Jakab Zoli a szervezésben közreműködő többi arccal együtt ismét kitett magáért! Megint egy buli, ahol beigazolódott, hogy itt mindenkinek lehet helye és szava, akinek értelmes gondolatai vannak a világról, függetlenül a választott stílustól.
A kalandok folytatódnak. Ott tartottam, hogy rohanás a helyszínre, rövid várakozás után megkaptam a fotópasst, lássuk tehát a helyszínt. Meglehetősen terjedelmes méretű a csarnok, a terem méretéhez képest a színpad egy kicsit lehetne nagyobb is, a padló beton, viszont a szellőzés teljesen jó. Hátul padok és asztalok, ruhatár viszont nincs, a...
A Flowing Tears az örök előzenekarként él úgy általában minden jobb érzésű rockrajongó emlékezetében. Jómagam mondjuk nem láttam őket két éve a Therion előtt (éspedig azért mert a Therion számomra a világ legszarabb zenekara, és egy Therion/Flowing Tears párosítás körülbelül olyan rémes dolog lehet, mint mondjuk egy egyszerre jelentkező hányinger/has...
Azért eredetileg nem egészen erről volt szó! Az előzetes hírek az Armored Saint és a Saxon fellépését is ígérték, utóbbi neve a jegyen is rajta volt!.. A vége az lett, hogy a tradicionális heavy csapatok közül egy nem sok, annyit sem láttunk, és a több mint egy évtizedes múltra visszatekintő katowicei metal őrület idén erősen death-doom-dark-gothic...
Rollins Band - sóhajtanak fel azon metallisták, akiket nem bírtak meghódítani sem a Hammerfall-szerű bőrös-szegecses mozgó anakronizmusok, sem pedig a gitárt markoló fiúbandák. A helyenkénti eufóriába csapó metallista-lelkesedést azért letörte kissé a csaknem ötrongyos belépő, ami meg is látszik a tömegen; egészséges sokaság (ezerkét-ezerötsz...
Ennek a bulinak az alapötletét az akkortájt megjelenő friss Dream Theater alkotás adta, ám zeneileg éppen Petrucciékról szólt a legkevésbé az egész. Ezt biztosan nehezményezték is páran, annál jobban örültek viszont azok, akik leakasztották a magukét a nyereménysorsoláson (a fődíj egy utazás volt a müncheni Dream/Pain Of Salvation koncertre!!!). A ...
A tavaly szeptember 11-én történtek miatt némileg későbbre csúsztatva, de végül csak összejött a 11 évvel ezelőtti U.S. power metal álomturné második felvonása! Egyúttal újabb nagy nevet pipálhattam ki, hiszen a Vicious Rumors t az 1991-es Welcome To The Ball lemezük óta istenítem, élőben azonban még nem volt szerencsénk egymáshoz. Nos, a hagyományos...
A helyszín ismét a színültig telt Arena, az összeállítás ismét kiváló és ennek ismét rengeteg magyar rajongó lehetett szem- és fültanúja. Legnagyobb sajnálatomra a Kreator elmaradt (áthidalhatatlan nézeteltérésük támadt a szervezőkkel), de nélkülük is kellően agyirtóra sikerült a hagyományos bécsi black/death orgia, a sok impozáns név között őszint...
Nem is tudom, mi a titka annak, hogy a honi ún. progresszív zenekarok találkozói mindig olyan nagyszerűen sikerülnek, holott az egy stílusra kihegyezett fesztiválok könnyen átmehetnek ám egysíkúba! Noha állandóan vannak átfedések a fellépőgárdában, a visszajáró csapatok is rendre tudnak újat mutatni és a friss felfedezettek is szolgálnak meglepetés...
Délután a kémeim jelentették, hogy Budaörsön szállingózik a hó, tehát lélekben felkészültem, hogy méteres hóakadályokat leküzdve kell a világvége alsón lévő Wigwamhoz eljutni - világvége felsőről természetesen. Nem így történt, csupán a metsző északi szél, no meg a hosszú sor (!) jelentett némi akadályt, ami a helyszín bejárata előtt kígyózott.
Egyet jobb, ha már most megtanulunk: a hardcore/punk bizonyos értelemben inkább egyfajta mentalitás, mint konkrét jegyekkel rendelkező zenei stílus. Mivel a színtér nálunk a metal scene-től abszolút függetlenül él, és a kívülállók számára gyakorlatilag láthatatlan fórumokon képviselteti magát, ez sokaknak nem is lehet egyértelmű. Tavaly a Creation ...
„Bulgáriába mentek koncertezni? Pont oda? És nem féltek, hogy kirabolnak? Vagy hogy ételmérgezést kaptok?" - és hasonlók. Őszintén szólva - bár nem féltünk -, mi se nagyon tudtuk biztosra, hogy mi lesz ebből, de akkor is ki kell próbálni. Két koncert, plusz interjúk, összesen utazással együtt öt nap. Miért ne? Ráadásul az utolsó pillanatban képbe k...
