Shock!

szeptember 21.
szombat
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

CD kritika

The Moon And The Nightspirit: Aether

The Moon And The Nightspirit: Aether

Furcsa helyzet állt elő köztem és a Tóth Ágnes, valamint Szabó Mihály által működtetett The Moon And The Nightspirit formációval kapcsolatban, ugyanis hat esztendővel ezelőtt egy olyan fantasztikus lemezzel leptek meg, hogy a pogány/neofolk műfajon belül azóta is az jelenti nekem az etalont, legalábbis hazai viszonylatban. A Holdrejtek dalai és atmoszférája valami olyasmi, amit egy csapat karrierje során általában csak egy alkalommal sikerül megteremteni, és amit általában magnum opusként is szokás emlegetni. Többek között ezért is alakult ki egy fura szituáció, hiszen az ezt követő, szerényebb folytatásról, a Metanoiáról nem véletlenül nem született ismertető.

 

Vandenberg: 2020

Vandenberg: 2020

Azért is baromi szórakoztató a rockzene történéseit nyomon követni, mert itt aztán szappanoperába és bohózatokba illő képtelenségek egyaránt megtörténhetnek, és általában meg is történnek. A Vandenberg zenekar visszatérésének ugyanakkor nincs köze az említett két műfajhoz, inkább a tudományos fantasztikum kritériumait elégíti ki. Én magam ugyanis l...

Lamb Of God: Lamb Of God

Lamb Of God: Lamb Of God

Öt évvel ezelőtt, amikor a VII: Sturm Und Drang ról, az évtized egyik legnagyobb mesterművéről írtam, valahogy úgy fejeztem be, hogy remélem, a kiugró színvonal a következő albumra is megmarad, ha lehet, tragikus motiváció nélkül. Fogalmam sincs, Chris Adler távozása tragikusnak nevezhető-e zenei értelemben (Art Cruz köszöni és élvezi, amúgy mi is), ...

Vader: Solitude In Madness

Vader: Solitude In Madness

Mindig apró fülvakarásban vagyok egy-egy új Vader-anyag megjelenésekor. Egyfelől nem tudom nem szeretni a lengyel matuzsálemet, másfelől felröppen bennem a kérdés, hogy kell-e ez a fajta időutazás a 2000-es években, nem lenne-e egyszerűbb a '80-as-'90-es évek death metal albumait hallgatni újra és újra. A válasz minden esetben: naná, hogy kell. Ha ...

Grave Digger: Fields Of Blood

Grave Digger: Fields Of Blood

Stílszerűen 2020-ban szállította le huszadik nagylemezét minden idők legskótabb német heavy metal alapzenekara, az 1980-ban, azaz idén éppen negyven éve indult Grave Digger. Jubileum ez tehát a javából, ráadásul nem is bízták a véletlenre a dolgot, Chris Boltendahlék ugyanis a Fields Of Blooddal egyik legsikeresebb és legemblematikusabb anyagukhoz,...

Behemoth: A Forest

Behemoth: A Forest

Jó köröket fut az utóbbi években a Behemoth. Az utolsó lemezek baromi jól sikerültek, februárban pedig saját szemünkkel is meggyőződhettünk róla , hogy a csapat ma már arénaméretben is simán működőképes (csak a hangzásukat tudnám feledni...). Így aztán nem csoda, ha Nergal is folyamatosan újabb és újabb érdekességekkel igyekszik előrukkolni és fennta...

Sven Gali: 3

Sven Gali: 3

Meg nem merném tippelni, hány embernek mond Magyarországon bármit is a Sven Gali neve. Gyanítom, hogy ha nem is névről, de legalább arcról biztosan ismerem a legtöbbjüket... A helyzet a csapat otthonát, Kanadát leszámítva persze tőlünk nyugatra sem lehet nagyon más, de mindenesetre most itt egy friss EP a hosszas szünet után feléledt alakulattól, a...

Svart Crown: Wolves Among The Ashes

Svart Crown: Wolves Among The Ashes

Kitűnő ütemérzékkel pár héttel azután hallgattam meg és kattantam rá a francia Svart Crown lemezére, miután február 26-án jártak nálunk a Dürerben. Meglehet, ezzel nem is vagyok annyira egyedül, hiszen a Century Media által gondozott Wolves Among The Ashes február 7-én jelent meg, és akkor még abban a világban éltünk, amikor koncertcunami várt ránk...

Nils Patrik Johansson: The Great Conspiracy

Nils Patrik Johansson: The Great Conspiracy

Tologatom már egy ideje ezt az ismertetőt, most azonban, hogy a svéd hatóságok a héten bejelentették: megvan az 1986-ban meggyilkolt miniszterelnök, Olof Palme gyilkosa, nem halogathatom tovább. Érdekes véletlen, hogy Nils Patrik Johansson (Astral Doors, Civil War, Wuthering Heights satöbbi) épp most hozta ki ezt a konceptanyagot az utóbbi évtizede...

