Shock!

november 27.
szerda
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

CD kritika

Psychotic Waltz: The God-Shaped Void

Psychotic Waltz: The God-Shaped Void

Egy év híján negyed évszázad irgalmatlanul hosszú idő önmagában nézve is, nemhogy arra várakozva, hogy egy zenekar új lemezt adjon ki. A várakozók közül egyre kevesebben voltak már térdelőrajtban az elmúlt kábé bő tíz évben, az újjáalakulás óta, aki kitartott, az is térdproblémákkal küszködve, fájós háttal merevedett bele a rajtba, majd „úgyseleszsemmi” legyintéssel és egy mély sóhajjal porolta le a nadrágját. Hogy mégis lett valami, azt én már kisebbfajta csodának fogom fel, és örülök egyáltalán a ténynek, hogy élnek, léteznek, alkotnak, az meg már tényleg csak hab a tortán, hogy a The God-Shaped Void minden ízében méltó a régi világhoz.

 

Thy Catafalque: Naiv

Thy Catafalque: Naiv

Naiv vagyok. Egyrészt azért, mert minden nekem szimpatikus előadónál szeretem elhinni, hogy őszintén gondolja azt, amit zenéjével elém tár. (Meg azt is, hogy a banda tagjai tényleg a legjobb cimborák, hogy az adott turnén tényleg mi vagyunk a legjobb közönség, és hogy nem is a pénz miatt állnak ki újra és újra a világot jelentő deszkákra, hanem val...

Biff Byford: School Of Hard Knocks

Biff Byford: School Of Hard Knocks

Számomra valamiért sosem tűntek természetesnek, mi több, kifejezetten gyanúsak a sok évtizednyi szakmai ténykedés után hirtelen feltámadó szólóelőadói ambíciók, különösen olyan muzsikusoktól, akik egyébként az anyazenekarban is főszereplőnek számítanak. Tipikusan ilyen a nemrégiben ismét új lemezzel előrukkoló (de hogy minek...), Steve Harris-féle Br...

Demons & Wizards: III

Demons & Wizards: III

Ha igényes muzsikában utazó, európai és tengerentúli power metal alakulatokat kellene hirtelen megnevezni, akkor óhatatlanul is felbukkanna az amerikai Iced Earth és a német Blind Guardian neve, a stílus nem éppen csekély számú képviselői között. Az említett zenekarok két oszlopos tagját magába foglaló, több mint húsz esztendővel ezelőtt (!) életre...

Passion: Passion

Passion: Passion

Hát persze, hogy direkt rá kell menni a '80-as évekre borítógrafikában is, logóban is, így jobban rágyúrhat a nosztalgikus hangulatra a kutakodni vágyó hallgató, ha új ízre vágyik. Nem titok, emiatt figyeltem fel valamilyen automatizált ajánlás során a bandára, és adtam nekik esélyt a zajviharban. A formációt Daniel Rossall hozta létre, és ha jól o...

Ozzy Osbourne: Ordinary Man

Ozzy Osbourne: Ordinary Man

Őszintén szólva kicsit meglepődve olvasom az új Ozzy-album kapcsán eddig megfogalmazott hazai és nemzetközi reakciókat. Azt tapasztalom ugyanis, hogy az anyag megosztja a tábort, ugyanakkor nem értem, miért. Tudom, sokaknak fáj, hogy Zakk Wylde-ot ezúttal is kihagyták a buliból, de tegyük a szívünkre a kezünket, a szőke gitármester már a tíz évvel ...

Bonded: Rest In Violence

Bonded: Rest In Violence

Még csak az év elejét írjuk, de már biztos, hogy 2020 egyik komoly meglepetése a Bonded lemeze. A német csapat két alapembere Bernd „Bernemann" Kost gitáros és Markus „Makka" Freiwald dobos, akiket Tom Angelripper meglehetősen váratlanul rúgott ki kábé két évvel ezelőtt a Sodomból enerváltságra, motiválatlanságra hivatkozva. Nem tudom, hogy ez papr...

SDI: 80s Metal Band

SDI: 80s Metal Band

Ha első blikkre nem sokat mond neked az SDI – azaz a Satan's Defloration Incorporated – neve, nem kell feltétlenül magadban keresned a hibát. A német csapat ugyanis viszonylag rövid ideig, egészen pontosan öt évig volt aktív a '80-as évek közepén, és akkor sem váltak meghatározó tényezővé. Két okés, és egy kifejezetten jó lemezt (ez volt a Sign Of ...

Annihilator: Ballistic, Sadistic

Annihilator: Ballistic, Sadistic

Bő négy év alatt három nagylemez meg egy tripla live-cucc: igen komoly fokozatra kapcsolt tehát az Annihilator Dave Padden távozását követően. Ráadásul 2017 óta változatlan felállásban nyomják, ami azt mutatja, hogy a főnök, Jeff Waters talán most rátalált a megfelelő irányra és gárdára, így a csapat kiegyensúlyozott működtetése hosszú távon is biz...

