Ayreon rajongók számára bizonyára ismerősen cseng Robert Soeterboek neve: a reszelős hangú énekes egészen a korai idők óta rendszeresen hallható volt a projektben, így hát amikor Arjen Lucassen úgy döntött, hogy egy kisebb turnét is bevállal a Star One égisze alatt, szinte természetes volt, hogy Robert is bekerült a csapatba.
Az October zenekar megalakulása óta mindennemű felhajtástól mentesen, ám megbízhatóan, évről-évre egy-egy igényes kiadványt elkészítve dolgozik, melyek folyamatos előrelépést is jelentenek elődeikhez képest. Ezen folyamat harmadik lépcsőfoka jelen kislemez, mely még 2008 őszén jelent meg és három számot tartalmaz.
Kedvenc vérthrashereink már vagy húsz éve nyomatják rendületlenül, élükön Oláh Zsolti kapitánnyal, a D.Ü.H. pedig már meg sem tudom mondani, hányadik kiadványuk, de az biztos, hogy messze a legjobb, amit volt szerencsém hallani tőlük.
Hosszú, három éves várakozás után végre valahára új Cannibal Corpse lemezt tarthatunk a kezünkben, mely anyag olyan az igaz CC rajongónak, mint éhezőnek egy falat kenyér. A legutóbbi mesterművük, a Kill album után nyilvánvaló volt, hogy annál intenzívebb, keményebb és nem utolsósorban technikásabb lemezt még Websteréknek is óriási kihívás lesz össz...
Van ez a voltaképp meghatározhatatlan dolog, amit jobb híján stonernek szoktunk nevezni, és ami az eltelt pár év alatt kitartó aknamunkával szépen kitermelte a hazai előadó- és közönségbázisát is. Na, ennek a valaminek az egyik vadhajtása ez a váci négyes, akiknek 2007-es bemutatkozó lemezéről (First) annak rendje és módja szerint írtunk sok szépet...
Alapesetben zéró toleranciával viseltetek a karácsonyi dalokat író-játszó rockbandákkal szemben, de az ismeretlen Armoury Records által összegrundolt We Wish You A Metal Christmas And A Headbanging New Year kollekció révén némiképp át kellett gondolnom az álláspontomat.
Ötödik lemezéhez érkezett a belga Aborted, mely csapat már 2001-es debütálásával széles körű elismertséget szerzett az extrém metal felszín alatt meghúzódó világában. Az Engineering The Dead egy valóban minőségi, sallangmentes death metal alkotás lett, ám az azt követő, zseniális nevű Goremageddonra már rányomta a bélyegét az akkoriban épp felbukka...
Habár Brazíliáról nem a metal az, ami elsőként eszünkbe jut, ez a népes dél-amerikai ország mégis igen fontos helyként szerepel a kemény zenék térképén. A '80-as években ugyanis innen indította hódító hadjáratát a mára legendává vált Sepultura hordája, hogy aztán hazájának határain túl is új utat mutasson a műfajnak.
Hohó, nicsak, mit sodort felénk az északi szél egyenesen Lengyelhonból! Kommersz gótnak kikiáltott, valójában szimpla rockzene egy kislányos hangú énekesnővel és a Vader (igen, nem írtam el, tényleg a death metal banda) egykori gitárosával a soraiban.
Az új Kreator opuszhoz képest az Agresszív Sündisznócska maga a Kockásfülű Nyúl! Olyannyira antiszociális ugyanis a Hordes of Chaos, ami tényleg minden várakozásomat felülmúlta. Nyilván a Kreator sosem volt az a puhapöcs brigád, az új anyaggal azonban az amúgy igencsak tüskés Enemy of Godra is sikerült ráverni jó néhány kört.
Az Isten Háta Mögöttet lehetetlen ma kikerülni annak, aki kicsit is érdeklődik a hazai rockzenék iránt, ráadásul döbbenetesen vegyes közönséget tudnak maguk köré gyűjteni, és természetesen divatos rájuk sütni azt is, hogy ők a tipikus bölcsészmetal zenekar. Miért is? Ja igen, a szövegek.
Az Iron Fire a korábbi Mercyful Fate tagokat felvonultató Force of Evil énekesének bandájaként bukkant fel a köztudatban jó néhány évvel ezelőtt. Azóta kitermeltek magukból négy nagylemezt, a napokban pedig érkezik az ötödik kistestvér To The Grave címmel.
Danny Vaughn-t aligha kell bemutatni a melodikus rock vonalon járatosabbaknak, de ha valaki esetleg mégsem tudná, ki ő, az mielőbb szerezze be a Tyketto első lemezét, a Don't Come Easyt, és garantáltan örökre eszébe vési majd az angol énekes nevét.
Ha vannak csodák a metal világában, akkor a Napalm Death nevű formáció maga a színtiszta rejtély. Adott egy idestova huszonhét éve működő csapat, amely már a kezdetektől a lehető legoffenzívabb zenét játssza, amely oly mértékben agresszív és antiszociális, hogy még Lionel Richieből is kihozná a vadállatot, s mégis, mára mind a zenei underground, mi...
