Egy év híján negyed évszázad irgalmatlanul hosszú idő önmagában nézve is, nemhogy arra várakozva, hogy egy zenekar új lemezt adjon ki. A várakozók közül egyre kevesebben voltak már térdelőrajtban az elmúlt kábé bő tíz évben, az újjáalakulás óta, aki kitartott, az is térdproblémákkal küszködve, fájós háttal merevedett bele a rajtba, majd „úgyseleszsemmi” legyintéssel és egy mély sóhajjal porolta le a nadrágját. Hogy mégis lett valami, azt én már kisebbfajta csodának fogom fel, és örülök egyáltalán a ténynek, hogy élnek, léteznek, alkotnak, az meg már tényleg csak hab a tortán, hogy a The God-Shaped Void minden ízében méltó a régi világhoz.