Sejtettem, hogy az aznapi Clawfinger, illetve a Peter Gabriel koncert elszippantja a koncertlátogatókat (többen mondták előtte, hogy de kár, hogy pont aznap van ez a buli is, de mit lehet tenni), meg pont előző nap már volt egy IHM koncert, szóval csak az igazán fanatikusok jöttek el aznap a Pesti Est Caféba.
Lehet, hogy rosszul emlékszem, de szerintem nem nagyon volt még olyan, hogy a Tabánban a hazai rockzene legsikeresebb csapatai közül lehetett néhányat, jelen esetben kettőt, megtekinteni. Mindezt ráadásul ingyen… Mikor elindultam otthonról még nagyon szép, napsütéses idő volt, kellemes szellő fújdogált, minden adott volt tehát egy jó kis szabadtér...
Nem vagyok egy megveszekedett punk/HC arc, de valahogy a D.R.I.-t nagyon komálom. Még évekkel ezelőtt a Thrash Zone lemezükkel szerettem meg őket, majd később visszaástam az egész korai dolgaikig is. Arról azonban, hogy épp hol tartanak, mit csinálnak a fiúk, egyáltalán létezik-e még a zenekar, fogalmam sem volt. Nem kis meglepetésként ért tehát, a...
Szóval tehát a norvég Mayhem Budapesten. Hagyjuk is a szokásos zenekari biót dióhéjban, úgyis mindannyian tudjuk, hogy a black metal nemhivatalos alapköve a zenekar, és töviről hegyire ismerjük a Best magazinba való gyilkolós, csörcsbörneres, szaftos sztorikat a messzi-messzi hősidőkből, mikor még nem volt teljesen közröhej tárgya a harcinak szánt ...
Húsvét, tele koncerttel. Úgy gondoltam, nincs jobb annál, ha az ember ilyenkor nézi meg a Télapót. (OK, tudom, béna vicc, sebaj.) A Marco Polo pinceklub és elég pici az a része, ahol a koncerteket tartják. A színpad még picibb. Zsebkendőnyi, ahol egy Wackornyi zenekar (gy.k.: 3 tag) még szűken elfér, de ha már három embernek kell elférnie há...
Jó régen volt már az előző pécsi ProgFeszt, épp ideje volt, hogy végre történjék valami ezen a vonalon. Persze tudom, a körülmények nehezek, meg hát ez nem is valami nagy tömegeket vonzó műfaj – de hát azért egy évben egyszer mindenképpen jó szerintem, ha a stílus legjelesebb hazai képviselői meg a fanatikusok összegyűlhetnek egy kis közös örömködé...
Igen erős összeállítású dallamos mezőny látogatott el hozzánk március végén. Azt hiszem a dallamos metal híveinek sem a PC69-t, sem az Axxis-t nem kell különösebben bemutatni, mindkét csapat hosszú évek óta űzi az ipart, ráadásul egy jó kis vendégbandát is hoztak magukkal, a svájci Crystal Ballék személyében. Nem kis várakozásokkal néztem tehát az ...
Vannak olyan zenekarok, melyeket az embernek akkor is látnia kell, ha történetesen épp nem nagy rajongója az adott stílusnak. Ilyen a Morbid Angel is, így tehát – annak ellenére, hogy nem vagyok egy death metal fan – én is leslattyogtam nemzeti ünnepünkön a Népligetbe. Mivel én is utálom, ha olyanok okoskodnak a kedvenc műfajommal kapcsolatban...
Egy nappal az E-Klubos Morbid Angel után ismét felkerekedtem, hogy ezúttal egy egészen másmilyen zenei élményben legyen részem. Két élő legenda látogatott el ugyanis hozzánk: Glenn Hughes és Joe Lynn Turner személyében. Nagyon kedvelem a két fickó hangját (különösen Hughes mesterét), a két közös lemezüket pedig egyenesen imádom, s mivel ráadásul má...
Alig 11 évvel ezelőtt járt itt utoljára Max Cavalera, az akkor még szebb napokat élt Sepultura frontembereként, de mégis sok arc - köztük én is - ezen név bűvöletében ment el erre a péntek esti brazil-törzsi-metal próféciára. Se plakát, se túl nagy hírverése nem volt a koncertnek, de a PeCsa kapuit átlépve már lehetett látni, hogy erre nem is ...
Nos, igen, amikor 2003 februárjában a Terra Incognita lemezbemutatóról indultunk haza ugyanerről a helyszínről, a monumentális koncert hatásaként jelentkezett eufórikus hangulatban, eszünkbe sem jutott volna, hogy egy évvel később milyen szomorú apropó kapcsán veszünk részt egy még monumentálisabb Nemesis-szeánszon. Mert ugye fantasztikus volt ...
Na igen, szóval még egy alapvető fontosságú koncert, amelyen mindenképpen ott kívántunk lenni, ha törik, ha szakad. Bár valami fatális félreértés folytán a Uriah Heepre sokan úgy gondolnak – feltehetőleg a meghatározó Hammond sound és a kortársiasság miatt –, mint egy Deep Purple „kisöcsikére”. Van is egy közkeletű mondás róluk: „a szegény ember De...
