Ha egy banda saját magáról nevezi el a legújabb lemezét, amit ráadásul az általuk életre hívott label dob piacra, mindenki arra gondol, hogy itten most nagy változások lesznek, akárki meglássa. Hát, ez Dregen és bűntársai esetében – hála az égnek – elmaradt.
A franciákról úgy általában véve rengeteg sztereotípia létezik, melyeknek természetesen a fele se nevezhető reálisnak, annyi azonban biztosan elmondható róluk, hogy nem kifejezetten a kemény zenék hívei. Bár James Hetfield jó kis amerikai akcentusával évente egyszer elordítja magát Párizs valamelyik arénájában, hogy „Baonzsu!", és szökőévente egysz...
Nem tudom, mitől olyan erős és életrevaló a hazai doom/sludge/stoner/satöbbi színtér, bizonyára nagy szerepe van ebben a megboldogult Mood tevékenységének, de az egészen biztos, hogy a Locust On The Saddle debütálásával egy újabb igen jó kondiban lévő versenyző állt a rajtvonalhoz. A csapattal a tavalyi hajós Trouble minifeszten találkoztam először...
Nem kétséges, hogy a mai, totálisan felborult zenei világban, amikor tonnaszám ömlenek a zenekarok, lemezek minden sarokból, nagyon is egészséges dolog, ha egy csapat pár évet vár két album között. A Slipknot egészen pontosan négy éve jelentette meg a Vol. 3-t, amely tagadhatatlanul mestermű a saját műfajában.
A The Psyke Project azzal a céllal jött létre még 2001-ben, hogy az olyan, a tagok által igen nagyra tartott együttesek előtt tisztelegjenek, mint a Norma Jean, a Converge vagy épp a Neurosis. A dán négyes tehát a lehető legnehezebben emészthető fajtáját választotta a fémzenének, nevezik ezt noise rocknak is, amibe ez esetben vegyül némi sludge-os ...
Az Anti Fitness Clubból amolyan ügyeletes magyar szenzációt akar kreálni a háttérben dohogó gépezet, kihasználva a tőlünk nyugatra már enyhe csitulásnak indult emo-lázat. A tinédzsermagazinok oldalain és a zenetévék villantós műsoraiban pózoló négy fiatal srácot úgy igyekeznek eladni, mint akik a füstös klubok színpadairól, tökös rockcsapatként ker...
Nem lehet túl sok okosságot hozzátenni a Blooddrunkhoz amellé, amit már eddig is tudtunk a Children Of Bodomról. Alexi Laiho bandája az elmúlt egy évtized során bejáratott márkanév lett, ráadásul különösen a tinédzser közönség körében stabilan tartják is magukat a legnépszerűbbek között.
Ha azt mondom, a Grand Magus Janne Christofferson bandája, az ebben a formában nem feltétlenül mond sokat a többségnek, ha azonban hozzátesszük, hogy e skandináv tucatnév a Spiritual Beggars énekes JB-t takarja, már egyből más a helyzet. Ez az óriási smirglis hangszálakkal megáldott szakállas figura szerencsére nem tétlenkedik: miközben Mike Amott ...
Az 1991-ben alakított német Qntal azon zenei világot hivatott színesíteni és erősíteni, amelynek nem sok követője akad mostanság. Michael Popp és Ernst Horn zenészek már a kezdetektől célul tűzték ki maguk elé a múlt népszerű muzsikáinak felidézését, illetve azok modern köntösbe való öltöztetését. Vonzalmuk a középkori zenei világ iránt a legerőseb...
Ennél találóbb címet keresve sem találhatott volna az Opeth-agytröszt Mikael Akerfeldt a 2008-as albumhoz. Az új lemez tartalmilag, és persze néhány új zenekartagot is nézve valóban vízválasztó – annak ellenére, hogy értelemszerűen Mikael neve egyenlő az Opeth nevével. Úgy vízválasztó, hogy ordító különbségek persze nincsenek az előző anyagokhoz ké...
Vannak emberek, akik egész egyszerűen nem hajlandóak megöregedni. Persze, az ő fejükön is szép lassan mélyülnek a ráncok, nő a toka, és fogy a haj, de valahogy mégis. Elmarad a megfásulás, a lehiggadás, a nagy masszába való beleszürkülés. Itt van például a jó Nick.
Bizonyára egészen másmilyen lett volna az új Journey, ha Neal Schon nem rúgja ki a bandából Jeff Scott Sotót egyik pillanatról a másikra, hiszen vele a fronton valószínűleg jóval indokoltabbnak tűnne a Revelation lemezcím, mint így, de ezen már kár elmélkedni. A mikrofonnál most egy ismeretlen, filippínó gyökerekkel rendelkező fiatal srác áll Arnel...
Valahol nonszensznek tűnik, hogy lassan 8 teljes év telt el az utolsó Mötley Crüe sorlemez óta, pedig ez a helyzet. Meg sem kísérelném összefoglalni, mi minden történt azóta a '80-as évek egyik legalapvetőbb amerikai rockbandájának háza táján, a lényeg, hogy habár volt idő, amikor úgy tűnt, soha többé nem kerül rá sor megint, most mégis itt vannak ...
A chicagói Disturbed a nu metal hullám vizein evezett fel a fősodorba, és már első lemezükkel, a 2000-es The Sicknesszel hatalmas platinasikereket arattak Amerikában. Már akkor nyilvánvaló volt, hogy a csapat képes méregerős nótákat írni – Down With The Sickness, Voices, Stupify – , összességében azonban elég monoton és lecsupaszított, urambocsá' l...
