A Hate Eternalt aligha kell bemutatnunk azoknak, akik valamennyire képben vannak a death metalt illetően. Erik Rutan és kisegyüttese nyár elején “I, Monarch” címmel jelentette meg harmadik albumát, egy olyan brutálisan arcbavágó, de mégis maximálisan zenei indíttatású lemezt, amelynek hallatán a magamfajta egyszeri paraszt térdre esik és megadja magát.
Végre újra hallat magáról a Zero Hour! Négy évvel lenyűgöző mesterművük, a "The Towers of Avarice" után a zenekar új lemezt ad ki "A Fragile Mind" címmel, amin már új énekesük, Fred Marshall lesz hallható, és persze lendületes progresszív metal zene gyilkos dallamokkal!
E-mailben faggattuk Jasun Tipton gitárost.
Nem kis megtiszteltetés volt, hogy a kis városunkban fellépő Ölő zenekar összvissz három hazai interjújának egyikét nekünk adta. A turnébusz hátsó szegletében, egy amolyan kis társalgó / tárgyalószerűségben várt rám Tom Araya, akiről igen hamar kiderült, hogy a színpadi énje, a véresős, halálosztós őrület mögött egy kedves metal-apóka.
A Meshuggah zenekar első pesti bulijának délutánján a dobosfenomén Tomas Haake bár álomittasan, de azért hamar belelendülve állta magazinunk kérdéseit.
Ismerőseim első hallásra kivétel nélkül poénnak vélték, de végül megtörtént: az új album megjelenése és a turné kezdete előtt pár héttel New York-i idő szerint reggel fél tízkor John Petrucci megcsörgette piszkosszürke Concorde 588 telefonomat, és bár kicsit belassulva és sokat hümmögve, de kellemes interjút adott a Shock!-nak.
Tom Englund és Henrik Danhage a Wigwamos koncert előtti beállást követően csüccsent le elénk pár kérdés erejéig. Miután kellően kicsodálkozták magukat azon, hogy pont Magyarországon bukkannak egy indiános-kovbojos klubra, a lovak közé csaptunk.
Mikor egy kellemesen tavaszias áprilisi napon Niklas Sundin, a Dark Tranquillity gitárosa, hazaért a Kreator, a Hatesphere és az Ektomorf társaságában abszolvált Európa-turnéról, gyorsan lerúgta cipőjét és egy bögre langyos kamillatea társaságában azon nyomban nekiugrott magazinunk kérdéscsomagjának. Íme a válaszok...
Új lemez, nem mindennapi módon, ráadásul végre hozzánk is ellátogatnak májusban a svéd istenek. A promóciós interjúk sorába mi is befértünk, így módunk nyílt megkérdezni pár dolgot a csapat egyik gitárosától, Marten Hagströmtől. 
A napokban jelent meg (2005. márciusa) az új Brainstorm lemez, Liquid Monster címmel. A klasszikus heavy és power elemeket modern verzióban elővezető német ötösből a gitáros Torsten Ihlenfeld informált mindenről, ami a csapattal és az új lemezzel kapcsolatos. De fény derült bizonyos magyar rokoni szálakra és zenei befolyásokra is...
Ha létezett valaha jobb sorsra érdemes hazai kultzenekar, az a Leukémia volt. Néhány alapmű, majd hosszú hallgatás után úgy döntöttek, hogy megtörik a csendet, és 2005. április 30-án a Kultiplexben egy koncert erejéig újra színpadra állnak. A részletekről Jancsics Dávid basszusgitáros mesélt nekem.
Brutális meglepetés volt számomra az amerikai Benedictum egyszerre retro és friss power metalja, és Victoria Freeman kisasszony kegyetlen vokális csapásai, amikor az ismeretlenség homályából fejen talált a csapat debütáló lemeze. Az eddig jobbára másodvonalbeli csapatokban zenélő társaság énekesnőjét e-mailben faggattuk ki a legfontosabbakról.
Röviddel az új lemez megjelenése után látogatott el hazánkba a német Kreator legénysége, hogy a PeCsában egy igen súlyos bulin mindenkit a földbe gyaluljon. A koncert előtt az énekes/gitáros/főnök Mille Petrozzával ültem le egy kis csevelyre.
Bő tíz év alatt lemezek, koncerthegyek hazánk talán legrégibb "do it yourself" csapatától. Meg nemrég a Versus, ami az ötödik stúdióalbum, egyben az eddigi legkomolyabb anyaguk.
Mindig legalább egy lépéssel előre - akár ez is lehetne a mottója a zenekarnak,
Azt hiszem, nem túlzok, ha azt állítom, hogy a Fürgerókalábak zenekar neve immár fogalommá vált. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az alábbi hírességek nyilatkozatai: "Őrült vicces csapat, mindig jókedvre derülök tőlük!" (Maniac - Mayhem) "Acélos Balázs egyike azoknak, akik miatt gitározni kezdtem" (Kirk Hammett - Metallica) "Nem tudom fe...
