Szeretnék kegyes és elnéző lenni, de nem tudok. Szeretnék örülni a Raunchy feszes, gépies, agresszív lázadó metaljának, de nem tudok. Raunchyék dánok. A Velvet Noise-ot már két éve felvették, azóta sejtéseim szerint házaltak vele, annak ellenére, hogy egy kisebb kiadónál megjelent akkoriban a lemez. A Nuclear Blast meg ráharapott, merthogy a Fear Factory kardjába dőlt és mindenképpen kell egy pótlék a világnak.
Hosszú csend után jelentkezett fiatalkorom kedvenc magyar csapata; a Lord. Hozzájuk fűződik első koncertélményem is (fiúknak 30 forint, lányoknak ingyenes), ebből is látszik, hogy nem ma volt! Pár éve összeálltak ismét, majdnem klasszikus felállásban (számomra nem Gidó "a" billentyűs, bár vele ismerte meg a nagyközönség a csapatot).
Ha valaki undergrounder és netán nem mond neki túl sokat az Ad Inferna név, ne ugorjon kútba, mert talán a De Profundis többet mond. Ugyanis névcsere történt. A vonatkozó biográfiát nem írom le most (túl hosszú és a fene se tudja követni, melyik szokványos vámpírművésznevű fickó mikor hova vándorolt és milyen hangszeren játszik a black scene-ben), ...
Aligha akad olyan metal rajongó, aki még nem hallott erről a csapatról. Ismerhetik mindazok, akik kedvelik a germános power-féle zajongást, hisz ők valószínűleg azonnal ugranak, ha meghallják, hogy piacra került egy olyan anyag, amelyhez Tobias Sammetnek is van némi köze. (Még ha csupán társ-producerként is.)
Jó páran lehettek, akik néhány éve kézlegyintéssel és "amerikai divatzene" megjegyzéssel intézték el az akkoriban kétségtelenül ultrasikeres Dog Eat Dog zenekart, de talán te is inkább fokoznád a hangulatot mondjuk a kocsiban egy jó kis társaságban az ő zenéjükkel, mint a kereskedelmi rádióból naphosszat ömlő műanyag hulladékkal.
Through The Cracks Of Death? Hööö? Abscess? Mi? Mental Funeral? Aaa! Autopsy! Óóó! Igen az Abscess nem más, mint minden idők egyik legbetegebb gore metal bandájának az Autopsy-nak utódja. Ugye annak idején '90 körül volt ilyen, hogy európai death metal, meg amerikai vonulat és talán nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy volt az Autopsy.
Jól a frászt hozták az ortodox In Flames hívekre azok a kijelentések, hogy elcsalinkázott a csapat a nu metal felé. Én mondjuk nem kaptam a szívemhez, biztos voltam benne, hogy akármit is csinálnak, a jellegzetes dallamos, velőkig ható In Flames-féle riffelés azért megmaradt. Így is van.
Harmadik stúdiólemez, a másodikhoz volt szerencsém, akkor még elég blackes zenét játszottak, ráadásul piros festékkel kenték össze magukat a hatás fokozása érdekében. Ma már más szelek fújnak, váltani kellett, a művér ugyan még bejátszik, bár csak a borító hátterén folydogál lefelé szerényen.
Nem könnyű bekategorizálni az Ywolfot. Nagyon nem. És írni sem könnyű róla. Több okból sem. A formáció kvázi kétszemélyes, Gabriel Wolf szerzi a zenét, ezt elő is adja számítógépen, illetve szintetizátoron, írja a szöveget, énekel, hörög, károg. Mellette Stephanie Kiss énekel, nyilván övé a női hang.
A Pro-Pain közel tíz éves fennállása alatt tökélyre fejlesztette a két-három riffből felépülő HC/metal nóták gyártását, bár az alaprecept albumról albumra ugyanaz, erre a csapatra nem tudok ráunni. Mondom ezt annak ellenére, hogy a 2000-res Round 6 némileg elmaradt elődei színvonalától.
Hogy őszinte legyek, szándékosan vártam ennyit a legutóbbi (mert újnak már nem igazán új) Primal Fear album elemzésével-értékelésével. Azt reméltem, a wigwamos koncert több kedvet csinál hozzá, mivel addig valahányszor beraktam, azt éreztem, hogy ez puszta helybenjárás.
I. FEJEZET: NÉVTÁR
Kedves most alakuló zenekarok! Az alábbi nevek talán még elorozhatók: Aragorn, Gimli, Legolas, Boromir, Gollum, Bilbo, Frodo, Samwise Gamgee, Éomer, Éowyn, Théoden, Celeborn, Denethor, Faramir, Meriadoc Brandybuck, Peregrin Took, Elrond, Galadriel, Saruman, Sauron, Moria, Gondor, Anduin, Argonath, Mirkwood, Fangorn, Edoras, Isenga...
