Azt hiszem, nem is kaphattam volna kiválóbb Mikulás-ajándékot, mint azt a számomra meghatározó énekest és showmant, akit már tizensok éve illett volna itthon felléptetni, akár “anyabandájával”, a Skid Row-val is anno. A Wigwam előtt megnyugtatóan hosszú sor állt (a megnyugtatót persze nem a sorállás nagyszerűségére, hanem arra értem, hogy félelmeim ellenére nem csak pár száz old-school rock’n’roller volt kíváncsi Bach mesterre), és bejutva már az előzenekarként tündöklő Extázis műsorába sikerült belecsöppennem. Érdekes módon a már bejutott közönségből elég sokan figyelemmel kísérték a műsorukat, így én is így tettem, de lelkesedésem nem tartott sokáig.