Elfogult vagyok. Erről az emberről és a zenekaráról akkor se lehetne rosszat írni, ha egyébként lenne miért. De nincs. Jó persze, igaz hogy a basszusgitáros Marcus Blake lila póló-kétforintos farmer-bakancs összeállításban inkább lepattant műszaki egyetemi kollégistának néz ki, de simán folyamodhatna szociális segélyért Jim Wilson gitáros is (motor...
Az atmoszférikus black metal kedvelőinek szóló E-klubos este után a PeCsában a hagyományos európai nehézfém népes hazai rajongótábora is megkapta, ami neki jár. A Cross Borns ebből a táborból szemmel láthatóan már kiépítette a saját bázisát. Egy nyitózenekarnál ez nem kis előnyt jelent ám! A selyemingeket már egy ideje a szekrényben hagyták, az...
Bodrogbeach, Tokaji aszú, zene, fiúk-lányok (13-tól 40-ig), fullasztó meleg, szúnyogok, koncertek, programok, élet, rock'n'roll. Talán ezek jellemezhetnék a legjobban az idén augusztus 16 és 19 között megrendezett tokaji Junkies - Zero-G tábort. Az igazat megvallva nekem az idei volt a legelső, de több visszajáró törzsvendéggel is beszéltem, hozzá...
Első nap - augusztus 1.
Az idei Sziget a "leggrandiózusabb nyári fesztivál" megtisztelő titulusa mellett a "legocsmányabb karszalagszínek" kevésbé hízelgő díját is elnyerte, legalábbis nálam. Az úgymond "hivatalos" látogatók toalettkacsa-zöld csuklóékessége még hagyján, de a rendes heti szalag értelmezhetetlen kékes-türkiz-lilás színe bőven felér eg...
Harmadszor tette tiszteletét nálunk Dave Mustaine és csapata, akik a metalhoz is visszatértek a rádiós (le)szereplés után. Hiába, elég rosszul hangzott volna az amcsi diszkókban az, hogy megahalál, mint sztárcsapat... Nyolckor kezdődött volna a koncert, viszont az emberek csak jöttek és jöttek, így cirka 8:20-kor lépett színpadra a zenekar. Tömegn...
Idén csak egy nap telt el kettő helyett a tavaly már bejáratott néven, de a változatosságra való törekvés ugyanúgy érződött és ezúttal az időjárás is kedvezett a szabadtéri bulinak! A koncertek mellett pörgött a CD-és pólóstand is, nem beszélve a közönség-találkozókról, ahol a fellépők tonnaszámra osztották az autogramokat. Igazából az se dühített ...
A borsos jegyár sem tudott elrettenteni attól, hogy a '97-es Sziget után újból közel kerüljek egy élő legendához. (No Sleep 'Til Alsóörs) Akkor járt ugyanis utoljára nálunk a világ első számú rock'n'roll fazonja és cinkosai, hogy maradandó nyomot hagyjanak hallójáratainkban. Jöhetett itt motorparádé, bungee jumping, netán Hooligans koncert fullos ...
Ennek a több éves múltra visszatekintő, idén egyenesen háromnaposra duzzasztott maratoni zúzdának a zárónapjára lendültünk át a labancokhoz. Önmagában az akkor éppen lemezmegjelenés előtt álló Judas Priest önmagában is meggyőző érv volt az utazás mellett, ráadásul két nem akármilyen kaliberű csapatot is végignézhettünk Ripperék előtt.
Du. 13 óra körül Norbi, a gitárosunk begyújtja a rakétát. Jól megtankoljuk a kocsit, aztán a megbeszélt gyülekezőhelyen összeszedjük a brigádot (egyedül Szabolcs, a "doberman" indult külön) és hajrá! Közel négyórás autóút következik, minimális pihenőkkel. Azok a rohadt kilométerek mintha sose akarnának elfogyni, a Pécs határát jelző táblát ált...
Másodjára került megrendezésre a progresszív metal zenét egyre többen, és jobb minőségben előadó hazai csapatok fesztiválja. Tavaly Pécsett gyűlhettek össze a komplex zene hívei, egy egész estés meditációra, hangorgiára, amit ebben az évben még magasabb színvonalon, és több fellépővel próbáltak a szervezők megrendezni. Fejemre legyen írva, a pécsi ...
Mindazoknak, akik nem az európai zenei élet központjainak egyikében élnek, olykor biz' hosszabb utat kell megtenniük, ha szeretnék elcsípni egy-egy kedvencüket valamely város színpadán. Ezúttal szerencsés voltam, hisz ahhoz, hogy láthassam a Rammstein legénységét, mindössze Bécsig kellett elbumliznom.