Úgy nagyjából azóta teljesen nyilvánvaló lehet mindenki számára, hogy az Ulver mindenféle kategórián felül áll, amikor képesek voltak a világtörténelem egyik legkaotikusabb, legelvetemültebb lemeze, a Nattens Madrigal után mindössze egy évvel előrukkolni a Themes From William Blake's The Marriage Of Heaven And Hell ambientes hangulataival. Nem állítom, hogy kívülről fújom a zeneileg mindent és mindennek a lehetséges ellenpontját keretbe fogó pályafutás összes mozzanatát, de természetesen nekem is megvan a magam története Kristoffer Ryggékkel. A Bergtatt albumhoz például egész életem egyik legbrutálisabb, szó szerint zsigerforgatóan elementáris zenei élménye kötődik (amit most csak azért sem fogok elmesélni), akkor tanultam meg igazán tisztelni ezt a bizarr formációt és főnökét. Minden elismerésem és főhajtásom dacára ugyanakkor sokkal inkább a csapat letisztultabb, dallamosabb, kommerszebb oldalában lelek élvezetet a mindennapokban, ha épp úgy hozza a kedvem.
