Tulajdonképpen ez az iromány nem csupán egy sima koncertbeszámoló, hiszen nem egyszeri eseményről emlékezik meg, sokkal inkább egy ezentúl remélhetőleg rendszeresen megrendezésre kerülő klubestre kívánja felhívni a figyelmet. Szekeres Tamás koncepciója egy olyan, havi rendszerességgel megtartandó szeánsz, ahol nemcsak saját koncertet ad, hanem tehe...

Az évszakhoz képest meglepően kellemes, napsütötte vasárnap délben kis csapatunk nagy elánnal indult útnak Bécs felé, hogy élőben lássa a pár év szünet után újra színpadra álló atlantai Stuck Mojo-t. A régi osztálykirándulások hangulata ugrott be a magunkkal hurcolt tucatnyi szendvics, csoki és alma miatt, aztán még a "gyermekkorunk kedvenc zenéi" ...

A Record Expresses kontakt csábított nagyon erre a bulira, s mivel a Bleeding Through uccsó lemeze egészen bejött, végül beadtam a derekam. Mire leértem, elhelyezkedtem, megittam egy sört, már végeztek a magyar bandák és kezdett a svéd Cult of Luna.

Bevallom férfiasan: Shock!-os létemre ez volt az első találkozásom a Wendigo-val. Se az EP-t nem szedtem még le, se pedig élőben nem láttam BZ-t és csapatát korábban. Talán pont ezért kért meg Szilvi, hogy írjak én róluk…

Kétségtelen, hogy a 2004-es év legnagyobb tragédiája, ami Dimebag Darrell-lel történt. Mindazonáltal már sokan írtak memoárt, búcsúbeszédet, megemlékezést, ezért én nem is foglalkoznék ezzel. Koncentráljunk a muzsikára, hisz Dime is azt tette egész életében és a megjelent több mint 1300 rajongó is ezért jött a Wigwamba. Na meg a hazai rock...

Utálatos dolog késő este mínusz fokokban elindulni, de ha az ember olyan helyre megy, ahol találkozhat kedves ismerősökkel, máris nagyobb kedvvel burkolja magát prémekbe és verekszi át magát a méteres hóakadályokon. Na jó, hóval nem találkoztunk, de hideg az volt. Szerencsére a Süsiben nem, végre egy koncertes hely, amit normálisan fűtenek...

Három előzenekar társaságában (melyek egyike a honi Ektomorf volt) érkezett hozzánk a múlt hónapban a német Kreator, aki egy igen erős lemezt adtak ki. Sajnos Farkas Zotyáék bulijáról az interjú miatt lemaradtam, a Dark Tranquillity pedig egyáltalán nem az én zeném, így csak a Hatesphere -ről írnék néhány gondolatot. Számomra teljesen új volt a s...

Különleges, szülinapi buli volt ez, melyre elvben csak a legnagyobb rajongók, a szakma képviselői, valamint az újságírók juthattak be. Hála a Shock!-nak nekem is sikerült feliratkoznom a vendéglistára, más kérdés, hogy a bejáratnál a kutyát nem érdekelte, ki vagyok, így gyakorlatilag bárki bejöhetett erre az ingyenes, unplugged koncertre.

Azért egy önálló Cornerstone koncert leszervezése talán még a hanyatló Nyugaton is necces lenne talán, nemhogy Budapesten. Hiszen azok nem lehetnek túl sokan, akik a ritmusszekció miatt a Royal Hunt felől közelítik a csapatot, de Dougie White sem hinném, hogy óriási tömegeket vonzana, mint ex- és utolsó Rainbow énekes.

A kellemes hangulatú sajtótájékoztatót követően (Bevallom, valami rém unalmas, protokolláris hangulatú, észosztással fűszerezett összejövetelre számítottam – erre mi történik? Jó hangulatú, spontán beszélgetés kerekedik ki a dologból) természetesen eltartott egy darabig, amíg valóban a húrok közé csapott a banda és a Purple (R)Evolution koncepciót ...

Rajtam kívülálló okok miatt sajnos csak háromnegyed kilenc körül keveredtem a helyszínre. Épp átszerelés folyt, a technikusok a Pain hangszereivel molyoltak a deszkákon, én pedig türelmesen vártam a bulit, s közben a tévelygő embereket számlálgattam. Szerencsére az első hangok megdörrenésekor úgy-ahogy megtelt a terem.

Azt hiszem, nem is kaphattam volna kiválóbb Mikulás-ajándékot, mint azt a számomra meghatározó énekest és showmant, akit már tizensok éve illett volna itthon felléptetni, akár “anyabandájával”, a Skid Row-val is anno. A Wigwam előtt megnyugtatóan hosszú sor állt (a megnyugtatót persze nem a sorállás nagyszerűségére, hanem arra értem, hogy félelmeim...

Végre, végre, végre. Már azt hittem, hogy ez a zenekar menekül előlem! Szigeten utólag tudtam meg. Aztán elmaradt. Aztán én maradtam el. De most nem volt menekvés, így megsasolhattam Pollyékat élőben. És nagyon frankó volt. Mocskos, zajos, energikus, ahogy kell, de ahogy kevesen tudják.