A Moby Dick régi favorit nálam, talán azt is mondhatnám, hogy a kedvenc magyar bandám, így egy pillanatra sem volt kétséges, hogy a Petőfi Csarnokban a helyem ezen az estén. Az utolsó falat bejgli elfogyasztása után kicsit késve érkeztem a bejárathoz, így a Virgin One műsorából sajnos semmit nem láttam, a Monastery pedig elmaradt, így a Depresszió ...
Ha rögtön a koncert után megírom, ez a beszámoló elvileg úgy kezdődött volna, hogy “bár családunkban az egy főre eső Saxon lemezek száma nem túl magas…” Oka van azonban annak, hogy ezt a rendkívül szellemes frázist le kell hagynom a cikk elejéről: azóta a szituáció gyökeresen megváltozott! Igen, megint csak egy olyan koncertet láttam, amelyet követ...
Egy igen kellemes nagycsaládi ünnepség után indultunk a Pesti Est Caféba, néhány jófajta hazai zenekart megnézni. Elég kontrasztos hely ez egy metalkoncertnek, vagyis inkább fura a fenti békésen italozgató, beszélgető dizájnolt fiatalok után lemenni a pincébe, ahol nem kevésbé fura - és nem kevésbé dizájnolt, csak másképp - alakok metalkodnak.
Nem árulok el nagy titkot (sőt, valószínűleg önismétlőnek hat az elkövetkező vallomás), ha elmondom: nem a bulizós, headbangelős, léggitározós koncertlátogatók közé tartozom, sokkal inkább azok táborát erősítem, akik a tiszta muzikális élmény és a zenei csemegék miatt járnak “rockhangversenyre”. A “kötelező-best-of-live” műsorok és a hejjegtetős sa...
Megmondom őszintén, a Death Angel nem volt nagy kedvencem korábban, begyűjtöttem a lemezeiket, szerettem is őket (különösen az Act III-t), de nem voltak nagy favoritjaim. Ez azonban egy csapásra megváltozott, mikor a No Mercyn láttam a legendás Bay Area csapatot. Ott, akkor fanatikusukká váltam, az a buli tényleg talán a legnagyobb koncertélménye...
Utoljára áprilisban jártam a Mega Pubban, akkor borzasztóan zavart a hegynyi magas színpad. Azóta ezt korrigálták, emberi méretűre csökkent a magassága, így legalább lehet már látni a zenészeket is, viszont ha már háromnál többen játszanak fent, akkor nyomorognak, mert a szélessége is csökkent a deszkáknak, egyenes arányban a magassággal.
Már több ízben írtam a Helloweenhez kötődő, nem mindennapi kapcsolatomról, de ha valaki esetleg nem olvasta volna korábbi Pulitzer-várományos munkáimat, most is ejtek egy-két szót erről a viszonyról, főleg, hogy, Helloween cikkről lévén szó, a téma itt és most a legaktuálisabb. Szóval, valószínűleg a csapat valószínűleg törzsrajongóinak szöges ell...
A tavaszi No Mercy után ez a túra lehetett volna az év második legerősebb thrash összeállítása… Lehetett volna, ugyanis az eredetileg meghirdetett Carnal Forge (szerintem a kortárs thrash legjobbjai), valamint a legendás Agent Steel végül nem szerepelt az összeállításban. Mindegy, az Exodust így is meg kellett nézni, úgyhogy rengeteg szervezési...
Mivel a debreceni Maiden koncert idején épp a brnoi Bonded by Metal turnén voltam, nem volt más választásom, mint kiutazni a csehekhez, és ott elcsípni a bandát. A T-Mobil Arena egy elég tetszetős csarnok, kb. Pecsa méretű küzdőtérrel, amihez körbe még ülőhelyek is társulnak. Egyetlen szépséghibája volt csak a helynek, nevezetesen hogy cseh b...
Akik olvasták a fesztiváljelentéseimet, tudják, mennyire kényes és kényelmes vagyok. Új tulajdonságommal ismerkedhetnek meg most mind ők, mind a későn érkezettek, amely azonban a legkevésbé sem meglepő a fentiek fényében: megrögzött, begyöpösödött budapesti (sőt: azon belül is kórosan belvárosi) volnék, kérem tisztelettel. Így enyhe megbotránkozáss...
Amikor a koncert előtt pár nappal megérkezett a hír, hogy az Arch Enemy nem folytatja a turnét holmi gyilkos rovarok támadásából kifolyólag, sokan nekiálltak eladogatni a koncertjegyeiket. Ezt már akkor is furcsálltam, hiszen a Nevermore dalai és koncertteljesítménye szerintem önmagában megért egy teljes árú jegyet, ráadásul a szervezők 500 forin...
Az önvizsgálat és a megbékélés napja volt ez, vagyis nem csak ez, mert két napos rendezvényt szervezett a Periferic, a két évvel ezelőtti terrortámadás “emlékére”. Az első nap rockosabb formációkat nézhettünk meg, a második inkább a world music jegyében telt. Nyilván az első nap érdekelt minket.
Facebook
Twitter