Nem túl sűrűn ugyan, de akadnak bandák, amelyek bölcsebben tették volna, ha fénykoruk elmúltával a méltóságteljes feloszlás mellett döntenek. Mert ha nem ezt teszik, a rajongók biz továbbra is a megszokott színvonalat, hangulatot várják el tőlük a további munkáik során is. Ha pedig ezt nem képesek nyújtani, akkor az eredmény és a hatás több, mint lehangoló...
Hát igen, miért pont a "Sztromvics"-ot kerülte volna el a nagy újjáalakulási láz? A ma 25-30 éves vagy pláne még idősebb metalosok között szerintem nincs aki ne emlékezne erre a német, de rendszeres itteni koncertjei miatt tiszteletbeli magyarrá avatott zenekarra, na meg az olyan dalokra, mint a Ravenlord, az Emerald Eye vagy a meseszép Tears By Th...
Van valaki aki még nem tudná, hogy a Stone Sourban maszktalankodik két Slipknotos? Méghozzá Corey Taylor énekes és Jim Root gitáros. A történet a következő. 1992-ben (!) Corey és Joel Ekman (dobos) alapította a zenekart, hozzájuk csapódott egy régi jó barát, Shawn Ecinomaki (basszusgitáros), így kluboztak szerteszét mindig másik gitárossal, amíg '9...
Habár kezdik elözönleni a piacot a neo-thrash zenekarok, egyelőre én még nagyon tudok örülni ennek. Így az Inrage-et is a szívembe zártam már az infólap alapján. Na jó, azért ennyi nem elég, ha a zene nem lenne rendben, akkor úgysem kegyelmeznék nekik.
Újabb három szám a hamarosan megjelenő teljesen debütáló korongról. (Halkan megjegyzem: a Sugarcomával is ugyanezt a beharangozást folytatta a kiadó, hiába, a zenéjük úgy szar, ahogy van.)
Az oroszországi Kaluga városban székelő Oupiric Productions a black metal erős kelet-európai védőbástyája. A Shock!-nál igen tartalmas promóciós anyaggal mutatkozott be a Mihail "Oupire" Nyikolajev vezette cég, hiszen a két CD-n kívül az interjúkkal és lemezismertetőkkel bővített termékkatalógusuk, valamint az alábbiakban bemutatásra kerülő kiadván...
Újabb fiatal német thrash csapat vár arra, hogy meghódítsa a világot. Közepes zsenge koruk ellenére '93 óta léteznek, eddig egy minialbumot és egy lemezt adtak ki, a Mind Explosion a második nagylemez. Az elmúlt évek alatt elfogyasztottak egy énekest, vagyis az első vokalista hangszálproblémák miatt szállt ki a csapatból.
Végre!!! - örvendhetnek most a dallamos északi black hívők. Svéd barátaink ím, előálltak legújabb albumukkal, egy részben angolul, részben svédül megírt anyaggal, melyet hallva minden Thyrfing rajongó addig csettintgethet kedvtelve, míg el nem kopik a nyelve.
Egy Threshold album megjelenésére szerintem tökéletesen illik az Endre apánktól eredő "titkos ünnep" szóösszetétel. Idehaza feltétlenül. Egy olyan kiterjedt zenei piacon, mint a német, Karl Groomék anyagai is rendre megtalálhatók az ottani eladási illetve népszerűségi listákon, míg nálunk legfeljebb a szakírók, 'zine szerkesztők aktuális kedvencei ...
Második albumával rukkolt elő a tradicionális, hősies énekkel felvértezett heavy metalban utazó Onward. A csapat gitárosát, Toby Knappot néhány éve szinte gitárhősnek titulálták, hogyha ő előveszi a Fenderét, ott aztán... No, ebből annyi hallatszik, hogy szép klisés dolgokat teljesen ízesen el tud játszani, a gitárszólók egész pofásak, sokat tanult...
Az egyik szemem sír, a másik nevet. Még pár hónap és belefulladunk az innen-onnan előkotort thrash csapatok lemezeibe, akik a klasszikus Bay Area csapatok intenzív riffelését recirkulálják. Azért nevet a szemem, mert a szívem egyik jelentős csücske mindig is a thrash zenekaroké volt és az is marad, és biztos lesz néhány olyan csapat, akit érdemes m...
A svéd vitézek nemigen nyújtottak különlegeset azokban az időkben, amikor a Hammerfall révén egy világ metalrajongóinak szeme s füle elkezdett Skandináviára szegeződni. A Tales of Mystery and Imagination és a The Sacred Talisman albumok (a legelső, 1995-ben kiadott munkához sajnos nem volt szerencsém) jók voltak a maguk módján, kielégítették mindaz...
Ez a Nevergreen már rég nem "az" a Nevergreen. Az előző lemeznél még túlzott jóindulattal fogadtam a változásokat. Reménykedtem, hogy csak egy elhajlás. De nem. A mai Nevergreen populáris, hangszerelésileg, hangzásilag, mindenhogyan. És akár tetszik akár nem, valóban HIM-es.
