Négy sorlemez után koncertlemezzel lepte meg közönségét a Machine Head. Igaz a hírekből lehetett tudni, hogy készül, mégis valahogy váratlanul ért maga a lemez. Talán azért, mert egy jól irányzott balegyenessel leküldött a padlóra az a nyers energia, ami árad itt a gépfej dalokból. Annak ellenére, hogy jómagam inkább az első két lemezt favorizálom, a puhább utolsó kettővel a magam módján megbarátkoztam (először túl is értékeltem a harmadikat), de nem érzem olyan tüzesnek ezeket, mint a korábbiakat. Szóval mindezek ellenére az összes dal ütősre sikeredett, nyak bemozdul, mert erre kell és kész.