Amikor délután öt óra magasságában, közvetlenül az indulás előtt, épp lázasan kutattam - nincs meg, bazmeg, hová a francba tettem, én baromállat – azon papírdarab után, mely feljogosított arra, hogy pár órával később magából kivetkőzött idiótaként üvöltsek a Sportaréna küzdőterének B-jelzésű felében, végigfutott agyamon a több hónapos mizéria, amely a jegyeladásokat kísérte.