Még 2004-ben jött ki a finn Kill The Romance bemutatkozó mini cd-je, ami két demo, a 2001-es For Me to Live for és a 2003-as So Goddamn Beautiful megjelentetése után látott napvilágot.

Adott egy banda Csizmaországból, amely azt találta ki, hogy játszásiból a metal műfaj, valamint a techno/elektronika áldatlan keresztezésével fog kísérletezni. Én csípem az eredeti ötleteket, azt is megértem, hogy egyes zenészek elszántan igyekeznek újítani, hátha valami poénos sül ki a dologból - de ennek a társításnak szerintem nem sok jövője van...

Félrefésült hajú tejfelesszájú kölykök hada: ki lehet találni, metal(emo)core a stílus neve. Sokan rögtön máris lapoznak tovább - de lássuk, mit rejt a lemez. Fél másodperc után éneket. Fura. Utána jön a tikatikás rész az ordítással. Tegyünk egy próbát: ha nem unom meg három dal után a cd-t, akkor még akármi is lehet belőlük. Egyelőre csak a tipiku...

"Sógoréktól" érkezett a Perishing Mankind lemeze, mely elég nehezen körülhatárolható zenét tartalmaz. Alapvetően egyfajta death/thrash alapú témákra hörögve ordít egy vokalista, mellette azonban dallamos, éneklős refrének is találhatók, melyek inkább metalcore-hatásúak. Illetve ha a mostani divatos metalcore alapját nézzük, akkor a svédmetal vonala...

Sok beteg zenét hallottam már, és azt hiszem, hogy a Japanische Kamphörspiele is bele fog tartozni ebbe a kategóriába. A lemez hallgatása közben többször is fel kellett néznem, hogy akkor most mi is van, átugrott a rádióra a hifi, vagy most egyszerre játszik éppen több cédét?

Meglehetősen sokkoló anyag a római Aquefrigide tavalyi bemutatkozó albuma. Van benne minden, noise, hardcore, industrial, még alter jellegű dolgok is felbukkannak sokszor. Hihetetlen eklektikus, beteg és nehezen emészthető az anyag.

Vannak zenekarok, akik azzal okoznak csalódást, ha nem tudnak továbblépni, friss dolgokat mutatni egy-egy lemezükkel, másoktól viszont senki sem vár nagy megfejtéseket, kísérletezést, új utak feltérképezését, egyszerűen csak újból és újból hallani akarod, amint azt csinálják, amiben ők a világon a legjobbak. Kisebb-nagyobb hangulati eltérések persz...

Nem igazán értem az Interitus lemezének koncepcióját. Mint látható, a cseh zenekar angol címet adott anyagának, ám rögtön az intrót követő első két nóta csehül szólal meg, amit még három, szintén anyanyelven előadott dal követ a korong vége felé. A többi négy viszont angol nyelvű. Ráadásul a booklet is full cseh, még azt sem sikerült kihámoznom, ki...

A Fragments Of Unbecoming emlékeimben közepes teljesítményű zenekarként élt, akik nem csak, hogy eltolták az előző lemezük hangzását, ráadásul elég unalmasan játszották a death metalt. Azóta némi változás történt a csapatban: érkezett egy frontember, méghozzá San Anetzberger, a Legacy nevű zenekarból, így az eddigi gitáros/hörgős mostantól csak kie...

Ilyen zenekarnévvel milyen zenét lehet vajon játszani? Nem nagy meglepetés, hogy a finn (!) Stoner Kings stoner zenét játszik, helyenként heavy metalos ízzel. Ésatöbbi. Négy lóhajú meg egy kopasz, abszolút metalarcnak tűnő srác alkotja a csapatot, és amolyan Black Label Society-ízű muzsikát rejt az amúgy digipack tokos cd, amelyben tök bizarr módon...

Újabb zenekar a cseh Élysion kiadótól. Ráadásul ismét földijeik, és az ő lemezük is egyaránt tartalmaz cseh és angol nyelvű nótákat is. Több párhuzam viszont nincs, hisz míg az Interitus gothic metalban mozgott, addig Forrest Jumpék egy sajátos elegyét nyomják a metal muzsikának.

A rockzenekarok túlnyomó többségével ellentétben a Tool kezét nem köti ezermillió külső tényező, ők tényleg akármit csinálhatnak, amit csak jónak látnak. Nem elég, hogy évekkel ezelőtt átrendezett jogi-üzleti hátterüknek köszönhetően egyetlen nagyokos lemezipari bizniszmen sem dumálhat bele a zenéjükbe, az ahhoz tálalt körítésbe vagy abba, hogy mik...

A fenyegető borító (tank, koponya) kissé borzongatott, (a hátsó részre még a WTC-be csapódást is odalopták), de hírből már hallottam ezt-azt erről a német csapatról. Leginkább a Malevolent Creationt emlegették kapcsolódási pontként, de én emellé odaraknám az Obituaryt is.