Itt a soros Finnvox produkció, élén a soros Ville nevű dalnokkal. A Sentenced számomra az Amok és a Love & Death idején élte fénykorát, utána egy kicsit kevésbé tetszett, amit csináltak - majd egy ideje ismét hallgatom a jobban sikerült cuccaikat.
Nahh, ha szerzői, akkor szerzői. De megjelent. A Good Old Melodies címet viselő EP után sokat vártam a csapattól és ha egészen őszinte akarok lenni, akkor muszáj leírnom, hogy a CD első néhány meghallgatása után csalódott voltam. Többet vártam, elementárisabb dalokat, nemtom, valahogy valami hiányzott.
Rengeteg tagcsere - és úgy látszik, most már kiadócsere is - jellemzi a Without Face eddigi pályafutását. A zenekar bemutatkozó demója azonnal a kedvencemmé vált, viszont a később kiadott Deep Inside valahogy nem találta meg az utat hozzám, nem állt össze nálam sem a lemez, sem maguk a dalok.
Eltörölt világ, de nevezhetjük World Erasednek is. Ugyanis egy lemez helyett rögtön kettőt kap a mélyen tisztelt vásárló, mivel angol és magyar nyelven is ott figyel a CD a tokban. (Az előző lemez magyar változata sajnos csak kazettán jelent meg, az angol nyelvű a CD-s verzió, amiből ha valaki talál egy kallódó példányt, plííz toljon egy mailt neke...
Sok infóval nem rendelkeztem a Cattle Decapitation lemez kapcsán, de végül is amit tudni kell róla, az már a borítóról lerí. Saját magát nyúzó emberke nyújtja felénk belsőségeit, nagyon szépen kivitelezett fotószerű alkotáson. Szóval belezős death metal mégpedig Amerikából! Gondolom, ez alapján a stílus rajongói már tudhatják, sejthetik, mit várhat...
Mushroomék gyökerei 1996-ig nyúlnak vissza, akkoriban alakultak, majd demózgattak, tettek-vettek, és végül rájuk talált a Century Media, és megjelentette Simsalabim című albumukat, mely nem az első hanganyag egyébként a zenekartól. Nagy reményeket fűznek a zenekarhoz, már csak azért is, mert itt is énekel a Spiritual Beggarsból Spice, az okosok már...
Progresszív zenefanatikusok figyelem! Egy szlovák zenekart ajánlok a figyelmetekbe, a Miscellane-t, melynek debütáló lemezét holland kiadó gondozza. Úgy látszik, odaát is kezd pezsegni az élet - vagy legalábbis kezdenek ismertebbé válni a zenekarok.
Michael Schenker, az egykor szebb időket is megélt gitáros a tavalyi, erősebbre sikerült Be Aware... után akusztikus instrumentális szólólemezzel lepte meg rajongóit, és ahogy a dalcímeket elnézem, egyfajta szerelmes számok gyűjteménye a korong, még akkor is, ha nem 11 csöpögős dalt hallhatunk 35 percben.
Elég hányattatott sorsa volt eddig kiadóügyileg a holland Callenish Circle-nek, talán most a Metal Blade hathatósabban tudja egyengetni pályafutásukat. A csapat harmadik lemeze náluk jön ki, melynek már a körítése is bíztató, a Niklas Sundin alkotta borító a tőle megszokott igényességgel tündöklik.
Manapság vagy dél felől éri a legtöbb támadás a mit sem sejtő zenegyűjtőket, vagy épp ellentétes irányból, az északi hordák felségterületéről. Nos, ezúttal Dánia hat jeles vitéze szorgoskodta össze immáron harmadik albumát, melynek ihletését Dan Simmons - azonos című - tudományos-fantasztikus regényéből merítették.
Erre se nagyon volt még példa, de röviddel azután, hogy megjött a kiadótól a promó, a zenekar (személyes okokra hivatkozva) feloszlott. Vagyis Endthisband... Már régen nem meglepő, ha amerikai zenéken az öreg kontinens csapatainak hatása mutatható ki, itt pedig kétségtelenül az At The Gates vezette svéd death/thrash vonulat volt a fő inspiráció.
A német Louis Cypherről itthon nem sokat hallottunk, pedig az infólapjuk szerint a német rajongók majd megvesznek értük. Mind a háromszáz lelkes. Ezt hívják fényezésnek. Egyébként '97 óta léteznek, akkor még true metal zenekarként tengették napjaikat, aztán nem tudni, minek a hatására, de ma már modernizálták magukat.
Tobias Sammet napjaink egyik legnagyszerűbb zeneszerzője. Lehet szeretni vagy nem szeretni az Edguy, illetve az Avantasia zenéjét, az azonban vitathatatlan, hogy amit ez a fiúcska kitalál, létrehoz, összebütyköl, az maga a nagybetűs Varázslás a melodikus metal kedvelőinek számára. Emellett még piszok jól is énekel.
Dallamos power metal egy gyaníthatóan német kvartettől. Nem mintha ebben a stílusban nem mutatkozna enyhe túlkínálat, ám ez itt mindenképpen átlagon felüli teljesítmény. Helyenként hagyományos thrash ízű, másutt egészen korszerű, szaggatott vagy egyenesen doomos riffelés dobja fel az amúgy is pofás, jól megírt számokat.
Facebook
Twitter