A Chris Impellitteri gitárvirtuóz által vezetett és az ő nevét viselő amerikai társulat énekesi posztján emlékezetem szerint egyszer történt eddig változás, amikor 1988-ban Rob Rockot (zseniális heavy metal hang!) a Rainbow-t is megjárt hard rocker Graham Bonnet váltotta egyetlen album erejéig. A vele készült Stand In Line igazi kultikus anyag lett...
Nehéz dolga van a Nemesisnek, mert szinte teljesen kicserélődött zenészekkel kell újra elnyerni a rajongók kegyeit (vagy megtartani a régieket), másrészt könnyű dolga is van a csapatnak, mivel így igen erős gárdával tudhat maga mögött egy ütőképes harmadik lemezt.
Előrebocsátom: nincs nagyon tapasztalatom Doro ügyekben, viszont ezért se pozitív, se negatív előítélettel nem közelítettem a lemez felé, vártam, hogyan fog hatni rám.
Lendületes nótával indít a 2002-es Le Panic cd, kicsit rock, kicsit punk, nagyon picit tán még metal is... A srácok nem akarják megújítani a műfajt, de lazán, hangulatosan játszanak, az első két bulis dal után nagy meglepetésemre Ricky Martin nem éppen zúzda nótáját, a Livin' La Vida Loca című örökbecsűt pimaszkodják el, nem is rosszul. Pofás kis u...
Pentagram!!! Ők egy akkora doom kultcsapat, amihez talán doomster körökben The Obsessed hasonlítható. Én magam nem ismertem őket eleddig, csak névről. Úgy '95 táján Lee Dorrian Cathedral főnök emlegette őket folyton kedvencei között, de mivel az akkori hazai lemezbeszerzési viszonyok nem álltak topon, ezért sok keresgélés után letettem róluk, de mo...
Ez a Paul Gilbert AZ a Paul Gilbert (gy.k. ex-Mr. Big, Racer X gityós), Jimi Kidd pedig az ő bácsikája, szintén gitáros, aki a blues rock világában van igazán otthon és most az unokaöccsét is sikerült rávennie egy feelinges kis blues kirándulásra. Ez a közel háromnegyed óra négynapi önfeledt jammelés eredménye.
Nem túl sűrűn ugyan, de akadnak bandák, amelyek bölcsebben tették volna, ha fénykoruk elmúltával a méltóságteljes feloszlás mellett döntenek. Mert ha nem ezt teszik, a rajongók biz továbbra is a megszokott színvonalat, hangulatot várják el tőlük a további munkáik során is. Ha pedig ezt nem képesek nyújtani, akkor az eredmény és a hatás több, mint l...
Hát igen, miért pont a "Sztromvics"-ot kerülte volna el a nagy újjáalakulási láz? A ma 25-30 éves vagy pláne még idősebb metalosok között szerintem nincs aki ne emlékezne erre a német, de rendszeres itteni koncertjei miatt tiszteletbeli magyarrá avatott zenekarra, na meg az olyan dalokra, mint a Ravenlord, az Emerald Eye vagy a meseszép Tears By Th...
Van valaki aki még nem tudná, hogy a Stone Sourban maszktalankodik két Slipknotos? Méghozzá Corey Taylor énekes és Jim Root gitáros. A történet a következő. 1992-ben (!) Corey és Joel Ekman (dobos) alapította a zenekart, hozzájuk csapódott egy régi jó barát, Shawn Ecinomaki (basszusgitáros), így kluboztak szerteszét mindig másik gitárossal, amíg '9...
Habár kezdik elözönleni a piacot a neo-thrash zenekarok, egyelőre én még nagyon tudok örülni ennek. Így az Inrage-et is a szívembe zártam már az infólap alapján. Na jó, azért ennyi nem elég, ha a zene nem lenne rendben, akkor úgysem kegyelmeznék nekik.
Újabb három szám a hamarosan megjelenő teljesen debütáló korongról. (Halkan megjegyzem: a Sugarcomával is ugyanezt a beharangozást folytatta a kiadó, hiába, a zenéjük úgy szar, ahogy van.)
Az oroszországi Kaluga városban székelő Oupiric Productions a black metal erős kelet-európai védőbástyája. A Shock!-nál igen tartalmas promóciós anyaggal mutatkozott be a Mihail "Oupire" Nyikolajev vezette cég, hiszen a két CD-n kívül az interjúkkal és lemezismertetőkkel bővített termékkatalógusuk, valamint az alábbiakban bemutatásra kerülő kiadván...
Újabb fiatal német thrash csapat vár arra, hogy meghódítsa a világot. Közepes zsenge koruk ellenére '93 óta léteznek, eddig egy minialbumot és egy lemezt adtak ki, a Mind Explosion a második nagylemez. Az elmúlt évek alatt elfogyasztottak egy énekest, vagyis az első vokalista hangszálproblémák miatt szállt ki a csapatból.
Végre!!! - örvendhetnek most a dallamos északi black hívők. Svéd barátaink ím, előálltak legújabb albumukkal, egy részben angolul, részben svédül megírt anyaggal, melyet hallva minden Thyrfing rajongó addig csettintgethet kedvtelve, míg el nem kopik a nyelve.
Facebook
Twitter