Nem kertelek, az experimentális olasz metal zenéktől köröket tudok rohangálni a plafonon. Eddig nagy szerencsémre nem túl sok ilyesféle kreálmánnyal hozott össze a jósors, ám amikbe belebotlottam, azokon rendesen el is hasaltam. Ilyen rossz viszony után még engem is meglepett, hogy a Tronus Abyss, olasz nemzetiség ide vagy oda, milyen élvezetesen játssza a komor, apokaliptikus aurájú muzsikát.
Még elevenen él bennem az emlék, amikor gimnazistaként, úgy nyolc évvel ezelőtt először találkoztam az akkor még undergroundnak számító Finntroll zenéjével. Bár az Amorphis már jóval előttük lerakta a finn folk metal alapjait, a trollok kettes, Jaktens Tid albumán saját, death metallal kevert humppa polkás őrülete hamar az egekbe repítette a csapat...
Alighanem Michael Kiske az egyetlen ember a világon, aki nem veszi észre, hogy az utóbbi bő másfél évtizedben tett nyilatkozataival rendszerint az egyetlen olyan helyre piszkít, ahonnan a mai napig eszik és a jövőben is enni fog. Az egykori Helloween frontembernek nagy hitbuzgalmában valahogy még mindig nem esett le, hogy az őt ismerő közönség csak...
Rengetegen kiakadtak Jeff Scott Soto új lemezén, pedig a hard rock műfaj egyik legnagyobb torka igazából semmi olyat nem csinál a Beautiful Mess dalaiban, ami ne férne bele a róla kialakított képbe. JSS-ről mindig is tudni lehetett, hogy nem az a kimondott ördögvillázós, szegecselt műbőrdzsekiben, sztreccsfarmerben és magasszárú edzőcipőben nyomuló...
Sosem voltam kifejezett U2 rajongó, Bono messianisztikus küldetéstudatát pedig a világ egy számottevő hányadához hasonlóan mindig is rémesen ellenszenvesnek találtam, de ostobaság lenne vitatni, hogy minden idők egyik legfontosabb rockzenekara letett az asztalra néhány olyan lemezt, amik mellett egyszerűen nem lehet elmenni.
Bevallom, az év elején kissé elvesztettem a fonalat zeneileg, de úgy érzem, tavasszal megint sikerül majd felvenni a ritmust. Ennek talán első jele az volt, amikor az új Impellitteri album érkezéséről értesültem, melyen – ahogy a hírek szóltak – újra Rob Rock énekel old school témákat.
Komoly viták kereszttüzében kezdi meg világhódító útját az atlantai Mastodon negyedik nagylemeze, pedig az örvénylő váltások, apokaliptikus jammelések és lázálomszerű zenei víziók modern mesterei igazából nem változtak annyit, mint ahogy elsőre tűnik.
Az előző Lamb Of God lemez, a Sacrament 2006 legjobbja volt számomra, így aztán kissé óvatosan közelítettem a Wrath-hez, főleg a szokásos előzetes „ez az album aztán tényleg minden eddiginél jobb lesz" nyilatkozatok fényében, de szerencsére nem volt különösebb ok az aggodalomra. A richmondi ötös nem nagyon változtatott a nyerő formulán, még ha igye...
Teljesen természetes, hogy a heavy metal megjelölés mást jelent manapság, mint 1984-ben vagy 1994-ben, de aligha járok messze az igazságtól, ha megkockáztatom: a jelenlegi mezőnyben kevesen testesítik meg a sokat cincált kifejezés eredeti lényegét a svéd Wolfnál tökéletesebben.
Ha erre az oldalra tévedtél, vélhetően nagyon jól tudod, kicsoda Duff McKagan, de ha esetleg mégsem, az idén 45 éves hórihorgas szőke fickó annak idején a Guns N' Roses basszusgitárosaként vált a világ egyik legismertebb rocksztárjává.
Az év kérdése, hogy vajon mi járhatott Chris Cornell fejében, amikor az amerikai r'n'b-pop színtér egyik legbefolyásosabb producere, Timbaland (többek között Justin Timberlake, Madonna, Missy Elliott, Nelly Furtado kollaboráns) segítségével kezdett el dolgozni harmadik szólólemezén.
Yngwie nem nyugszik: alig volt az embernek ideje tavaly év vége óta megemészteni a Ripperrel készült új lemezt, máris itt az újabb Malmsteen anyag. Persze ez egy teljesen más jellegű gyűjtemény, és tekintve, hogy ilyet sem csinált még eddig a Maestro, elmondható, hogy bőven van létjogosultsága. Egy full akusztikus instrumentális anyag valószínűleg ...
Hosszú évek óta az újrakiadások, remaszterelések, újrakevert, újravett lemezek korát éljük. A hullám Magyarországra szokás szerint késve és érintőlegesen gyűrűzött be, de néha nálunk is lecsapódik belőle valami kézzelfogható eredmény. A soproni Moby Dick legendás debütáló albuma, az eredetileg 1990-es kiadású Ugass kutya! friss verziója ilyen, és h...
