Club 202, 2014. április 4.

 

Magma Rise - Budapest, Club 202, 2011. május 11.

 

Amorphis - Budapest, Diesel Klub, 2010. november 21.

 

Whitesnake Tribute Band - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. május 4.

 

Watch My Dying - Gödöllő, Trafó, 2003. május 23.