Black Swan: Shake The World

Black Swan: Shake The World

Újabban mintha kizárólag Whitesnake-vonatkozású gitárosok sideprojektjeit dobná nekem a gép. A Fehérkígyóban valaha játszott, egyik legmarkánsabb nyomot hagyó tag, Doug Aldrich után most a jelenleg is David Coverdale oldalán ténykedő Reb Beachre fanyalodom. Na jó, Reb esetében azért az elsődleges referenciapontot még ma is inkább a Winger jelenti, am...

Sepultura: Quadra

Sepultura: Quadra

Kezd baromi unalmassá válni, hogy az éppen aktuális Sepu-megjelenés előtt újra és újra fellángol az a szánalmas adok-kapok , amiben általában vagy Max Cavalera vagy b. neje, Gloria játssza a főszerepet – egyre rosszabbul és reménytelenebbül. Miközben a Sepu az előző albummal újabb utakra tévedt – méghozzá abszolút meggyőzően –, addig Max néhány kivét...

Ihsahn: Telemark

Ihsahn: Telemark

Ha a nulladik Ihsahn-szólólemeznek minősülő Prometheust is ide számoljuk, Vegard Sverre Tveitan immár két évtizede szólóművészként tevékenykedik, és ez esetben illik a szóló és a művész kifejezéseket is a lehető legszigorúbb értelemben venni. E húsz év alatt hősünk bejárta az extrémmetal-paletta nagyjából teljes egészét, és el is jutott a két végpontba...

British Lion: The Burning

British Lion: The Burning

Steve Harris számára bizonyára sokat jelent a British Lion, ha még az Iron Maiden bokros teendői közé is beszuszakolja második zenekarának ügyeit. Az eleinte hobbiprojektnek tűnt formáció ha nem is nagyon aktívan, de rendszeresen koncertezget – pár éve hozzánk is eljutottak –, és hét és fél év alatt összeállt a második nagylemez is. Lelkesedni viszon...

The Ferrymen: A New Evil

The Ferrymen: A New Evil

Még tavalyi a lemez, most meg már február második felét írjuk, de a The Ferrymenről azért mindenképpen érdemes szót ejteni. Adott tehát egy projekt, amelynek első lemeze a jelek szerint sikeresnek bizonyult, hiszen ellenkező esetben aligha rendelte volna be a Frontiers a folytatást. És egyébként azt kell mondanom, jogos a kedvező fogadtatás, mert a M...

Revolution Saints: Rise

Revolution Saints: Rise

Öt évvel ezelőtt a Revolution Saints debütálása pontosan azt az esetkört merítette ki, amikor összegyűlnek páran a rockszakma legkvalifikáltabb figurái közül, és ebből logikus módon kellene következnie a világmegváltásnak, ám az valamiért elmarad. Sőt, időnként még a léc alá is csúszunk... Bár ennek pontos okairól van egy nagyon határozott véleményem...

Mammoth Mammoth: Kreuzung

Mammoth Mammoth: Kreuzung

Azt ugye Medgyessy Péter óta tudjuk, hogy az útelágazódás (vagy mi) nehéz szó, márpedig a Mammoth Mammoth ötödik nagylemezének címében szereplő német kifejezés pontosan valami ilyesmit jelent. És hogy a jó ausztrál rock and rollerek miért is használnak germán szavakat? Gondolom, ily módon akarták meghálálni, hogy legújabb lemezüket Berlinben vették...

Dirty Shirley: Dirty Shirley

Dirty Shirley: Dirty Shirley

A korábbi korszakok sztármuzsikusai közül sokakat joggal vádolhatunk azzal, hogy manapság olyan megélhetési projektekben aprózzák el magukat, amelyekbe nem igazán teszik bele a szívüket és a lelküket. Habár a hajdani Dokken-gitáros George Lynch is előszeretettel projektezik boldog-boldogtalannal, az esetek túlnyomó többségében sikerül elkerülnie az...

Sons Of Apollo: MMXX

Sons Of Apollo: MMXX

Akárcsak a The Winery Dogs, a Sons Of Apollo is igazi sikersztorinak tűnik Mike Portnoy – meg persze Billy Sheehan – részéről. Pedig eleinte már csak a felállás és a stílus miatt is tartani lehetett tőle, hogy a csapat túl direkt módon akar majd ráígérni a mai Dream Theaterre, és ettől esetleg izzadságszagú lesz a végeredmény. A ráígérősdi be is jö...

