Itt ez a négy svéd szájbergyerek. Lehetetlen, vakegér kontaktlencséiket és bizarr(nak szánt), sötét fazonukat elnézve biztosak lehetünk benne: ők már a Manson-éra termékei. A második albumát kiadó Deathstars főbb ismérvei: zenéjük tartalmaz dark, gótikus stílusjegyeket, teljes mértékben modernnek nevezhető, rendelkezik némi indusztriál beütéssel, t...

Egy év elmúltával jelent meg a Deadsoul Tribe (mikor lett a zenekar Deadsoul, nem Dead Soul volt régebben?) új albuma, ráadásul a lemez egy hónap alatt készült el, és nem csak a felvétel, hanem a dalok megírása, plusz a felvétel és keverés. Hm. Azért ezt nehezen hiszem el, nyilván folyamatosan rögzültek az ötletek, és csak a véglegesítés tartott en...

A 97-98 táján csúcsra-járatott, de mostanában is pezsgő olasz metalélet egy újabb üdvöskéjét üdvözölhetjük ezúttal a Shock! hasábjain - mondhatnám, ha nem vetettem volna egy pillantást lapunk archívumába. Bizony, ezek a srácok egy lemezt már a világra szabadítottak két éve, amelyet Pfleger Bea kolléganőm érthetetlen módon 5 pöttyel "jutalmazott".

Hollandiából származik a zenekar, amely ország kapcsán a The Gathering példátlan népszerűsége mellett szót kell ejteni a felfutó death metal hullámról is (pl. Sinister, Mangled, Severe Torture stb). Rengeteg kis zenekar bontogatja a szárnyait tulipánföldön, meglátjuk, hogy kire kell majd odafigyelni a jövőben.

Nem is olyan rég írtam a Cry Free első stúdióalbumáról, a Purple rEvolutionről, melynek lényege az volt, hogy a Deep Purple minden egyes felállásától egy-egy nótát vettek fel Scholtz Attisék, így reprezentálva az egész Purple életművet. Mint a cím is utal rá, a ®Evolution Live egyfajta folytatása, kibontása ennek a vállalkozásnak, amely a lemez meg...

Utálok úgy kritikát írni, hogy az adott zenekarról alig tudok valamit. Ilyenkor csalónak érzem magam, és tartok tőle, hogy le fogok bukni. Most pedig pont ez a helyzet. Mentségemre legyen mondva, hogy a germán Cross X '97-'98 óta létezik ugyan, de azóta nem sikerült letenniük az asztalra semmit, és szerintem maximum öttagú rajongótáborral rendelkez...

Bár nem 2003-ban akadt a kezeim közé ez a cd, ennek ellenére meglehetősen sokáig húztam-halasztottam, hogy írjak róla, egész egyszerűen azért, mivel két számomra "szívszakadós" dal kapott helyet rajta, és az ilyesmit néha nehezen viselem.

Már a borítóból és a zenekar származási helyéből (Franciaország) sejtettem, hogy valami bizarr kombinációval lesz dolgom - és nem is tévedtem. A zenekarban négyen dolgoznak, és olyan zenekarok, illetve előadók hatásait olvasztották magukba, mint a Primus, a Faith No More vagy Chris Cornell, ami már reményekre jogosít fel minden jóérzésű zenehallgat...

Először is elmondom, eleinte miért esett kissé nehezemre szimpatizálni ezzel a zenekarral. Szerintem át fogjátok érezni a dolgot... Adott négy fiatal talján titán, akik közül a frontember egy popszakmából lenyúlt arc, aki makulátlanra epilált mellkasát mutogatva, gondosan kiszedett szemöldökeivel kérkedik ránk a fotókról.

Ha meg kellene neveznem az elmúlt 10 évben felbukkant legjobb hard rock énekest, az vitathatatlanul csak Jorn Lande lehetne, még csak fel sem merülne bennem más. Akármilyen sok formációban és lemezen is bukkant fel ez a torokban, fejben és szívben egyaránt a műfaj minden csínját-bínját birtokló norvég figura, sosem tudott még csak közepesebb produk...

No, az ilyen albumokért éri meg átbumlizni magunkat a sok középszerű, vagy épp gyengusz alkotáson. Időnként ugyanis fel-felbukkannak efféle gyöngyszemek is a palettán, amelyek ajándékul, bőséges kárpótlásul szolgálnak fülnek s léleknek egyaránt.

A Darkthrone eddig is vérbeli old-school black metalt nyomott, a mostani tizenkettedik albumon is ezt a hagyományt viszik tovább - és a jelző alatt most valóban a régi, Venom-nyomvonalbeli, korai fekete fémzenét kell érteni. Noha norvég zenekar, mégsem a norvég-jellegű sötétség dominál, inkább a régi, nyers megszólalású, rock'n'roll alapokra rakott...

A svéd Angel Blake az egykori The Crown és Impious gitáros Marko Tervonen új zenekara, de aki valami sörvedelő death'n'rollra, netán death metalra számít, az rossz helyen keresgél, a Metal Blade új szerzeménye ugyanis ezeknél jóval középutasabb muzsikában utazik.