Prophet nem nyughatott és elküldte a csapat 2000-res lemezét is (és nagyon kedves volt, mert lemásolta egy házi vegyesfelvágott koncert dvd-jüket is, amit sajna a dvd-rom nem akar lejátszani, vagyis elkezdi, de akadozik folyton és lefagy, így meg nézhetetlen, bár az így is feltűnt, hogy a másik kritikában írt teátrális elemek mintha hiányoznának a ...

A Staindről két dolog jut eszembe első benyomásként. Az egyik az, hogy olvastam róluk valahol, miszerint a Limp Bizgentyűs Fred Durst újabb bandát fedezett fel. Na, egy újabb baseball-satyis brigád biztos, gondoltam magamban. Aztán meg láttam egy klipet valahol, egy nagyon szép lírai dalt, amit egy totál nem roxtár külsejű, kis köpcös, kopasz gitár...

Úgy látszik, ma a rossz hangzású demók napja van, ez már a harmadik anyag - bár ez nem demó, hanem EP -, ami csörög, klattyog, stb., szokásos vacak mp3-as audióvá tétele, nem értem én ezt, se a másolt borítón, se az írott cd-n, se az infólapon nincs rajta, hol vették fel, szóval bármi lehetséges. Pedig még így is lehet hallani, hogy nem szólna ez r...

A zenekari infók után a borítóra pillantva elgondolkoztam, mi a fenét keres Gwen Stefani, a No Doubt énekesnője Szolnokon? Bizony, Magda Nikolett kinézetre erősen hasonlít a fent említett hölgyhöz, és mikor az első, Ébredj című szerzemény beindul, a dal, de még az énekstílus is a híres ska-pop csapatot idézik.

Kicsit sem meglepő címet adtak ötödik lemezüknek a brutális death elkötelezett hívei. Ha valaki nem tudná, a Deicide üdvöskéje, Glen Benton itt is hörög mostanában, bár nem a kezdetek óta, hiszen a csapat 1989 óta létezik, ilyen-olyan felállásokban. Benton doki 2001 óta mondogatja itt, hogy hörr-hörr. Összetéveszthetetlenül. Utolsó lemezük '99-es, ...

Szeretem az Enchant zenéjét. Ők voltak számomra mindig az a határvonal, ami a matekos új progresszív bandák (Dream Theater) és a régi nagyok (IQ, Marillion) között megtalálta a tökéletes egyensúlyt, egyszerre tudtak agyasak és dalközpontúak is lenni.

A William zenekar egy darab emberkét takar, névszerint Will Goodyeart, egy észak-karolinai srácot, aki két rövid és megjegyezhető zenekar (Between The Buried And Me, Prayer For Cleansing) után saját magát avanzsálta zenekarrá. Gitározik, bőgőzik, dobol és énekel is a lemezen, mely alapvetően rockzene, jobb meghatározást elég nehéz keresni.

Nagy fába vágta virtuális fejszéjét Kovács Ákos, mikor kitervelte, hogy akusztikus jellegű koncertlemezzel állít emléket annak a tíz évnek, amely alatt magyar Dave Gahanből elektronikus pop-rock ikonná vált. Most úgy kellett ugyanis profi munkát kiadnia a keze alól, hogy nem használhatta korlátlanul elektromos kütyü-hadseregét és a modern stúdiótec...

Isten marketing-szöveget találtam ki erre a zenére: lightos dark zene. És tényleg. A nyitó dal úgy szól, mintha egy Entwine/HIM jellegű zenét kicsit felgyorsítanának, rápakolnának egy nyávogósabb énekest és tessék fogyasztani. Lehet rá feketében, vámpírleánynak öltözve diszkót táncolni.

Aki egy kicsit is ismeri a Scorpions '70-es évekbeli munkásságát, annak nem szükséges Uli Rothról sokat magyarázni. A nagy példakép, Hendrix stílusát továbbformáló szólógitáros a hannoveri csapatba is új színt vitt sajátos, kissé bizarr és misztikus hangzásával és szövegvilágától, mely többé-kevésbé mindig eltért attól, mit Schenker és Meine párosa...

Már megint koncertlemez - mármint megint koncertlemezről írok ma - és ismét tartalmazza a cím a live szócskát. Miért nem lep ez meg? A Dissection legendás név, legalábbis bizonyos körökben, más körökben azt sem tudják, hogy eszik vagy isszák őket.

Csupa jót lehetett olvasni erről a '98-ban alakult zenekarról mindenhol, ez már több, mint gyanús. Nem hiszem én ezt el, ide a bizonyítékot. Azt meg éppen most hallgatom. Hangulatos intro után a stílushoz illő hörgő-károgással kísérve szólal meg az Ima című dal, tipikus pogány black metal, melybe nem csak gyors reszelést, hanem lassabb, fogós része...

Hangulatos borító, kellemes riffelés, olyan svédes, meg olyan old school thrashes, testamentes. Amerikai a csapat, floridai. Úgy látszik egyre több tengerentúli zenekar jön rá, hogy létezik egy olyan földrész, hogy Európa és ott világszínvonalú zenekarok fejlődtek ki szépen az utóbbi jó pár évben.