White Stones: Kuarahy

White Stones: Kuarahy

Sokszor felvetődött már a kérdés – például aktuális Opeth-cikkek alatt –, hogy miért is olyan megismételhetetlenül jók a svédek korai lemezei, és miért nem érnek még a nyomukba sem a későbbi, letisztultabb anyagok. Nos, akik még mindig abban hisznek, hogy valahol a fenti mondatban rejlik az „igazság", avagy véráldozatok árán is megesküsznek arra, h...

Mad Robots: Pareidolia

Mad Robots: Pareidolia

A pareidolia – hivatalos meghatározása szerint – olyan illuzórikus érzet, amelynek során bizonytalan és véletlenszerű ingereket konkrétnak és tisztán kivehetőnek érzünk. Amikor a gyerekek sárkányokat és barátságosan mosolygó macifejet látnak bele a felhőkbe, vagy mikor a vájtfülű cenzorok a Beatles visszafelé lejátszott lemezein sátánimádatra felhí...

I Saw The Deep: Vimana

I Saw The Deep: Vimana

Az I Saw The Deepre megint egy véletlen bóklászás során akadtam rá, illetve inkább úgy fogalmaznék, hogy a naponta rámömlő feldolgozhatatlan mennyiségű elektronikus promólemezek között pont ennél súgta az az ösztönöm, hogy hallgassak bele. Illetve ne csak bele, hallgassam is meg – noha többnyire néhány másodperc alatt el tudom dönteni, hogy egy ad...

The Black Dahlia Murder: Verminous

The Black Dahlia Murder: Verminous

A The Black Dahlia Murder nem tartozik a világmegfejtő zenekarok közé. Rendületlenül haladnak előre a saját útjukon, még a lemezeik is szinte katonás rendben követik egymást, példának okáért ez a kilencedik stúdióalbum az első a kezdetek óta, amely nem két, hanem közel három év után követi elődjét, a Nightbringers t. Természetesen az évek során ők is...

Mekong Delta: Tales Of A Future Past

Mekong Delta: Tales Of A Future Past

Akkora csend honolt az utóbbi években a Mekong Delta körül, hogy el is könyveltem magamban a német techno-thrash kult-formáció feloszlását. Az ugyanis egy dolog, hogy a Ralf Hubert basszusgitáros/multihangszeres/zenekarvezető/mágus irányította brigád sosem követte a turné-album-turné-turné menetrendet, de olyan mindössze egyszer fordult elő karrier...

Sorcerer: Lamenting Of The Innocent

Sorcerer: Lamenting Of The Innocent

Az igazság az, hogy nem sok mondanivalóm volt a Sorcerer új anyagáról, tekintve, hogy visszatérő (de valójában első) lemezükről én írtam , és egy körrel később kollégám is kifejtette , hogy miért is annyira jó muzsika ez. Emellett a svéd heavy metal rutinos ismerőinek nem is nagyon kell magyarázni e doomos, borongós, mégis pozitív érzéseket keltő stílu...

The Hellfreaks: God On The Run

The Hellfreaks: God On The Run

A The Hellfreaks története 2009-ig nyúlik vissza, de a mi radarunkat az elmúlt években pár híren kívül elkerülte a zenekar, én meg a leírás alapján nem is gondoltam a korábbi anyagaikat ízlésembe vágónak, hiszen a punk nagyon nem a terepem, a pszichobilly is csak mértékkel. 2016-ig három lemezt jelentettek meg, más felállással, az idei God On The R...

Cirith Ungol: Forever Black

Cirith Ungol: Forever Black

Kultikus. Roppant jól hangzó jelző ez, amely zenekarok esetében egyszerre hordozza magában a különlegesség ígéretét, illetve rajongói oldalról azt, hogy aki efféle csapatokat hallgat, valami beavatott, ha úgy tetszik, kiválasztott kör tagja lesz. Talán mi is gyakrabban dobálózunk a kelleténél a cikkekben ezzel a szóval, és nyilvánvalóan azért pont a...

Her Chariot Awaits: Her Chariot Awaits

Her Chariot Awaits: Her Chariot Awaits

Újabb Frontiers-projekt, benne ismét – viszonylag – ismert nevekkel: a Her Chariot Awaits zenei agya Mike Orlando gitáros (Adrenaline Mob), jobbkeze pedig a Sireniában feltűnt Ailyn Giménez énekesnő (ex-Sirenia). A kettőst Jeff Thal dobos és Brian Gearty basszusgitáros egészíti ki, aztán majd meglátjuk, lesz-e ebből az egészből hosszabb távon is va...