Édes Leandránk egy csodagyerek. A promó lemezhez csatolt kiadói PR szöveg legalábbis valami ilyesmit próbál elhitetni a nyári napsütéstől kisimult idegzetű zenekedvelővel. Az érintett hölgy Fehéroroszországban kezdte zenei pályafutását, egész pontosan hat éves korában. Aztán kilenc évesen már a zeneakadémiát látogatta, később pedig Németországba kö...
Dacára a remekül elsült Winger újjáalakulásnak, Kip Winger nem adja fel szólópályáját sem, ami nem csoda, hiszen önálló anyagai teljesen más vonalon mozognak, mint amit az anyazenekarban megszoktunk tőle. Amikor annak idején, 1997-ben kijött az első thisconversationseemslikeadream, a régi rajongók jelentős része egyszerűen nem értette, mit csinál K...
Glenn Hughes-nak mindig megvoltak a maga korszakai, és most éppen egy funkysabb, soulosabb periódusában jár, vagyis ha a toleranciaküszöböd alacsony és kizárólag a legendás énekes/basszer harapósabb vonalvezetésű dolgait vagy képes igazi élvezettel hallgatni, inkább továbbra is maradj a Blues-nál, a From Now On...-nál, netán az újabbak közül a Song...
Tény, hogy a tökösgyerek bunkóhácé világa sohasem a változatosságról vagy az újítani vágyásról szólt, valamivel az ezredforduló után azonban az MTV fenegyerek Jamey Jasta által vezetett Hatebreed mégis egy vaskos huszárvágással gyakorlatilag új irányt adott az irányzatnak. A klasszikus régisulis thrash és a hardcore megfelelő mértékű elegye egy egé...
Vess meg érte, de a Rob Halforddal újraegyesült Judas Priest három évvel ezelőtti visszatérő albumától, az Angel Of Retributiontől már akkor sem estem hanyatt, amikor megjelent, és azóta sem vált nagy kedvencemmé. A zenekar nyilvánvalóan egy definitív Priest lemezzel akart előrukkolni, ami a stílust tekintve sikerült is nekik, a végeredményt azonba...
Két dolgot rögtön az elején leszögeznék: 1. A Danko Jones zenéjét nagyon csípem, legutóbbi, Sleep Is The Enemy elnevezésű lemezükre farzsebből kivágtam a tíz pontot, ráadásul minden korábbi anyagukkal kapcsolatban ugyanígy tettem volna. 2. A Never Too Loud egy nagy rakás trágya.
Richard Patrick át akar baszni. És az ilyesmit nem csípem. Hősünk a kis túlzással szupergruppnak nevezhető Army Of Anyone földbe állását követően úgy vélte, eljött az ideje a negyedik Filter korongnak. Ez még így rendben is lenne, hiszen a csapat legutóbbi alkotása, az egyébiránt egészen jól sikerült The Amalgamut idestova hat éve, hogy megjelent, ...
Ahhoz képest, hogy manapság már nem szakítja szét magát évi huszonnyolc lemezen, Jorn Lande új albuma mintha kicsit a megfáradás jeleit mutatná. A stagnálás már a két évvel ezelőtti The Duke albumnál is a napnál világosabb volt, ott azonban a jobbnál jobb nóták még feledtetni tudták, hogy a korábban mindig és mindenhol új utakat kereső, kísérletezg...
Az, hogy a Headcharger a normandiai Caenből származik, nem túlzottan növelte meg az irántuk való érdeklődésemet, hiszen egy kezemen össze tudnám számolni, hogy hány francia bandát szeretek igazán. Azt hiszem, még maradni is ujjam, sőt, igazság szerint mind az öt megmaradna. A metal/hardcore/rock stílusmegjelölés pedig semmivel sem vitt közelebb a c...
Hol vannak már azok az idők, amikor Lars Ulrich az amerikai törvényhozásban jelent meg azon felhasználók névsorával, akik ingyenesen töltötték le a Metallica dalait a Napsterről? Azóta eltelt 8 év, a netes mp3-hazárdírozás hőskora mindörökre tovatűnt, a zeneipart megnyugtató gyógyír azonban azóta sem született a problémára: a hagyományos hanghordoz...
Az Ascension Of The Watchers a Fear Factory énekes Burton C. Bell és a Prong, Ministry, Killing Joke satöbbi billentyűs/sampleres John Bechdel közös projektje, mely az évtized legelején alakult, amikor úgy tűnt, hogy a frontember anyabandája éppen alámerülni látszik a mélyvízben. Mivel a Fear Factory egy nagyon rövid leállást követően aztán elég jó...
Az új Seven Witches konkrétan a Xiled to Infinity and One Warmth of Winter dalának riffjével indul. Érdekes, hogy a Xiled-on nem csíptem ezt a nótát, az új lemez kezdésének viszont tökéletesen megfelel ez az újrahasznosított Jack Frost riff.
Igen hangzatos nevet választott magának ez a belga formáció; ha többször egymás után gyorsan elismételjük, még a békebeli tv maci gurgulázása is eszünkbe ötölhet. Ami már csak azért is groteszk helyzet, mert a szóban forgó csapat antikeresztény black metalt játszik. Arra meg, hogy mit is jelent voltaképp ez a név, körülbelül háromféle magyarázatot ...
Facebook
Twitter