A 2004-es év egyik legkellemesebb meglepetését a Steel Attack bombasztikus power metal albuma, az Enslaved jelentette számomra. A banda ugyan nem nevezhető kezdőnek, ám új frontemberük, Ronny Hemlin személyében egy igazán figyelemre méltó hangot ismertem meg.
A 9 éves Cry Free hazánk számos kiváló tribute zenekarának egyike. A kizárólag Deep Purple számokra szakosodott srácok, két élő anyag kiadása után most jelentették meg első stúdiólemezüket, Purple rEvolution címmel. Ezen apropóból vendégelték meg a rocksajtó néhány tagját a Wigwamos koncert előtt rendezett kis fogadáson.
A Without Face zenekart a múltkori pécsi fellépés után próbáltam kicsit erről-arról faggatni, de a látszólag fáradt tagság előtt még hosszú út állt hazáig, így inkább egy e-mailes interjúban maradtunk. Hát, András (ének) és Roomy (gitár) jól kipihenték magukat. Csak én fáradtam le egy kicsit. 
A holland God Dethroned zenekar egy új felállásban pályafutása eddigi legkiemelkedőbb alkotását tette le az asztalra. A virtuóz gitárszólókban gazdag The Liar of the White Worm lemez kapcsán faggattuk ki a technikás death banda ütősét, Ariën Van Weesenbeeket. 
Az ötödik lemezét kiadó ír Primordial zenekar már nevében is régmúlt korok szellemiséget idézi. Mindezt alátámasztják a koncepciózus motívumok, amiket albumaikon felvonultatnak: ősi jelképek, az ír nyelv használata, versek megzenésítése, a zöld sziget hányattatott történelmének epizódjait megidéző szövegek, folklorisztikus dallamok lenyomatát őrző ...
A múltkori, élményszámba menő European Mantra koncert során (lásd a koncertbeszámolóknál) végre személyesen is meggyőződhettem arról, hogy kis hazánk egyik legjobb és legsokoldalúbb gitárosa Lukács Péter, kinek nevét '96 körül a "kimittudgyőztes" jelzővel lehetett leginkább hallani. 
Youth Gone Wild, 18 And Life, Slave To The Grind, Wasted Time... Egyszerre vad és érzékeny, kimunkált és nyers: Ő az Igazi Amerikai Rock’n’ Roll Hang, Mr. Sebastian Bach.
Még mostanában is ugyanaz a laza srác, mint a tizensok évvel ezelőtti képeken, és a telefon másik végéről is az a hamisítatlan, rekedtes rock-kölyök hang szólalt meg a csörgés ut...
Nemrég jelent meg a svéd progresszív alapvetés-csapat talán legmélyebb albuma, a BE, mely zenei progresszivitása mellett szövegében, koncepciójában is egy komplex, elgondolkodtató alapmű. Daniel Gildenlöwhöz évek óta ismeretség köt, ezért egy oldott, kötetlen beszélgetés részleteit van szerencsém megosztani.
A kategorizálhatatlan zenét játszó Angertea zenekar egy jól sikerült videoklippel keltette fel figyelmemet még első albumuk, a "Lélekvágy" idején. Azóta készült egy válogatás eddigi muzsikáikból, és szigorítva az irányon, immáron angol nyelven írják az új lemezt. Nemrég sikerült koncerten is elcsípnem a triót, és letaglózott élő teljesítményük.
Új zenekar, sokat próbáltnak mondható tagokkal, ráadásul teljesen más zenei iránnyal, mint amire a nevek alapján számítani lehetne. A Wendigo zenéje egy olyan réteget is megfog (és remélhetőleg meg fog fogni), akik soha életükben nem hallottak még a Stonehenge-ről vagy a Da Capo-ról.
Ezt úgy hívják: tiszta lappal. De kezdjük az elején, szép sorjában...
A 2004-es év egyik legjobb lemezét a Wackor hozta, simán. Nem volt kérdés, hogy a Methanolid címet viselő lemez rongyosra hallgatása után megkeressük a srácokat egy interjú erejéig. Ez lett belőle:
Szeretem az olyan interjúkat, ahol nem szabvány kérdés-felelet “vívást” kell végigharcolni, kihúzni a szereplőkből az érdekes infókat, inkább egy kötetlen beszélgetés részének érezhetem magam. 
Szeptember tizenharmadikán a budapesti A38 hajón lépett fel a brit Threshold. A koncert előtt a hajó éttermében ültem le beszélgetni az alapító gitáros Karl Groommal, aki mindvégig nagyon kedves és segítőkész volt, mindazonáltal, mint később megtudhattuk, a bandában néha igazi zsarnok.
A interjú elkészítésébe Horváth András barátom is besegített.
Facebook
Twitter