Már nem is emlékszem, hogy hol olvastam, de egészen biztosan egy nagyon bölcs ember írhatta, hogy az életben a változatosságon kívül egy dolog fontos igazán: az állandóság. A biztonságérzet, amit az a tudat ad, hogy változzon bármerre is a világ körülöttünk, az igazán fontos dolgok, amiket az évek-évtizedek során megszerettünk, vagy akár csak megszoktunk, ugyanolyanok lesznek, ott maradnak, ahová tettük őket. Számomra az AC/DC bő három évtizede ezt jelenti, és az, amit egyesek rendre röhögve rónak fel nekik – hogy ugyanazt az egy dalt játsszák el újra és újra –, számomra éppen, hogy pozitívum. Mert az az egy dal legalább jó. Nagyon jó.