Steve Grimmett’s Grim Reaper: At The Gates

Steve Grimmett’s Grim Reaper: At The Gates

Néhány héttel ezelőtt olvashattál nálunk interjút a többek között az Onslaught és a Lionsheart éléről is ismerős Steve Grimmett-tel. Az egyik lábát tragikus betegségben elvesztett énekes fő csapata és szerelme azonban a Grim Reaper, akik még 2019 októberében hozták ki az At The Gates anyagot, ami három évvel követi a 2006 óta Steve Grimmetz's előtagg...

Pet Shop Boys: Hotspot

Pet Shop Boys: Hotspot

A korábbi hasonló szösszenetre érkezett, váratlanul Super visszajelzések okán, no meg a 21. századi Pet Shop Boys működését körbelengő, közülünk sokakat ma is elképesztő erővel vonzó szürrealitás oltárán áldozva következzék tehát a sztori folytatása, csaknem négy év elteltével. A jeles alkalomnak persze ma már valójában nincs is különösebb jelentőség...

The Agonist: Orphans

The Agonist: Orphans

A The Agonist sokáig nem tért magához Alissa White-Gluz 2014-es csapásszerű távozásából, és a sebtében leigazolt új énekesnő, Vicky Psarakis eleinte nem is találta helyét a szokatlan helyzetben. Ahogyan a zenekar sem, hiszen összhangról messze nem beszélhettünk. Talán el kellett telnie ennek az öt évnek, hogy rájöjjenek az egyszeregyre. Az Orphans ...

Muddy Roots: Wings On My Back

Muddy Roots: Wings On My Back

A Muddy Roots egy olyan új banda, ami igazából nem is az. A trió a Burning Full Throttle-ből alakult át úgy, hogy lényegében Vincze András basszer/vokalista elmaradt mellőlük, Mundi Csabi pedig átváltott gitárról basszusra. És kétgitáros felállásról egyre váltani azért elég meghatározó lehet, még akkor is, ha szerintem választott stílusukhoz jobban...

Michael Monroe: One Man Gang

Michael Monroe: One Man Gang

Bizonyos emberek egyszerűen nem öregszenek, és ebből fakadóan nem is igazán lehet csalódni bennük. Michael Monroe-ról például most már tényleg végérvényesen kijelenthetjük: elképesztően jó, saját karrierjét tekintve is feltűnően egyenletes szintidőt fut a Hanoi Rocks legutóbbi szétszéledése óta. Utólag már azt is megkérdőjelezem, hogy a szólókarrie...

Rendezvous Point: Universal Chaos

Rendezvous Point: Universal Chaos

A Rendezvous Point neve önmagában még nem jelent hívószót, ám ha hozzáteszem, hogy norvégok és progresszív zenét játszanak, már többen felkapjátok a fejeteket a bevezetőt olvasva. Hogy még több érdeklődőt idevonzzak, ravaszul itt említem meg, hogy a Leprous egy állandó és egy koncerten kisegítő tagja is itt játszik – illetve utóbbi csak ex a Nagy N...

Jinjer: Macro

Jinjer: Macro

Nehéz immunisnak maradni a Jinjerre, hiszen a zenekar az utóbbi években egészen meglepő rohamléptekkel halad előre. Magyarországi státuszuk a rendszeres koncerteknek köszönhetően eleinte jóval a nemzetközi előtt járt, de az ukrán csapat mára tényleg bekerült abba a kalapba, ahonnan akár ki is húzhatják a nevüket valamikor a jövőben, és összejöhet e...

O.R.k.: Ramagehead

O.R.k.: Ramagehead

Ugyan már átcsúsztunk 2020-ra, de olyan lemezekről azért illik írni kritikát, amelyet az évértékelő listázásunkban a legjobbak közé soroltunk, így a nem túl feltűnő nevű O.R.k. sem maradhat ki a sorból. Egy netes barangolásnak köszönhetem, hogy egyáltalán felfedeztem a zenekart: épp új zenék után kutattam, amikor megakadt a szemem a borítón, beleha...

Bad Wolves: N.A.T.I.O.N.

Bad Wolves: N.A.T.I.O.N.

Noha a kommentszekció nem nagyon értett velem egyet, én a magam részéről láttam a rációt a Bad Wolves 2018-as Disobey debütjében, noha a dolog kiszámítottsága természetesen messziről üvöltött az első pillanattól kezdve. A csapat ugyanakkor profi módon létrehozott egy működőképes elegyet a brutálmetal és a jellegzetesen amerikai rádiórock közötti mezs...

29. oldal / 226
Hirdetés

Kereső

Hirdetés

Hozzászólások

Galériák

 

Whitesnake - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. július 13.

 

K3 - Budapest, Diesel Klub, 2011. május 19.

 

Voivod - Budapest, Club 202, 2011. május 11.

 

Mercenary - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Die Hard - Budapest, Diesel Klub, 2011. február 13.

 

Stuck Mojo - Budapest, Dürer Kert, 2010. november 2.