Bár a mágikus hat betű ott virít a címlapon, nem érdemes a legendás/hírhedt névhez kapcsolódó elvárásokkal közelíteni ehhez a dupla kiadványhoz, ellenkező esetben óhatatlan a csalódás. A Burzum halott. Nem én állítom ezt, hanem maga Varg Vikernes, aki most ennek ellenére is mintegy kilencven percnyi új (?) muzsikát szabadít ránk a jól bejáratott brand zászlaja alatt. Akad persze erre is magyarázat, de erről majd később. Vikernes annak idején nem búcsúzott szépen leghíresebb gyermekétől, a furán elsült kísérletekkel támadó The Ways Of Yore messze az életmű leggyengébb alkotása volt hat évvel ezelőtt, de már az azt megelőző Sôl austan, Mâni vestan sem hagyott bennem különösebb nyomot. Mindez azért nem nevezhető tragédiának, hiszen a börtönbüntetés utáni korszak öt plusz egy lemeze közül az első három kimondottan nívósnak mondható, a Belus – Fallen – Umskiptar sor az én olvasatomban egyenrangú a korai klasszikusokkal.
