Egy gyönyörű áprilisi napon határoztuk el bajtársaimmal, hogy kikocsikázunk labancföldre a No Mercy utazófesztivál bécsi állomására. Régóta nem voltam már Bécsben holott Mosonmagyaróvártól (szülőföldem, lakhelyem) mindössze 80 km-re van (ugye ami egy százassal közelebb van Pestnél), na de a magyar ember már csak ilyen lokálpatrióta, és inkább több ...

Tehát végre Katatonia Magyarországon. Mióta is várom? Hát körülbelül a For Funerals To Come EP óta, amit a borítója miatt kölcsönöztem ki (!) a Ságiból valamikor nagyon-nagyon régen. Nem is vittem vissza, hanem megvettem másnap. Azóta mondjuk elcseréltem az első At The Gates-re, de őket már nyilván nem fogom látni. A Ságit meg egyszerűen legyal...

Némileg felületesen fogalmazva azt is írhatnám, afféle Neurosis-tribute estnek adott otthont ezúttal a Trafó. Ha azonban pontosabb akarok lenni, úgy fogalmazok, hogy a súlyos, kísérletezős, fantáziára és érzelmekre egyaránt ható zenék illetve zenekarok estéje volt ez.

Mivel a Kingdom Come első 2 lemeze számomra abszolút klasszikus (plusz annak a másik 5 millió embernek is, akik megvették), és a Gotthard korai lemezei is a műfaj (európai) élvonalába tartoznak, ezért nem volt kérdés, hogy meg akarom őket nézni.

Március 21-én Debrecenbe érkezett a vége felé közeledő Stagediving tour. A turnét már megelőzte a híre, Gödöllőn a Trafóban és Győrben a To-Rockban állítólag hatalmasat zúztak a srácok, itt 300-500-an voltak rájuk kíváncsiak. Az előzenekarokat sajna nem sikerült elcsípnem, de hát a belépő rockerek és thrasherek elsődleges célpontja mindig a ruhatár...

Újabb rocktörténelmi eseményhez érkeztünk! Nem egy ember mondja – sőt magam is hajlok arra –, hogy a világ első számú barokk n’rollere, a klasszikus zenei alapú metal gitáriskola non plus ultrája, Yngwie Malmsteen már kiírta magát, a legutóbbi lemeze is javarészt ismétlés csupán, a régiekhez nem ér fel stb. (Nekem speciel a Facing The Animal albuma...

Zero bácsi csodákat művel újabban koncertszervezési szinten, példa erre Danny Cavanagh fellépése is, ráadásul nemcsak a székes fővárosban, hanem Pécsen és Szegeden is. Körülbelül 160-180 fős közönség várta JATE Klubban az Anathema gitárosát és valószínűleg mindenki tudta, mire is számítson nagyjából.

Na végre, elvetődtem egy IHM bulira, és végre lemez után is láttam az "ebszensz"-t! De kezdjük az elején: Gödöllő, Trafó, enyhe szél, mínusz száz fok, de a hajam még így is erős és csillogó. Sajnos a Trafó nem az a hely, ami tele szokott lenni, most sem volt másképp, de aki volt, nagyon jól szórakozott - aki nem, most sírhat.

A hazai Without Face kapta a nem mindennapi lehetőséget, hogy vendégként végigkísérje az Európa-turnén a Samaelt és a Cathedralt. Ez nem akármi. Mindenképpen örvendetes tendencia, hogy van már néhány zenekarunk, amelyik helyt tud állni idegenben is. A magyar csapat korrektül lejátszotta a programját, én nem vettem észre, hogy különösebben sokat ...

Egész héten azon tipródtam melyik koncertre menjek a sok közül, amelyikre hívtak, végül kettő esélyes maradt, így megkezdhettem éves első koncertlátogatásomat. Különös módon utoljára is Isten Háta Mögött koncerten voltam, ráadásul ugyanitt. Annyi változás történt, hogy most az Aebsence társaságában zenéltek Palikáék, én meg hálistennek most nem ké...

A budapesti élő rockzene nincs elkápráztatva túl sok olyan hellyel, ahol egy zenekar igazán igényesen, tisztán és erősen szólalhat meg, no meg persze elegendő közönség előtt. A Wigwam - legalábbis a megszólalás tekintetében ezen az estén is jól teljesített, igaz, körülbelül fél háznyi, ám annál lelkesebb közönség előtt lépett színpadra a Nemesis.

Szerencsére igazán nem kellett sokat várnunk az év első óriási koncertjére! Némi bosszúság a nagy örömködés közepette, hogy a Mood utód Wall Of Sleep műsorát lekéstük, pedig az izgalmas útviszonyok közepette is siettünk, ahogy csak tudtunk. A magyar doomsterek fellépése után tartott "közvélemény-kutatás" mindenesetre azt hozta ki, hogy rendben...

Igazából nem is nagyon akartam megnézni ezt a turnét, mert a Hammerfallt vagy 5x láttam már, és az új lemezük is valahogy már nem hallgattatja magát, kicsit laposnak érzem. Viszont amikor meghallottam, hogy Jorn Lande is tiszteletét teszi nálunk - sajnos nem a szólólemezével, nem a zseniális Arkkal, sőt nem is a szintén király Milleniummal -, hanem...