Úgy 10-12 évvel ezelőtt sokan sokat adtak volna azért, ha a Cradle Of Filth nem képes elmenetelni idáig, a csapat azonban rendíthetetlenül nyomult előre a saját útján, és olyan pozíciót harcolt ki magának az évek során, ami korábban teljesen elképzelhetetlen lett volna egy hozzájuk hasonló alakulat számára.
A Cardiac Arrestel úgy indul az új RP's Animal lemez, ahogy vagy tíz éve szeretném hallani a W.A.S.P.-ot! Egy hót egyszerű, ám tökös riff, megfejelve egy ökölrázós, fogós refrénnel. Más nem is kell a Rock 'n Rollhoz, slussz-passz! A Can't Stop is tökéletes, szinte énekelném is rá kapásból, hogy el-o-vi-í!
Alig másfél évvel a remek Inner Sanctum után itt az új Saxon opusz, Biff Byford és csapata tehát nem pihen, sőt, a lemez által remélhetőleg megtermelésre kerülő babérjaikon sem kívánnak soká tanyázni, hiszen februárban már indul is az Iced Earth-szel közös turné, mely alighanem az első félév egyik legfontosabb körútja lesz klasszikus heavy metal fr...
A magát az anyag ismeretében igen találó Folcore lemezcímmel meghatározó Yava ugyan elsőlemezes zenekar, valójában azonban kipróbált veteránokat rejt soraiban.
És igen! Ezt is megértük! Elkészült a kettes Wackor lemez. Az előző albumuk óta drukkolok a srácoknak (na jó, nem csak én), hogy ki tudják adni az új anyagot, megfordultam számtalan koncerten az elmúlt években, ráadásul rosszul még sosem éreztem magam, a szervezetem egyszerűen igényelte már az új Wackor dalokat cd-n. És ím.
Nincs túl könnyű dolgom az egykori Scorpions gitárvarázsló, Uli Jon Roth új albumával kapcsolatban. A kiadó a hosszú-hosszú évek óta klasszikus-szimfonikus vizeken evező zseni rockhoz való visszatéréseként vezette fel az Under A Dark Sky-t, a valóság azonban meglehetősen távol áll ettől: amit itt kapunk, az valami egészen besorolhatatlan, ezerszínű...
Boldogan írnám azt, hogy az új Stuck Mojo az atlantai rap metal bandától megszokott módon vág a falhoz, de sajnos nem tudom, a The Great Revival ugyanis az év talán legkomolyabb csalódása számomra lemezfronton. A csapat visszatérését jelentő két évvel ezelőtti Southern Born Killers némi reszlit leszámítva abszolút méltó volt a korábbi teljesítménye...
Aki valaha is látott fotót a Zanzibárról, sejtheti, hogy a zenekarvezető Sidlovics „Sidi" Gábor gitáros elég komoly Black Label Society fanatikus, régi cimborájával, a Cultusból ismert Tóth Leventével közösen összehozott másik bandája, a Mafia felbukkanásával azonban már tényleg mindenki számára nyilvánvalóvá válik majd a dolog.
Ellentétben a Kreatorrel és a Destructionnel, a német színtéren vannak olyan zenekarok is, melyek egész munkásságuk során nem voltak képesek kilépni az ún. kultikus viccbandák köréből. A Tankard tipikusan ilyen (jómagam valamelyest a Sodomot is ide sorolom), ráadásul meg mernék esküdni, hogy Gerréék nem is akarnak.
Vörös András tudja, mit csinál. Ambiciózus, örökmozgó természete miatt persze óhatatlanul begyűjtött jó néhány irigyet vagy ellenlábast is a rajongók mellé, objektíven nézve azonban le kell szögezni: amit szuperseggű kompániájával eddig letett az asztalra, az többnyire nagyon is rendben volt.
Sok helyen dívik cikizni a Grave Diggert sarkossága, szögletessége és igencsak behatárolt zenei világa miatt, én viszont kifejezetten csípem a német gárdát. Nyilván nem tőlük kell várni az európai heavy metal megújítását, az viszont tagadhatatlan, hogy lemezeik egyenletesen magas színvonalat hoznak, ráadásul jól áll nekik a tufaság.
Az esetlen nevű Mutala az igen gyér olasz death metal színteret hivatott erősíteni, immáron kilenc éve. Az már más kérdés, hogy mennyire lehet olasz death metal színtérről beszélni egyáltalán. A zsíros hajú szívtipró dél-európaiak a fémzenék terén mindig is inkább az epikus, fantasys, true heavy metal mellett vontak kardot, az extrémebb zenék valah...
A kanadai Nickelback az áttörést meghozó multiplatina Silver Side Up idején nem volt több egy kiemelkedő énekessel kiálló korszerű rockcsapatnál, akik rendelkeztek három remekül megfogalmazott slágerrel és kicsit több közepes dallal, de azóta azért elég jól kinőtték magukat.
Facebook
Twitter