Paradise Lost: Obsidian

Paradise Lost: Obsidian

Bizonyos zenekarok szinte lineárisan haladnak előre az évtizedek során, másoknál sokkal komolyabbak a kilengések. A Paradise Lost kétségtelenül utóbbi klub tagságát gyarapítja, de mára valahogy náluk is letisztult, kiegyensúlyozottá vált minden. Nekem legalábbis egy elégedett, magával kiegyezett zenekar képe jön le az interjúkból és az utóbbi több ...

Thematic: Skyrunner

Thematic: Skyrunner

Nem sok értelmét látom annak, hogy minden egyes nap tudósítsunk az óránként felbukkanó fiatal csapatok aktuális megjelenéseiről, hisz az esetek túlnyomó részében ritkán beszélhetünk igazán kiemelkedő produkciókról. Néha azonban csak-csak előbukkan egy-egy fényesen csillogó anyag a ránk zúdított kultúrtermékek fullasztó özönéből, amelyekről azért ér...

Green Carnation: Leaves Of Yesteryear

Green Carnation: Leaves Of Yesteryear

No, ezt is megértük. Hosszú-hosszú csend(*) után új lemezt jelentetett meg a Zöld Szegfű fedőnevű norvég prog-doom intézmény, akiket jómagam a harmadik lemezzel ismertem meg, de az óskandináv metal mitológia szerint olyan őskövületek ők, hogy például az In The Woods is belőlük nőtte ki magát. (*Olvastam már tizennégy-tizenöt éves szünetet is a sajtó...

Firewind: Firewind

Firewind: Firewind

A valóságban nem klappol minden, ami papíron csodaszép, és lehet, hogy a gitáros pénztárcája is hangosan tiltakozna ellene, de van nekem egy viszonylag régi fixa ideám Gus G.-vel kapcsolatban. Szerintem ugyanis a görög gitárhősnek nem annyira Ozzyhoz kellett volna bekerülnie bő egy évtizede, hanem inkább Ronnie James Dio mellé mondjuk úgy hat-hét é...

Angertea: Crocodile Nerves

Angertea: Crocodile Nerves

Speciális, nyolcszámos anyaggal vészeli át a COVID-időket az Angertea, és pont ez a különleges, gyűjteményes jelleg az, ami miatt inkább EP-nek kell hívnunk a Crocodile Nervest – holott bő negyvenperces hossza alapján nyugodt szívvel beszélhetnénk „nagylemezről" is. Ennek az egésznek persze mostanság alig valami jelentősége, pláne, hogy egyelőre cs...

Wolf: Feeding The Machine

Wolf: Feeding The Machine

A retrózós metálbandákat általában lehet szeretni, hiszen jó érzéseket ébresztenek a hallgatóban, egyszerre elégítik ki a nosztalgiára és új élményekre egyaránt vágyók igényeit. A Wolfot pedig már csak azért is különösen, mert jó tíz-tizenöt évvel a hullám előtt retróztak, tekintve, hogy jó két évtizede jelen vannak már a színtéren. Amiből pedig má...

Ross The Boss: Born Of Fire

Ross The Boss: Born Of Fire

Ross Friedman, a Manowar első hat albumának gitárosa aligha szolgál különösebb bemutatásra, ez pedig már a negyedik nagylemeze saját formációjával, saját márkanéven. Nyilván az sem lep meg különösebben senkit, hogy noha Ross az amerikai punkszíntéren is alapfigurának számít a The Dictators egyik alapítójaként, a Ross The Boss zenekarban ízig-vérig ...

Killswitch Engage: Atonement II B-Sides For Charity

Killswitch Engage: Atonement II B-Sides For Charity

Nagy ritkán, de bizonyos esetekben akad pozitív hozadéka a körülöttünk zajló zombiapokalipszisnek felfordult világnak. És most nem arra gondolok, hogy jó pár zenész az elmúlt időszakban magából kivetkőzve, hetente többször élőzik instán. Igen ritka, hogy az ilyesmi hosszú távon nem válik mérhetetlenül unalmassá és kiszámíthatóvá, meg az a bizonyos ra...

Warbringer: Weapons Of Tomorrow

Warbringer: Weapons Of Tomorrow

Noha a felállásuk eléggé instabilnak bizonyult az évek során, a Warbringer összességében fix pontnak tekinthető a mai színtéren. Az eddigiek alapján ennek elég egyértelműen John Kevill énekes a letéteményese, aki a legsúlyosabb személyi változások közepette, néha a teljes reménytelenségből is továbbvitte a bandát, és az idő őt igazolta. Noha a legu...

26. oldal / 226

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Anthrax - Budapest, Budapest Park, 2013. július 30.

 

Riverside - Budapest, A38, 2013. május 23.

 

Eric Martin - Budapest, PeCsa Music Café, 2013. március 9.

 

Helloween - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. november 28.

 

Muse - Budapest, Sziget fesztivál, 2010. augusztus 15.

 

Wackor - Budapest, A38, 2004. szeptember 29.