Nem tegnap volt az utolsó alkalom, hogy romantikus kettesben mentünk koncertre, de mivel barátaim többnyire ki nem állhatják az Accept egykori hangját, ezúttal így alakult. Na meg hát adni kellett a családi kapcsolatoknak is, párom keresztapja és a germán harcos között ugyanis jelentős fizikális és alkati hasonlóság áll fenn: egymás között csak Udo...

Sejtettem, hogy az aznapi Clawfinger, illetve a Peter Gabriel koncert elszippantja a koncertlátogatókat (többen mondták előtte, hogy de kár, hogy pont aznap van ez a buli is, de mit lehet tenni), meg pont előző nap már volt egy IHM koncert, szóval csak az igazán fanatikusok jöttek el aznap a Pesti Est Caféba.

Lehet, hogy rosszul emlékszem, de szerintem nem nagyon volt még olyan, hogy a Tabánban a hazai rockzene legsikeresebb csapatai közül lehetett néhányat, jelen esetben kettőt, megtekinteni. Mindezt ráadásul ingyen… Mikor elindultam otthonról még nagyon szép, napsütéses idő volt, kellemes szellő fújdogált, minden adott volt tehát egy jó kis szabadtér...

Nem vagyok egy megveszekedett punk/HC arc, de valahogy a D.R.I.-t nagyon komálom. Még évekkel ezelőtt a Thrash Zone lemezükkel szerettem meg őket, majd később visszaástam az egész korai dolgaikig is. Arról azonban, hogy épp hol tartanak, mit csinálnak a fiúk, egyáltalán létezik-e még a zenekar, fogalmam sem volt. Nem kis meglepetésként ért tehát, a...

Szóval tehát a norvég Mayhem Budapesten. Hagyjuk is a szokásos zenekari biót dióhéjban, úgyis mindannyian tudjuk, hogy a black metal nemhivatalos alapköve a zenekar, és töviről hegyire ismerjük a Best magazinba való gyilkolós, csörcsbörneres, szaftos sztorikat a messzi-messzi hősidőkből, mikor még nem volt teljesen közröhej tárgya a harcinak szánt ...

Húsvét, tele koncerttel. Úgy gondoltam, nincs jobb annál, ha az ember ilyenkor nézi meg a Télapót. (OK, tudom, béna vicc, sebaj.) A Marco Polo pinceklub és elég pici az a része, ahol a koncerteket tartják. A színpad még picibb. Zsebkendőnyi, ahol egy Wackornyi zenekar (gy.k.: 3 tag) még szűken elfér, de ha már három embernek kell elférnie há...

Amennyire vártam a svéd power csapatot, a Nocturnal Ritest, annyira szerencsétlenül sült el ez a “találkozás”. Egyrészt azért, mert a koncert napjáig nem sikerült hozzájutnom legújabb albumukhoz – másrészt maga az előadás minősége lohasztotta le minden jókedvemet.

Jó régen volt már az előző pécsi ProgFeszt, épp ideje volt, hogy végre történjék valami ezen a vonalon. Persze tudom, a körülmények nehezek, meg hát ez nem is valami nagy tömegeket vonzó műfaj – de hát azért egy évben egyszer mindenképpen jó szerintem, ha a stílus legjelesebb hazai képviselői meg a fanatikusok összegyűlhetnek egy kis közös örömködé...

Igen erős összeállítású dallamos mezőny látogatott el hozzánk március végén. Azt hiszem a dallamos metal híveinek sem a PC69-t, sem az Axxis-t nem kell különösebben bemutatni, mindkét csapat hosszú évek óta űzi az ipart, ráadásul egy jó kis vendégbandát is hoztak magukkal, a svájci Crystal Ballék személyében. Nem kis várakozásokkal néztem tehát az ...

Vannak olyan zenekarok, melyeket az embernek akkor is látnia kell, ha történetesen épp nem nagy rajongója az adott stílusnak. Ilyen a Morbid Angel is, így tehát – annak ellenére, hogy nem vagyok egy death metal fan – én is leslattyogtam nemzeti ünnepünkön a Népligetbe. Mivel én is utálom, ha olyanok okoskodnak a kedvenc műfajommal kapcsolatban...

Egy nappal az E-Klubos Morbid Angel után ismét felkerekedtem, hogy ezúttal egy egészen másmilyen zenei élményben legyen részem. Két élő legenda látogatott el ugyanis hozzánk: Glenn Hughes és Joe Lynn Turner személyében. Nagyon kedvelem a két fickó hangját (különösen Hughes mesterét), a két közös lemezüket pedig egyenesen imádom, s mivel ráadásul má...

Alig 11 évvel ezelőtt járt itt utoljára Max Cavalera, az akkor még szebb napokat élt Sepultura frontembereként, de mégis sok arc - köztük én is - ezen név bűvöletében ment el erre a péntek esti brazil-törzsi-metal próféciára. Se plakát, se túl nagy hírverése nem volt a koncertnek, de a PeCsa kapuit átlépve már lehetett látni, hogy erre nem is ...

Nos, igen, amikor 2003 februárjában a Terra Incognita lemezbemutatóról indultunk haza ugyanerről a helyszínről, a monumentális koncert hatásaként jelentkezett eufórikus hangulatban, eszünkbe sem jutott volna, hogy egy évvel később milyen szomorú apropó kapcsán veszünk részt egy még monumentálisabb Nemesis-szeánszon. Mert ugye fantasztikus volt ...