Az utóbbi években nem vittük túlzásba a Rage munkásságának elemzését. Az utolsó albumról például egyáltalán nem is írtunk, pedig akármilyen is legyen, egy Peavy-művek által készített alkotás mindig „fontos megjelenésnek" számít és ezeket szerkesztőségünk általában kiemelt figyelemmel hivatott követni. Ráadásul az azelőtti Speak Of The Dead nagyszab...
Srácok a szomszédból. Ugyan személyesen nem ismerem a nagymágocsi trió egyetlen tagját sem, koncertjeiket látva, velük készült interjúkat olvasva, vagy éppen lemezeiket hallgatva, rendre ez az érzés kerít hatalmába. Egyszerű, hétköznapi emberek, bárminemű arcoskodás, vagy extravagancia nélkül, akik idestova tizenhárom éve művelik kitartóan jobb híj...
Az utóbbi évek egyik legkomolyabb rejtélye számomra, hogy miért nem ismerik többen a God Forbidot. A New Jerseyből elszármazott ötösfogat zenéjében minden szükséges elem együtt volt egy nagyobb szabású underground áttöréshez, de valahogy mégsem sikerült kitörniük a kultstátuszból, és mivel mára szinte teljesen kifutott a metalcore trend, ez már vél...
Remélem, nem sértek meg senkit, ha leleplezek egy hímsoviniszta kulisszatitkot: egy férfi számára nincs unalmasabb egy sótlan-szótlan szendikénél. Ha egy csajnak nagy a pofája; kiosztja az észt; szükség esetén asztal alá issza a fiúkat, és mindezt persze nőiesen adja elő, imádni fogjuk akkor is, ha nem a legszebb a társaságban. Ebben a férfiak ural...
Bevallom, fogtam a fejem, amikor kezembe került a Dark Sky promója és megláttam a zenekari fotót (aki utánanéz, rájöhet, miért). Mivel azonban a Metal/AOR Heaven kiadótól igazán rossz zenét még nem kaptunk, megadtam az esélyt a bandának és végül is nem éreztem időpocsékolásnak az 52 perces album meghallgatását.
A Lélekdoktorok amellett (vagy annak ellenére), hogy a világ egyik legocsmányabb honlap-designjával rendelkeznek (komolyan, aki nem dobja ki a taccsot ettől az ízléstelen színvilágtól, azt meghívom egy sörre), elég találóan nevezték el bandájukat.
Első ránézésre látszik a Soffin, hogy miért hozták létre, akarom mondani, miért alakult meg. Ne legyenek illúzióink, ez a formáció pontosan megkoreografált, kitalált forgatókönyv alapján jött létre, mégpedig azért, hogy megcélozza a 12-13 éves hallgatóságot, annak is főleg leánytagjait.
Nem nagyon tudok vitatkozni azokkal, akik szerint a mostani Sepultura körülbelül olyan, mintha a Metallica James Hetfield és Lars Ulrich nélkül folytatná tovább ezen a néven, de ez csak az érem egyik oldala.
Ayreon rajongók számára bizonyára ismerősen cseng Robert Soeterboek neve: a reszelős hangú énekes egészen a korai idők óta rendszeresen hallható volt a projektben, így hát amikor Arjen Lucassen úgy döntött, hogy egy kisebb turnét is bevállal a Star One égisze alatt, szinte természetes volt, hogy Robert is bekerült a csapatba.
Az October zenekar megalakulása óta mindennemű felhajtástól mentesen, ám megbízhatóan, évről-évre egy-egy igényes kiadványt elkészítve dolgozik, melyek folyamatos előrelépést is jelentenek elődeikhez képest. Ezen folyamat harmadik lépcsőfoka jelen kislemez, mely még 2008 őszén jelent meg és három számot tartalmaz.
Kedvenc vérthrashereink már vagy húsz éve nyomatják rendületlenül, élükön Oláh Zsolti kapitánnyal, a D.Ü.H. pedig már meg sem tudom mondani, hányadik kiadványuk, de az biztos, hogy messze a legjobb, amit volt szerencsém hallani tőlük.
Hosszú, három éves várakozás után végre valahára új Cannibal Corpse lemezt tarthatunk a kezünkben, mely anyag olyan az igaz CC rajongónak, mint éhezőnek egy falat kenyér. A legutóbbi mesterművük, a Kill album után nyilvánvaló volt, hogy annál intenzívebb, keményebb és nem utolsósorban technikásabb lemezt még Websteréknek is óriási kihívás lesz össz...
Van ez a voltaképp meghatározhatatlan dolog, amit jobb híján stonernek szoktunk nevezni, és ami az eltelt pár év alatt kitartó aknamunkával szépen kitermelte a hazai előadó- és közönségbázisát is. Na, ennek a valaminek az egyik vadhajtása ez a váci négyes, akiknek 2007-es bemutatkozó lemezéről (First) annak rendje és módja szerint írtunk sok szépet...
Alapesetben zéró toleranciával viseltetek a karácsonyi dalokat író-játszó rockbandákkal szemben, de az ismeretlen Armoury Records által összegrundolt We Wish You A Metal Christmas And A Headbanging New Year kollekció révén némiképp át kellett gondolnom az álláspontomat.
Facebook
Twitter